Kodály köpönyege A galántai Kodály-év novemberi programjairól

   Valamennyien Kodály köpönyegéből, pontosabban az Éneklő Ifjúságából bújtunk ki – ez a Dosztojevszkijnek tulajdonított Gogolt (a Köpönyegét) méltató bonmot, azaz annak kifordítása jutott eszembe a november 15-i Esterházy-kastélyban megrendezett Kodály-konferenciáról, hiszen a neves előadók mind Kodály zeneszerzői és zenepedagógiai nagyságát mutatták meg más-más aspektusból, s miközben a kodályi elgondolások nagyszerűségéről beszéltek, tudjuk, már ők is tanítják és művelik mindezt – nem középiskolás fokon. Persze kiterjeszthető a gondolat szélesebb körre is: a galántai Kodály-év összes fellépőjére, a hegedűverseny tanáraira és a versenyzőire is.

   S ha a fenti sorokat túlzásnak érezné valaki, gondoljon arra, van-e még olyan (magyar) zeneszerző, aki a pedagógia és nevelés módszertanára fordította le a legmagasabb szintű művészetet. Szokolay Sándor zeneszerző, tanár megfogalmazásában Kodály legnagyobb érdeme az, hogy„nemzete művészi és emberi szószólója lett, mert nem érte be „csak” művészi sikereivel”.

   A konferencia főbb témája is ez volt, Kodály zenepedagógiájának jelentősége. Az elsőként felszólaló Kertész Attila c. egyetemi docens, Liszt-díjas karnagy A zenepedagógia jelentősége a XXI. században címmel a kodályi alapvetések igazságát, azok máig érvényes voltát hangsúlyozta a legfrissebb pszichológiai, nevelés-módszertani kutatások ismertetésével. Gondolatmenetét a mai generáció, azaz a most iskolás Y és Z generáció jellemzésével kezdte. A felgyorsult világ, azaz a 21. század jellemzőit csak főbb pontokban összegezte, s mindezt a gyerekek és zenepedagógusok viszonyába helyezve a zenei nevelésben rejlő lehetőségeket emelte ki. Azaz, a smart társadalom gyerekei a mindent számítógépes technikával megoldani akaró diákok figyelmét már alig lehet (csak) a verbális kommunikációval megragadni, hiszen az ő világuk a szó szerint értett multimedialitás.  A technikai vívmányok pozitív és negatív hatásairól sok mindent el lehetett volna mondani, Kertész a gyerekekre jellemző dekoncentráltságot emelte ki. Melyből arra a következtetésre jutott, hogy ahol a verbális kommunikáció a határaihoz ér, ott út nyílik a zenei kommunikációnak. Ez óriási lehetőség, hiszen az iskolai tárgyak a bal agyfélteke működését fejlesztik, a jobb agyfélteke kreativitásért, muzikalitásért, látásért felelős területeit nem stimulálja eléggé. Kodály zenei nevelési iránymutatásában pedig számtalan, ezeknek a területnek a fejlesztésére irányuló idézetet lehet találni. Kodály érezte ennek fontosságát, noha nem volt, nem lehetett birtokában azoknak a neurobiológiai, pszichológiai vizsgálatoknak, melyek ezt kimutatják. Kertész kiemelte, hogy éppen ezért is nagyon meglepő, hogy az utóbbi években nagyszámban megjelenő alternatív oktatási módszerek közül még mindig a kodályi a legátgondoltabb. A kodályi elgondolásokkal összhangban dolgozta ki Kokas Klára speciálpedagógiai módszerét, mely a zene egész személyiségre gyakorolt hatásával dolgozik. Persze a zene a nem csak a „sajátos nevelési igényű” gyermekek fejlődéséhez elengedhetetlenül fontos, hanem minden gyereknek, hiszen tulajdonképpen minden gyerek sajátos nevelési igényű és szüksége van a zene nyugtató hatására.

   A kodályi zenepedagógia témáját folytatva annak szlovákiai oktatásba való beépítéséről adott elő a besztercebányai egyetem oktatója, Eva Langsteinnová. Gondolatmenetét azzal az első komolyabb impulzussal kezdte, melyet az 1964-es ISME 6. budapesti kongresszusán érte a kar akkori oktatóit. Langsteinnová disszertációja megvédése után került a besztercebányai tanszékre, mely 1987-ben megbízatást kapott az akkori szlovák Iskolaügyi Minisztériumtól szakmailag garantálni az ének-zene tagozatos osztályok experimentális bevezetését egy besztercebányai általános iskolában, melynek kidolgozásáért ő volt felelős. A módszertan megalkotásához pedig Kodály módszerét és munkásságát vette alapul. Azokat a sokszor idézett alapvetéseket, mely szerint „a zene gyökere az ének; az ének felszabadít; szebb, ha ketten összedalolnak; a népdal a legmegfelelőbb tananyag, hogy rajta a gyermekeknek az egyes zenei elemeket bemutassuk és tudatosítsuk” stb.S mindezt a kodályi szellemben a „nevelés zenével és nevelés zenéhez” célkitűzésével.

   Józsa Mónika előadásában a korai benyomások: Galánta és Nagyszombat szerepét mutatta meg a Kodály-életműben. Kezdve azzal, hogy a galántai vasútállomás alkalmazottai szívesen zenéltek együtt, vagy a nagyszombati gimnázium zenekaráról, az ott szerzett művekről és barátságról Mikuláš-SchneiderTrnavskýval. Józsa számtalan életrajzi vonatkozáson túl az itt szerzett zenei benyomások későbbi zenei lenyomatára is hozott példát.  Szerencsés volt a szervezés, hiszen Erdélyi-Molnár Klára előadásában Kodály és a szlovák népzene kapcsolatát vizsgálta, részletesen szemléltetve hol gyűjtött Zoborvidéken. S a közönség nagy szerencséjéreKorpás Réka fiatal tehetség vállalkozott az előadó által elmondottak szemléltetésére: azaz énekelt.

   Pomogáts Béla pedig Kodály és a „kortárs” irodalom kapcsolatáról, azaz egy Kodály korabeli művészeti ágak közötti kapcsolatokat felvázolására tett kísérletet. Olyan érdekességekre rávilágítva, mint pl. Ady Endre zenei ízlése is a kávézókban, mulatókban szokásos muzsikára terjedt ki.

   Erdélyi Ágnes és Kneifel Imre karnagyok is Kodály Napok szerepét, küldetését a magyar kórusmozgalom szemszögéből mutatta be, míg az utánuk szóló Kazán József, Stirber Lajos, Mézes Rudolf a szervező oldalról a célkitűzés és a szervezés oldaláról beszéltek a számukra különösen fontos kodályi örökségről.

   Az egyetemi előadók, karnagyok előadása a kodályi örökség ma is érvényes voltát hangsúlyozták, s azt, hogy oktatási rendszerünk még Kodály munkássága után ennyivel is csak megvalósítani próbálja az általa kidolgozott módszert.

   Aki pedig másnap ott lehetett a 780 éves Galántát nagyszabású programmal köszöntő kecskeméti előadáson, az átélője is lehetett Kodály zenei örökségének. A kecskeméti szimfonikus zenekar, Csík János és barátai, valamint a Kecskemét Táncegyüttes felejthetetlen előadása előttpedig kecskeméti képzőművészek Kodály szellemiségéhez kapcsolódó munkáiból nyílt kiállítás, melyet Csík János és barátai zenéje tett élővé.