Rendhagyó területi seregszemle után díjeső az országos fesztiválon

   A Csemadok Galántai Területi Választmánya a Csemadok Nagyfödémesi Alapszervezetével és a Nagyfödémesi Művelődési Központtal együttműködve immár huszonegyedik alakommal valósította meg Nagyfödémesen az esztrádcsoportok területi seregszemléjét, a Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztivált.

   A koronavírus világjárvány miatt a 2000-ben elkezdett sorozat két esztendőnyi kényszerszünet után rendhagyó módon nem a tavaszi időszakban, hanem november első hétvégéjén folytatódott.

   2009-től az esztrádcsoportok regionális találkozóját Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztivál címen valósítjuk meg. Szentgyörgyi Szabó Miklós, a Pécsi Iparos Színkör oszlopos tagja, vezetője, rendezője, a Szövetségünkkel szoros együttműködést folytató pécsi székhelyű Határokon Túli Magyarságért Alapítvány egyik létrehozója csoportjával a kilencvenes évek elejétől hirtelen bekövetkezett haláláig rendszeres szereplője volt régiónk kulturális életének, egyik elindítója, majd állandó támogatója volt esztrádcsoportjaink seregszemléjének. Zsűritagként nem csak a mi rendezvényünk, hanem több éven keresztül az országos fesztivál értékelő bizottságának tagjaként is segítette hasznos tanácsaival csoportjaink vezetőinek a munkáját.

   2019-ben úgy döntöttünk, hogy nagyfödémesi rendezvényünk felveszi az ő nevét

   A Covid-19 járvány miatti két éves kihagyást követően ez év tavaszán még nem állt módunkban megrendezni a seregszemlét, mivel az egyes csoportoknak nem volt lehetőségük és kellő idejük sem a felkészülésre.

   Először a nyár elejére, júniusra, majd szeptember végére terveztük regionális seregszemlénk megvalósítását, melyre végül november első hetének végén került sor, elsősorban azzal a céllal, hogy megfelelő alkalmat biztosítsunk a szepsi országos fesztiválra bejelentkezett csoportjainknak egy főpróbára.

   Nagyfödémesen öt műsort tekinthettek meg a területi seregszemlén részt vevő csoportok és szervezők mellett a rendezvényeink iránt érdeklődők. Öröm volt látni és köszönteni a közönség soraiban jelenlévő egykori szereplőket, akik közül többen gyermekeik és unokáik teljesítményére voltak kíváncsiak. Elmondhatjuk, hogy megérte eljönniük Nagyfödémesre. A választék gazdag volt és a bemutatott műsorok közül a galántai gimnazisták három műsorának több mint hatvan közreműködője készülhetett a következő héten sorra került országos megmérettetésre.

   A Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Tsízió Diákszínpada és Bábcsoportja a közönség mellett a jelenlévő szakma képviselőinek is elnyerte a tetszését. Az Arany János balladájára, a Tetemrehívásra Kodály Zoltán legtöbbet játszott művének, a Galántai táncoknak a dallamai biztosították a talpalávalót. Igazi csillagok találkozásának lehettünk a részesei. A világhírű zeneszerző, karmester, népzenekutató 140 évvel ezelőtt 1882-ben született, amikor 65 éves korában meghalt a Toldi Miklós és a Wallesi bárdok szülőatyja, Arany János. A gimis fiatalok a nagy csillagok nyomdokain jártak és csodálatos műsorukkal csillogó szemű nézősereget varázsoltak a nagyfödémesi kultúrházba. Bízunk abban, hogy jövőre, amikor október 23-án emlékezünk a Galántai táncok születésének a 90. évfordulójára, sok településén a Mátyusföldnek és a Felvidéknek csalnak örömkönnyeket a nézők szemébe műsorukkal a kiváló csoport tagjai, akik a táncos produkció után Thomas Mann nagysikerű és ma talán még a születés időpontjától is időszerűbb világban osztatlan sikert arattak a szerző világhírű darabjának, a Márió és a varázslónak az eredetihez hasonló szokatlan környezetben való bemutatásával. A gimisek harmadik, a Bábcsoport tagjai által bemutatott darabja, a Mese (avagy semmi sem az ami) is időszerű problémákat feszegetett és szintén osztatlan sikert aratott Nagyfödémes után egy héttel Szepsiben is.

