 |
111/283 |  |
A Megbecsültek Társasága háza táján is gyökeresen megváltoztak a mindennapok. Kirándulásaink átütemeződnek későbbi időpontokra, amikor ismét veszélytelen lesz a nagyvilág bebarangolása. A régiónkban szervezett színházi előadások is őszre lettek betervezve. Bízunk abban, hogy az őszi évad már minden színház esetében gördülékenyen lesz.
Addig is betartva a vészhelyzet által diktált szabályokat, otthonról dolgozunk és a személyes kapcsolatokat is felváltotta a telefon, e-mail, közösségi portálok. Ezeket a csatornákat felhasználva megkérdeztük a szépkorúaktól, hogy miként telnek a mindennapjaik? Hogyan szerzik be a mindennapokhoz szükséges dolgokat? Miként telnek a napjaik?
Pozsonyeperjes, Tóth Ilonka
Hát ilyen helyzetet még álmunkban se képzeltünk el. Mivel karantén van, igyekeztem otthon kifesteni a lakást, nagytakarítást és állandó fertőtlenítést csinálni. Hála Istennek bevásárlás, gyógyszer stb. itt van a faluban. Szabadidőmben 1 hétig maszkokat varrtam, sőt még Londonba is küldtem 2 alkalommal az ismerősöknek, mert ott nem lehet kapni. Volt 10 aggódással teli napunk, amikor leányomat elkapta a vírus … hát ezt nem kívánom senkinek! Hála Istennek meggyógyult.
Jó, hogy családi házban lakom, mert ki lehet menni az udvarra és kertben tevékenykedni. Bevásárlást heti 1 alkalommal csináljuk a kijelölt időben. Családommal inkább telefonon és facebookon tartjuk a kapcsolatot. Hiányzik a nyugdíjas klub is, ahova hetente 2- szer jártunk, de a szépkorúak most ezt nem tehetik meg. Az énekkar sem működik, de a karnagyunk küld kottát és szöveget, így otthon gyakorolhatunk.
Nagyon remélem, hogy hamarosan látni fogjuk az alagút végén a fényt és újra magamhoz ölelhetem unokáimat, szeretteimet és mi szépkorúak találkozhatunk színházban, kiránduláson stb. Addig is Isten segedelmével kitartást erőt egészséget kívánok mindenkinek!
Tardoskedd, Mojzes Erzsébet
Bizony, már több mint egy hónapja megváltozott az életem, akárcsak szinte mindenki másé az országban – rendesen sakkban tart bennünket ez az új vírus.
Emellett szerencsés helyzetben vagyok, mivel kertes házban élek, ahol mindig van tennivaló, sőt egy kis baromfiudvar is tartozik a házhoz, így én tényleg nem unatkozom, nem is siránkozom.
Eleinte nem is jártam ki a házból, a lányomék felajánlották a bevásárlást, de ez nem vált be. Ha valamit nem kaptak meg a listáról /és ilyen több is akadt/, akkor jöttek a telefonhívások, hogy mi legyen a kért dolog helyett, s ha az ember nem látja a kínálatot, nehéz dönteni, így abban maradtunk, hogy a saját négyszemélyes háztartásunknak én leszek az anyagbeszerzője. Heti 2 – 3 alkalommal megyek bevásárolni szigorúan a nyugdíjasok részére kijelölt időpontban. A mi háztartásunk ugyanis 4 nyugdíjas személyből áll, s közülük én vagyok a „legfiatalabb“.
A családom /lányomék, unokák/ itt élnek a falunkban, így elég gyakran látjuk egymást valóságban is, de csupán a szabadban, az udvaron, szájmaszkban, betartva az előírt távolságot /Főleg az unokák veszik ezt nagyon komolyan/. Elmaradt a közös húsvéti ebéd is, reméljük tényleg segít ez a távoltartás és hamarosan bepótolhatjuk.
Nálunk a faluban az emberek fegyelmezettek, betartják az előírt viselkedést, így a közösségi élet szünetel minden szinten. Telefonon, vagy fészbukon keresztül azért tartjuk a kapcsolatot az énekcsoportunkon belül, de ez minden. Ami a lelki életet illeti - szentmisét minden vasárnap közvetít a helyi kábel tévé a helyi templomból. Az érsekújvári templomból meg napi szinten lehet követni facebookon Andrusko Gyula atya jóvoltából az általa végzett rózsafűzér imádságot, húsvét előtt meg keresztutat is.
