Szálfák és csemeték

Görföl Jenő ünnepi beszéde a koszorúzáskor

   Miközben azon törtem a fejemet, hogy a mai ünnepség megnyitóján mivel kezdjem mondandómat, arra utaljak-e, hogy 50 éve is itt voltam Galántán, mint az akkor szolgáló Pásztor bojtára, hogy megünnepeljük a Csemadok megalakulásának 25. évfordulóját, és sorra vegyem-e a Csemadok-élet akkori mozgatóit, embereket és csoportokat, - őszintén, akkor hátra nézve hatalmas erdőt láttam-láthattunk magunk mögött, - vagy arról panaszkodjam-e, hogy a ma mögöttünk lévő, még mindig hatalmas erdőre visszanézve, terebélyes, nagy fákat, hogy ne mondjam matuzsálemeket, és magasra növő szálfákat most is láthatunk, csemetét is talán még-még, de a pár éven belül megerősödő sudarakat alig. Pedig az építkezésre alkalmas fákkal teli erdőre ma sokkal inkább szükség van, mint valaha is volt.

   Talán a faiskolákban van a hiba? Talán rossz talajba került a mag, vagy átültetéskor a kis csemete, talán kiskorukban nem kapták meg a fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges táplálékot? A növekedéshez szükséges vizet? Talán nem meséltük el nekik azt, hogy elődeik mitől nőttek nagyra, hatalmasra, s váltak terebélyesekké?

   Meséljük el. Mondjuk el, azért pátyolgatjuk őket, hogy felcseperedjenek, hogy az erős építmények készítésére, alkotására alkalmassá váljanak. Mondjuk el a csemetéknek, hogy bizony öncél is van a törődésben. Azért ápoljuk őket, hogy egyenes derekú, hatalmas fákká válva felkereshessük őket a Csemadok-erdőben, átölelhessük derekukat, mert tudott, hogy ez erőt ad. Hogy nagy szükségünk van a belőlük kisugárzó erőre, mert hisszük, hogy csak így tudunk túlélni.

   Szövetségünk megérte születésének 75.évfordulóját. Gyakran felmerülő kérdés a Hogyan tovább?

   Hát úgy, hogy erdőnkben mindig legyen új telepítésű rész. Milyen könnyű ezt mondani. Mikor annak, hogy a csemete felcseperedjen, hogy a fácska felnőjön, hogy majd a puszta látása is erőt adjon, annak annyi akadálya van. Megoldást találni nem könnyű. De keresni kell. Leginkább együtt. Találkozásokat, beszélgetési alkalmakat kell szervezni. Most olyan épület előtt állunk, ami az ilyen találkozások szervezésére, tartására kiváló lehet. És ilyen találkozóhelye már sok Csemadok szervezetnek van. Itt egymással beszélgetve megtudhatjuk az egykor élt terebélyes fák véleményét is. Felidézve emléküket, munkájukat, egyszer csak világossá válik majd, kirajzolódik előttünk a megoldáshoz vezető út.

   Ennek a végén pedig látni fogjuk az egyre több Csemadok tagot, a több szervezetet, csoportot, és mivel mindig közösségben gondolkodtunk a picikkel teli óvodákat, iskolákat, hívekkel teli templomokat.

   Szóval az erős egyénekből álló öntudatos közösségeket. Lehet, hogy egyesek megmosolyognak bennünket ezért, de mi ebben hiszünk. Mert szeretnénk megmaradni. S szerintünk csak így lehet. Vagy csak így érdemes.

   További, sikerektől duzzadó éveket kivánunk a Csemadoknak, jóízű, kellemes beszélgetésekkel teli és színvonalas fellépésekkel megvalósult estéket csoportjainknak. Várjuk a következő hetvenöt év kihívásait, biztosak vagyunk abban, hogy a most következők, az erdők felnövekvő fái ugyanúgy megfelelnek majd az elvárásoknak, mint elődeik a mögöttünk hagyott hetvenöt évben.