   Ha megfogyatkozott létszámban is, de otthon voltak a nagyfödémesi világot jelentő deszkákon a Tallósi Vastaps Színjátszókör tagjai és csak sajnálni tudjuk, hogy a hívás ellenére nem tudták bemutatni Eufória című műsorukat az Országos Fesztiválon Szepsiben.

   A jelen lévő közönség nagy tapssal jutalmazta a Rétei Révisz Vidám Színpad jelenetekkel tűzdelt zenés, táncos Mindig kell egy barát című műsorát.

   Köszönjük a csoportok rendezőinek, vezetőinek, tagjainak, hogy felejthetetlen napot tölthettünk nekik köszönhetően Nagyfödémesen, köszönjük, hogy művelték és nem magyarázták a csodát és régiónk, a Mátyusföld jó hírét vitték az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra, ahonnan díjakkal megrakodva jöhettek haza, amihez ez úton is tiszta szívből gratulálunk.

   A sikerekről szóljanak a sajtóközlemények.

MA7 - Juhász Dósa János

   Ahogy az élet más területén, az amatőr színházi mozgalomban is rettenetesen nehéz az újrakezdés, ráadásul nyakunkon az újabb, ezúttal energetikainak nevezett válság, amely ugyancsak nem kímél semmit, s nem kis fanatizmus kell ahhoz (s egyre több pénz), hogy egy csoport bemutatóig merészkedjen, s még több száz kilométert is utazzon, hogy bemutassa előadását egy fesztiválon.

   Már pár nappal a kezdés előtt a Nagyfödémesen megrendezett esztrádcsoportok találkozóján nyilvánvalóvá vált, valószínűleg a galántai Kodály Zoltán Gimnázium csoportjainak háziversenyét hozza majd az idei, immár huszonharmadik Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál. S ez így is történt. Az általuk a nagyfödémesi esztrádcsoportok fesztiválján (is) bemutatott három előadás szinte „letarolta” a szepsi mezőnyt.

Új Szó - Juhász Katalin

   Az, hogy a táncszínház hol kezdődik, régi műfaji kérdés. Sokat vitáznak a szakemberek arról, milyen mértékben kell illusztrálnia, illetve megjelenítenie a mozgásnak a történetet, mennyit bízhatnak az alkotók a néző fantáziájára. A szájbarágósság veszélye talán itt merül fel a legtöbbször, főleg, ha közismert történetről van szó – és Arany János balladája, a Tetemre hívás pont ilyen. El lehe-e táncolni az epekedést, a gyászt, a kétségbe esést, a megőrülést? Ha a szöveg is elhangzik (nagyon szépen mondták a színpad két szélén álló narrátorok), még rizikósabb a vállalkozás. A galántai Tsízió Diákszínpad ifjú koreográfusa, Daru Emese ráadásul egy első blikkre oda nem illő zenét, Kodály Zoltán Galántai táncok című művét választotta aláfestésnek. És csodák csodája, a párosítás működött!

   Az Ollé Krisztina vezetésével működő galántai Kodály Zoltán Gimnázium színjátszó csoportja nagy múlttal rendelkezik, de ne menjünk messzire vissza az időben, elég, ha az 2019-es Jézus Krisztus Szupersztárt említjük, ami profi társulatok számára is komoly kihívás.

   A Jézust játszó Balla Barnabás ma már pozsonyi színművészetis, és jelenleg a kassai Thália Színházban vendégszerepel a Szentivánéji álomban. De ebbe a gimnáziumba járt például a komáromi társulat oszlopos tagja, Olasz István, vagy Jakubecz László, aki színészi oklevéllel a zsebében lett a Pátria rádió szerkesztője. A jelentős irodalmárokról (Petres Csizmadia Gabriella, Szarka Szilvia) nem is beszélve.

   Szóval valami van a levegőben Galántán.

MA7 - Juhász Dósa János

   A galántai Kodály Zoltán Gimnázium két busszal, több mint hatvan diákkal érkezett Szepsibe, s a katartikus csodát  is magukkal hozták. Három előadásuk minden nézőt velőig megérintett, s egy életre el fogja kísérni.

