Sikeres vetélkedő - emlékezetes tanulmányút

   A szorgalmas tanulás eredménye a kitűnő bizonyítvány, szokták mondani a családban. Az idei kettős Kodály-évforduló kapcsán a meghirdetett műveltségi vetélkedő nyertesei előzőleg sokat készültek a megmérettetésre. Ám nekik a nyeremény nem bizonyítvány formájában volt, hanem egy különleges tanulmányúton vehettek részt.

   A Csemadok Galántai TV és a Zenebarátok Országos Társasága által szervezett Kodály-vetélkedő 23 csapatából 8 csapat arany minősítést szerzett- ezek a galántai Kodály Zoltán Alapiskola, a Kodály Zoltán Gimnázium, a felsőszeli Széchenyi István Alapiskola, az ipolysági Fegyverneki Ferenc Katolikus Iskola, a komáromi Jókai Mór AI, a pozsonyi Duna utcai AI és az újvári Czuczor Gergely AI.

   A szervezők egy különleges ajándékot nyújtottak át a nyertes csapatoknak, mégpedig egy kétnapos tanulmányúton való részvétel lehetőségét. Ez a jutalomkirándulás nem akármilyen turistaút volt, ilyet általában az utazási irodák nem szerveznek.

   Valójában Kodály Zoltán emlékei után kutattak Veszprém-Székesfehérvár-Kecskemét-Budapest útvonalon.

   A gyerekek nagy örömmel vettek részt ezen a nem mindennapos úton. Vezetőjük, Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai TV titkára, országos alelnök jól felkészült vezetőnek bizonyult. Már az autóbuszban ismertette az útvonalat, elmondta, milyen kötődése volt Kodálynak az adott városhoz, s amikor kiszálltunk a buszból, felkerestük az említett helyeket, értékeket.

   Első megállónk Veszprémben, a királynék városában volt. A kalauzolást Erdélyi Ágnes, a Veszprém Város Vegyeskarának karnagya vállalta. A történelmi városrész nevezetességei mellett egy érdekes szót ismételgetett: hangvilla. A séta során egy hatalmas üvegépülethez értünk, mely modernségével mindenkit megkapott. A magyarázatból rövidesen megtudtuk, hogy a Hangvilla Veszprém Kulturális Központja, a többfunkciós épület a város lakóinak egyik büszkesége. Körbevezetett minket, majd a színházteremben kipróbáltuk az akusztikát. A csapatok felálltak a színpadra, s közösen elénekelték az "A csitári hegyek alatt..." kezdetű Kodály gyűjtésű népdalt. Kiválóan szólt a rögtönzött kis koncert. Rövid frissítő után megköszönve a kedves kalauzolást és a vendéglátást, folytattuk utunkat Székesfehérvár felé.

   Útközben emlékeztette az utazókat Mézes Rudolf a Kodály-módszer bevezetésére, a kezdeti nehézségekre, de a híres Kodály Iskola megindítására is. Kneifel Imre, az Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium igazgatója mesélt a híres intézményről, Ebéd után Kecskemétre utaztunk. Kodály szülővárosában a vasútállomás épületén látható az emléktábla, mely a nagy zeneszerző születési helyének állít emléket. A város központjában tett séta során csak kapkodtuk a fejünket a sok látnivaló miatt. Kecskemét neve a mai gyerekeknek gyakran a Csiperó Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozót juttatja az eszükbe. Így a galántai és a szeli gyerekek is örömmel emlegették az egykori eseményeket. A Főtéren a 0 km érdekes kompozíciója, a monumentális Kossuth-szobor, a trianoni emlékmű, a Bartók és Kodály emlékművek mind a magyar kultúra és művelődéstörténet gazdag tárházát vonultatták fel a látogató fiatal diákok előtt. A Városháza impozáns épülete, a díszterem lenyűgözte a résztvevőket. A szervezők nem felejtették el a közös főhajtást Farkas Gábor emléke előtt, aki az imént említett Csiperó Találkozó megálmodója és évtizedeken keresztül lelkes megvalósítója volt.

   Az elszállásolás után az esti Kecskemét hangulatát is ízlelgettük. A kellemes nyári esti koncertek után tele szép élményekkel tértünk nyugovóra, hogy másnap folytathassuk tanulmányutunkat Kodály nyomában.

