Nem lehet abbahagyni

   „... Az élet olyan, mint a biciklizés. Nem lehet abbahagyni, mert eldőlsz. ...” mondta egyik alkalommal Albert Einstein Nobel-díjas elméleti fizikus.

   Többek között a XX. század legnagyobb tudósának ezen gondolatai is eszembe jutnak akkor, amikor a koronavírusos világjárvány kapcsán a tiltó rendeletek sorra látnak napvilágot Európa és a világ országaiban, köztük természetesen Szlovákiában és a környező országokban, ahol a világ magyarságának jelentős része él.

   Einstein gondolatai elsősorban akkor jutnak eszembe, amikor a megcsendülő telefon másik végén lévő személy arról kezd gondterhelten beszélni, hogy abba kell hagyni tevékenységünket. Megpróbálom elmondani, hogy nem abbahagyni kell, hanem csak bizonyos ideig megszakítani azt a tevékenységet, melyet elődeink a Csemadok berkein belül hét évtizeddel ezelőtt elkezdtek és minden gond, probléma leküzdése árán hetven éven keresztül eredményesen folytattak. A lehetőségekből kiindulva igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy az alapszabályainkban leírtak, valamint a hosszú- és rövid távú célkitűzéseinkben megfogalmazottak alapján sikeresen őrizzük, ápoljuk, fejlesszük és adjuk tovább utódainknak magyar, népi, nemzeti kultúránkat, értékeinket, édes anyanyelvünket, mindazt, amit őseink ránk hagytak. Ezt a feladatot vállaltuk, s ennek értelmében a vállalásokat igyekeznünk kell teljesíteni.

   Mikor ezen gondolataimat papírra vetem már szembesültünk azzal a ténnyel, hogy az országunkat elért vírusos járvány következtében nem valósulhattak meg történelmi múltunk legjelesebb eseményének, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének az évfordulójára tervezett emlékünnepségeink, és csak kislétszámú képviselőink helyezhették el a példásan előkészített emlékművek egy részének a talapzatához a köszönet és a hála virágait, koszorúit.

   Március 26-án kellett volna megvalósítanunk Galántán a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny egyik országos elődöntőjét. Ugyanazon a napon az oktatási miniszter magyarul is megjelent rendelete alapján bizonytalan ideig továbbra is zárva maradnak iskoláink kapui. Hogy az egyik legjelentősebb országos rendezvényünk további eseményei hogyan, mikor valósulhatnak meg, s egyáltalán sor kerülhet-e a rendezvényre még ebben a tanévben, évben, nem tőlünk függ. Már most arra kell készülnünk, hogy hogyan valósítjuk meg jövőre a következő évfolyamát ennek a nemes, nagymúltú rendezvénynek, mivel iskoláink a következő tanévben a mulasztások pótlásával lesznek érthető módon elsősorban elfoglalva. Feltételezem, hogy lelkes pedagógusaink nem felejtik azt, hogy néhány évvel, évtizeddel ezelőtt nekik is milyen élmény volt az ezeken és a hasonló eseményeken, fesztiválokon, megmérettetéseken, versenyeken képviselni iskolájukat, településüket, régiójukat, esetenként hazájukat. Bízom abban, hogy közösen megtaláljuk a módját a szép hagyományokra visszatekintő országos rendezvénysorozataink további sikeres megvalósításának.

   Jelen pillanatban azt látjuk, tapasztaljuk, hogy az óvintézkedések sora inkább gyarapodni, mint csökkenni fog. Az várható, hogy a helyzet javulása esetén sem kerülhet sor az első félévben népes összejövetelekre, rendezvényekre. Számolnunk kell azzal is, hogy a szigorítások enyhülése után a művelődési központok, a kultúrházak is időzavarban lesznek, mivel az elmaradt műsorokat, rendezvényeket a különböző szervezetekkel együtt majd a második félévben akarják megvalósítani. És akkor még előttünk lebeg az a kérdés is, hogy vajon az enyhülés, a járvány elmúlása után, a vírus újabb feltűnésétől tartva az illetékesek engedélyezik-e a második félévben a tömegrendezvények megvalósítását.

   Az esztrádcsoportok április elejére tervezett területi seregszemléjére, a Szentgyörgyi Miklós Fesztiválra szeretnénk remélni, hogy az ősz elején sor kerülhet még az országos megmérettetés előtt, ha az országos fesztivál Szepsiben egyáltalán megvalósulhat.

   Mint tudjuk a tavalyi jubileumi év után Szövetségünkben, a Csemadokban ezidén tisztújításra kerül sor. A nyilvános rendezvények betiltása miatt országos viszonylatban sok helyen még az évzárókra sem kerülhetett sor, s ebből eredően a tavaszra tervezett területi konferenciáink, valamint az őszre beütemezett XXV. Országos Közgyűlésünk megvalósítására minden bizonnyal csak jövőre kerülhet sor, mert az őszi időszakban szerencsés esetben jó, ha meg tudjuk valósítani a tavasszal elmaradó jelentős eseményeket és az őszi-téli időszakra, a második félévre betervezett országos, esetenként nemzetközi rendezvényeket, mint pl. régiónkban a május végéről várhatóan október 23-25-re áttett Kodály Napokat, a Szlovákiai Magyar Felnőtt Énekkarok Országos Minősítő Versenyét, vagy november közepén a jubileumi XX. Kodály Zoltán Nemzetközi Hegedűversenyt, decemberben az Anyanyelvi Napokat és a Karácsonyi Zenei Napokat.

   Ezen események sikeres megvalósítása elképzelhetetlen alapszervezeteink aktív vezetőinek a hatékony segítsége, odaadó, öntevékeny támogatása nélkül. És akkor még nem tettem említést az alapszervezeteink által megvalósítani kívánt helyi jelentős eseményekről, a megalakulás 70. évfordulójának helyi ünnepségeiről, a 100 évvel ezelőtti szomorú események kapcsán tervezett megemlékezésekről, csoportjaink különböző bemutatóiról, hazai és külföldi betervezett vendégszerepléseiről.

   Elsődleges feladata ezekben az emberpróbáló időkben Társadalmi és Közművelődési Szövetségünk, a Csemadok minden helyi, regionális és országos tisztségviselőjének, vezetőjének az, hogy a tevékenység abbahagyása helyett a jelenlegi nehéz helyzetből való sikeres kijutás megoldására keresse a módot.

   Mézes Rudolf, a Csemadok nyugati regionális alelnöke, a Galántai TV titkára