Még egy fontos dolog, pláne idősebb embereknél – a gyógyszerek előírása. Hál´ Istennek, nálunk a körzeti orvosok még tavaly átálltak az on-line receptekre, ez nagy könnyítés – nem kell orvoshoz menni, elég betelefonálni, és csak kiváltani a gyógyszert a patikában. Hasonlóképpen történik ez a logtöbb szakorvosnál is. Ahova meg személyesen kell menni, hát az ellen nincs apelláta. A patikák előtt az első napokban hosszú sorok kígyóztak /főleg a maszkra és fertőtlenítőre várva/, de mostanra ez is lecsendesedett. Pláne, hogy a 65 év feletti lakosaink ajándékba kaptak szájmaszkot az önkormányzattól, néhány önkéntes varrónőnek is köszönhetően.
Nagyfödémes, Krizsánné Kajos Irén
Volna rá okom, hogy féljek! De inkább féltem a szeretteimet, vagyis a gyermekeinket. Szeretném a családomat megnyugtatni és elhitetni velük és saját magunkkal is, hogy legyőzzük a koronavírust! Csak idő kérdése az egész dolog. Ebben a zűrzavaros helyzetben is talpra kell állnunk, vigyáznunk kell egymásra és jó szóval bíztatni egymást, még akkor is, ha telefonon keresztül tehetjük mindezt.
A húsvéti ünnepeket is mindenki a maga kis otthonában ünnepelhette, de örültünk annak, ha csengett a telefon és megkérdezték tőlünk, hogy "Mama, Papa! jól vannak? Nincs semmi gond, baj? Ez nagyon jó érzés volt mindkettőnknek, felvidítottak bennünket!”
Mi, akik már a 70 év felettiek csoportjába tartozunk örülünk a napsütésnek, örülünk, ha hetente legalább egyszer elmehetünk nyugodt körülmények között bevásárolni vagy a temetőbe tiszteletünket adni az elhunytak -szülők, rokonok- sírjánál. Én is és a férjem is gyakran vagyunk a kertben, ahol lassan kapálgathatunk. Munkánk végeztével elszórakozunk és a holnapi napra gondolunk.
Községünkben a helyi nyugdíjas klub is zárva van. A vezetőség tagjai vigyáznak ránk, és főképp az egészségünkre, köszönjük! Úgy érzem, hogy községünkben, jól vizsgázunk mindnyájan és felfogtuk, hogy új idők várnak ránk, ami nem egyik napról a másik napra történik.
A türelem és a hit lehet talán jelen pillanatban a legjobb recept. Mint tudjuk a mindenről lemondás ugyan keserű, de minden új helyzet hoz nem várt lehetőségeket.
Jelen pillanatban mindnyájan vizsgázunk, mindenki külön is és együtt is, tenni kell, amit mondanak! Bízzunk a szebb jövőben, Isten segítsen bennünket!
Deáki, Bucsek Katalin
Március elején még álmunkban sem gondoltuk volna –nem csak mi, nyugdíjasok, de a fiatalok sem-, hogy a hónap közepe táján, olyan időszakba lépünk és olyan vírussal kell megküzdenünk, mint most. A tavasz elején a nyugdíjas klubban kiállítás volt süteményvásárral egybekötve, és akkor azt mondtuk: „Ez is csak olyan influenza, mint máskor, majd elmúlik!“ A következő héten, amikoris elrendelték a nyugdíjasoknak a kijárási tilalmat és a szájmaszkok kötelező viselését, már nem voltunk olyan vidámak. Jelenleg úgy érzem, ezzel a világjárvánnyal mintha lezárult volna egy szakasz az életemben, és ezzel nem vagyok egyedül. A szájmaszkok viselésével még nem is lett volna probléma, viszont nem lehetett őket beszerezni. A polgármester asszony a hangszórón keresztül kérte a lakosokat, hogy aki tud, segítsen szájmaszkokat varrni, vagy megfelelő anyaggal, gumival járuljon hozzá a készítésükhöz, ezzel is segítve a község idősebb lakóinak védelmét. Nem csak a fiatalabbak, de mi, nyugdíjasok is sokan bekapcsolódtunk a maszkok készítésébe. Több napon keresztül varrtunk, hogy minél hamarabb eljussanak a szájmaszkok azokhoz, akiknek szükségük volt rá. Közös erővel és összefogva körülbelül 1400 szájmaszk készült el.