   "Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. A hangszer a kevesek, kiváltságosak dolga. Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja." (Kodály)

   A Kodály által szorgalmazott, majd Ádám Jenő tollából világot látott zeneoktatási módszer lett az alapja a városban alapított ének-zenei általános iskolának, mai nevén a Kodály Iskolának. Ebbe az intézménybe is élmény volt ellátogatni forró nyári napon. A Mester emléke lépten-nyomon szembeötlött. Majd az iskola dísztermében az egyik végzős hallgató kis koncerttel szórakoztatta a jelenlevőket.

   Sétánkat a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben folytattuk. Az ódon kolostor falai közt az 1975 óta működő létesítmény a nagy magyar zeneszerző és zenepedagógus szellemi hagyatékának megőrzésével és munkásságának népszerűsítésével foglalkozik. Angol és magyar nyelvű kurzusokon sajátíthatják el a hallgatók a világ minden tájáról a zeneoktatás magyar módszerét.

   A kerengőn a Kodály életét és munkásságát bemutató kiállítást láthattuk, a gyerekek örvendezve fedezték fel az ismert képeket. Jóleső érzés volt látni a műveket teljes valóságukban.

   Az intézetet díszítő műalkotások közül megcsodáltuk a bejáratnál elhelyezett Kodály portrészobrot, melyet Borsos Miklós alkotott, a földszinti Kodály kiállításnál látható faliszőnyeg Fürtös Ilona műve, melyet a Psalmus Hungaricus ihletésére készített.

   A zeneteremben szintén énekeltünk egyet, hogy kipróbáljuk az akusztikát.

   A délelőtt folyamán még ellátogattunk a Cifrapalotába, mely az ismert gyermekdalt juttatja eszünkbe. Azonban ez az elnevezés kicsit megtévesztő, mert ami bent fogadott minket, az egészen más volt. A szecessziós épület a 2004-ben történt felújítás után a magyar festészet bemutatására törekszik, az időszakos kiállítások pedig a történelem fontos eseményeinek állítanak emléket.

   A zsúfolt programból nehéz lett volna kihagyni a Bozsó Gyűjteményt, egyrészt az épület történelmi értéke miatt. Vezetőnk elmondta, hogy a fiatal Klapka György, Komárom egykori védője ebben a házban nevelkedett.

   A későbbi tulajdonos, Bozsó János festőművész hagyatéka lenyűgözte a csoportot.

   A szépen restaurált lakóházban a magyar néprajz tárgyi emlékeit néztük meg. Cserépedények, faragott, festett kelengyés ládák, székek, díszes munkaeszközök, borotvatokok is helyet kaptak a kiállításon. A bátrabbak az utóbbiakat megpróbálták kinyitni, a nem kis kézügyességet igénylő borotvatok ravasz megoldással nyílt. Ügyes kézműves munka.

   Az újabb épületszárnyban láthatóak az európai iparművészet műtárgyaiból kialakított termek. Érdekes volt a Szinnyei-Merse Pál alkotásait eredetiben látni.

   Miután elfogyasztottuk az ebédet, kis pihenő után Budapestre indultunk. Körutunkat a Kodály Emlékmúzeumban folytattuk, ahol Kodály Zoltánné Péczely Sarolta fogadott bennünket. Megmutatta a múzeumot, elmesélte, miként dolgozott a Mester, láthattuk a hatalmas könyvtárat, az erdélyi szőtteseket, a sok szép emléket, melyeket útjai során kapott. A harmadik szobában pedig a kiadványok, kották voltak kiállítva. Az alagsori koncertteremben elénekeltünk néhány zoboralji népdalt, majd közös képet készítettünk. A megvendégelés után megköszöntük a lehetőséget, s élményekkel tele elbúcsúztunk vendéglátónktól, aki látva a lelkes csapatot, örömmel érzékelte, hogy Kodály hagyatéka a határokon túl is ismert és nem fog elveszni, míg a magyar iskolákban a magyar népdal zengeni fog.

   Tartalmas és érdekes tanulmányúton vehettünk részt. Témája szerint Kodály és a magyar népzene lett volna, de a magyar irodalom és történelem nagyszerű alakjaival és azok műveivel is találkoztunk. A két nap alatt nemcsak a népdalok színesítették a programot, hanem a sok új ember, aki segített nekünk még jobban megismerni művelődéstörténetünk egy nagyobb szeletjét, a modern magyar zene egyik kiemelkedő alakjának életét. Köszönet Mézes Rudolfnak és Szalay Szilviának, valamint Kazán Józsefnek és Stirber Lajosnak a sok munkáért, hogy megszervezték ezt a hasznos tanulmányutat.