   A Tsízió előbb a Tetemre hívást vitte színpadra, ugyancsak merész vállalásban. A balladát ugyanis beépítették Kodály Galántai táncok című kompozíciójába, s tette ezt úgy, hogy végig mellérendelő viszonyban tudta a két művet tartani. Mindehhez a rendező Ollé Krisztina mellett kellett a társrendező-koreográfus-főszereplő Daru Emese is, aki mestermunkát végzett, s még Kund Abigél kacérságával se maradt adósunk, megérdemelten nyerve el a legjobb női alakítás díját. Maga az előadás a fesztivál nívódíját vihette haza, s külön díjazták az előadás döntő többségét a színpad előterében pamlagon mozdulatlanul heverő, Bárczi Benőt alakító Takács Sándor Mátyást, aki később a Mario és a varázslóban is bizonyította, a mozdulatlanul alvás nagymestere.

   Ez utóbbi előadást bátran mai viszonyokra adaptálták, s tehették, hisz a manipuláció soha annyira nem befolyásolta az életünket, mint manapság.

   Csak az alaptörténet vázát hagyták meg, s amíg a budapesti bemutató idején Latinovits alapból egy velejéig gonosz manipulátort alakított, a galántai előadás Cipollájáról, Bedecs Patrikról a bejövetelekor szinte csak sejtjük, hogy ő kergeti majd őrületbe Mariót és a buzitai nézőket, akik az elején még jól is szórakoznak a Columbo sorozat egyik részéből átmentett trükkökön. A buzitai kávézóban kellemes a hangulat, s észre sem vesszük, hogy már rég az orrunknál fogva vezetnek bennünket. Ritkán látható természetességgel épülnek be a játszók az életünkbe, s a végzetes pisztolylövés után még eltelik pár perc, mire felocsúdunk, s magatehetetlenül kivánszorgunk friss levegőt venni. A Cipolla szerepét hihetetlen természetességgel játszó Bedecs Patrik kapta a legjobb férfialakítás díját, az előadás pedig a XXIII. Egressy Fesztivál fődíját. 

   De még nem ért véget a galántai csoda, ugyanis ráadásként következett egy nagyon mai mese Mészáros Andrea rendezésében, s a csoport (át)iratában. Az alkotók valószínűleg olvasták a tavaly nagy vihart kavart Meseország mindenkié című kötetet, s ehhez hozzágondolták a maguk változatát.

   Kár, hogy a nagyfödémesi meseértelmező előjáték ezúttal elmaradt, Buzitán viszont egy sokkal pergősebb előadást láthattunk, egyedül csak a bábjátékos elemek hiányoztak  a bábcsoport előadásából. Ahogy az előző két előadás, ez is remek színészi teljesítményekkel ajándékozott meg bennünket, Busánszky Máté Ibolya királykisasszonya mellett a szinte végig szótlanul álldogáló, vándorból szamárrá vedlett Fazekas István alakítása emelkedett ki a társaságból, ez utóbbinak ítélte a zsűri a legígéretesebb tehetségnek járó Németh Péter-díjat is.

A fesztivál fődíja:

Tsízió Diákszínpad (Galánta) – Thomas Mann: Mario és a varázsló

A fesztivál nívódíja:

Tsízió Diákszínpad (Galánta) – Kodály Zoltán – Arany János: Tetemre hívás

A legjobb rendezés díja:

Ollé Krisztina (Tsízió Diákszínpad, Galánta)

A legjobb férfi alakítás díja:

Bedecs Patrik (Tsízió Diákszínpad, Galánta)

A legjobb női alakítás díja:

Daru Emese (Tsízió Diákszínpad, Galánta)

A zsűri különdíja:

Pinceszínpad (Kassa)

A legígéretesebb tehetség díja – Németh Péter-díj:

Fazekas István (Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja, Galánta)

A Lakoma fesztiválújság szerkesztőségének díja:

A Tetemre hívás koreográfiájáért Daru Emese (Tsízió Diákszínpad, Galánta)

A Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának díja:

Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja (Galánta)

Szepsi város polgármesterének díja:

Cserépszín Hagyományőrző Csoport (Makranc)

Buzita község polgármesterének díja:

A Mario és a varázsló színreviteléért Tsízió Diákszínpad (Galánta)

A Csemadok Szepsi Alapszervezetének díja:

Takács Sándor Mátyás (Tsízió Diákszínpad, Galánta)

A Csemadok Buzitai Alapszervezetének díja:

Szmolnyiczky Boka Erika (Pinceszínpad, Kassa)

A Szepsi Városi Művelődési Központ díja

A Tetemre hívás színreviteléért Tsízió Diákszínpad (Galánta)