Ha a járványhelyzet után valamit is átviszünk a mindennapjainkba, az remélem ez a közös összefogás és empátia lesz, ami ebben az időszakban tapasztalható volt. Azokon a napokon, amelyeken maszkvarrással töltöttük időnket, el is felejtettük, hogy nem mehetünk az utcára, nem találkozhatunk egymással, s nem beszélgethetünk. Ennek ellenére hasznosnak éreztük magunkat.
Meg kellett szoknunk, hogy az üzletekbe csak a kijelölt időben léphetünk be, ám nekem, mint sok más nyugdíjasnak szerencsére a család intézi a bevásárlást a jelenlegi helyzetre való tekintettel. Bár a bezártsághoz mindannyiunknak nehéz alkalmazkodni, legalább most karantén idején, minden olyan dolgot, amire eddig nem volt időnk, most megcsinálhatunk. A járvány miatt kénytelenek vagyunk megtanulni néhány dolgot nélkülözni, viszont hiszem, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy életünket egy jobb irányban folytathassuk. Úgy érzem nem szabad pánikolnunk, ha mindent megteszünk, a végén minden jóra fordul. Ezért nekünk, nyugdíjasoknak is most szépen el kell „vonulni“, törekedni arra, hogy kialakítsuk otthon a napi rutint, ami mellett tökéletesen el tudjuk látni az eddig halogatott feladatainkat. Ez a krízishelyzet legalább megtanított bennünket az e-mail vagy Facebook használatára, így esténként az egész családdal közösen tarthatunk video hívásokat. Megbeszéljük kivel mi történt egész nap, majd a végén mindig elhangzik a mondat: „Mama, maradj otthon!“
Én hiszek abban, hogy a jelenlegi helyzetre vonatkozó szabályok betartásával és saját egészségünk érdekében, mi, nyugdíjasok is meghozhatjuk azt az áldozatot, hogy ideiglenesen lemondunk szabadságunk egy részéről, otthon maradunk, a bevásárlást szeretteinkre bízzuk, s ha ennek vége lesz, ugyanott folytathatjuk az életünket, mint azelőtt.
Nagymácséd, Fodor Terézia
Köszönöm, hogy megszólítottak, gondoltak rám, kíváncsiak a véleményemre. Egészségem megfelelő a jelenlegi helyzethez képest. Mivel kijárási tilalmam van 65 év felett (a gyerekeim parancsára), a napi tennivalóimat elintézem egyedül, kivéve a bevásárlást, amit a lányaim biztosítanak be. A családdal való kapcsolatot napi szinten tartom személyesen /egy faluban lakunk/ vagy telefonon.
Most van idő a régi receptek felelevenítésére, de marad idő a pihenésre is. Sokat olvasok, keresztrejtvényt fejtek, az udvarban szorgoskodok, mivel tavasz van.
A helyi nyugdíjasklub jelenleg szünetel, de a vezetőség minden tagnak biztosított többször használatos szájmaszkot, személyesen házhoz szállítva. Köszönjük. Telefonon tartjuk a kapcsolatot a tagokkal és már nagyon várjuk a pandémia végét.
Örülök előre is a közös tervezett kirándulásoknak. Már nagyon hiányzik a társaság. Kitartást mindenkinek és jó egészséget!
A Megbecsültek Társasága szervezői csapatának is nagyon hiányoznak a jóízű összenevetések a velünk kiránduló szépkorúakkal, a cinkos összekacsintások és a szép látnivalók, de lelkesedésünket nem vesztve kivárjuk a vírus által okozott veszélyes időszak elvonulását, és akkor ismét személyesen is találkozhatunk a régi kedves ismerősökkel.
Most a telefonos és internetes csatornákon érhetnek el minket:
Jó egészséget kívánunk mindenkinek!
Vissza
Szükséges cookie-k (sütik)Analitikai cookie-kMarketing cookie-k