Gőzfelhős Gyereknap a kalauz szemével

   A Csángó polgári társulásnak és a társszervezőknek már öt alkalommal sikerült megszervezniük a Gőzfelhős Gyereknapot. Idén júniusban hatodik alkalommal zakatol ismét gőzmozdony a Vágsellye – Farkasd vasútvonalon. Számomra ez ismét azt jelenti, hogy a vonaton szolgálhatok, ellenőrizhetem a menetjegyeket.

   A vonatozás iránt mindig nagy az érdeklődés a gyerekek körében, viszont annak hallatán, hogy a vonat ráadásképpen egy rég nem használt vonalon közlekedik majd, a felnőttek szemében is felcsillan a kíváncsiság. Az pedig, hogy az egész utazást körbe övezi a gőzfelhő, az már maga a csoda!

   A jegyellenőrzésnek megvan a saját varázsa. A feleségem vagy a húgom adja a pecsétet a jegyekre, én pedig lyukasztom. Nem elég elosztanunk a vasúti kocsikat egymás között - jól megszervezett csapatmunkára van szükség, hiszen mindenki elvárja, hogy lyukasztva és pecsételve is legyen a jegye, ennek érdekében pedig fel s alá kell járkálnunk a vonaton. Ha odalépek az utasokhoz, a gyerekek már nyújtják is a jegyeket. Az, hogy a kalauz bácsival közös fényképet szeretnének, már szinte természetes. A vasutassapkámat is felpróbálhatják, a bátrabbak még a sípomat is megfújják. Némelyiket kiiskolázom a kalauz feladataiból, átadom a sapkát és a sípot, leülök a helyére és közlöm, hogy még a következő kocsit le kell ellenőriznie. Azok a nagy, kikerekedett szemek, mosolyra húzódó szájak, miközben anyukájukra néznek: "Ez most komoly?!" - megér minden pénzt! Azt is megszoktam kérdezni, van-e esetleg igény fül- vagy orrlyukasztásra? Sosem lehet tudni...

   A pecsételés is egy izgalmas dolog! Egyáltalán nem mindegy, ki kap „BATOŽINA“ (általában a gyerekek), vagy „REKREÁCIA” (inkább az idősebbek) pecsétet, vagy esetleg mindkettőt.  Vannak a bevált módszerek is ezekre a pillanatokra, amelyek garantáltan mindenkit megnevettetnek!

   A szerelvény kocsijaiban általában nagy a tolongás. Főleg a büfékocsiban vannak sokan, falatoznak, kávéznak az utasok. A vagonok közötti teraszokon még a becsapódó gallyaktól se riadnak vissza az utazók, de közvetlenül a gőzmozdony mögötti kocsi peronján is állnak lelkes utazók, ahol nem lehet meglepődni, ha kicsit kormos lesz az ember.

   Az öt év alatt rengeteg emberrel sikerült találkoznom, érdekesebbnél érdekesebb történeteknek lehettem a részese. Ezek közül a három legizgalmasabb:

   Egy alkalommal, amikor egy ismeretlen férfivel elegyedtem beszélgetésbe, elmesélte, épp csak sikerült elérnie a vonatot. Csehországból jött hozzánk a gőzmozdonyos eseményre, viszont késett a gyorsvonata, a mi vonatunkat pedig - szerencsére - nem engedték el, amíg a cseh gyorsvonat el nem megy. Megkérdeztem, hogy csak maga utazik-e? "Hát persze!" — hangzott a válasz. "Az unokákkal nem tudnám kiélvezni a vonatozást, mert valamelyikük mindig éhes, szomjas vagy fáradt. Az úgy meg nem az a pihenés, amire vágyom, amikor részt veszek ilyen eseményeken!" Elmesélte, hogy szeret vonatos rendezvényekre járni, már többször is volt a környező országokban, hálás volt, hogy ide is eljuthatott. 

   A második történetet a feleségem mesélte. A vonaton a jegyeket pecsételte, két idősebb nénihez lépett oda. Barátnők voltak, az arcuk sugárzott az örömtől. A feleségem megkérdezte, hogy érzik magukat, mire az egyikük megfogta Timi kezét és megosztotta vele fiatalkori utazásaik emlékeit, és hogy mennyire hihetetlen számukra, hogy újra vonaton utazhatnak ezen a vonalon. Ezek a történetek mutatják meg számunkra igazán, hogy mekkora értéket képviselnek az emberek életében ezek a gőzmozdonyos események!

   Gyakran megkérdezik tőlem, hogy le kellett-e már szállítanom utasokat a vonatról. Igen. Két éve történt, hogy Vágsellyén felszállt egy fiatal, kétcsaládos pár. Amikor odaléptem a jegyeket ellenőrizni, akkor kérdezték meg, hogy hová megy a vonat? Már a kérdést is furcsállottam. Mint kiderült, ők "csak úgy" felszálltak a vonatra, egyenesen az ismeretlenbe! Tájékoztattam őket, hogy a Vágsellye-Vágfarkasd vonalon közlekedünk, egy órás pihenőt tartva Pereden, ahol gyerekprogramok várják az érdeklődőket. Ismertettem a vonatjegyek árát, illetve, hogy kivételesen vásárolhatanak tőlem is. A férfi - már ha lehet úgy nevezni - nagy nyugalommal közölte, hogy nála nincsen egy garas se. A párja idegesen visszakérdezett, hogy hogyan tudott eljönni otthonról pénz nélkül?! Akik ismernek, nyugodt embernek tartanak, viszont nálam is megesik, hogy betelik az a bizonyos pohár - ez pontosan ebben a pillanatban jött el! Belegondolva a helyzetbe, hogy egy családapa felszáll egy vontra két kisgyerekkel és a párjával úgy, hogy nem tudja hová és miből utazik, nagy felelőtlenség. Végül Pereden szállt le a család a vonatról, és békésen elváltak útjaink.

   Az idei rendezvény előkészületei már gőzerővel folynak, és természetesen most sem lesz hiány gyerekprogramokól. Mindig igyekszünk valami újjal előrukkolni, most is készülünk egy meglepetéssel, remélhetőleg pozitív kimenetele lesz az erről folyó tárgyalásoknak. Amennyiben Isten is úgy akarja, június 1-jén újra berobog a gőzös! Bízom benne, hogy ez még csak a kezdet és nagyon sok boldog pillanatot fogunk okozni a látogatóknak és a nosztalgiajáratok szerelmeseinek. A jegyek árusítása hamarosan megkezdődik, kérem, kövessék a Csángó PT Facebook oldalát, ahol aktuális információkat tudhatnak meg, többek között a jegyvásárlásról és a menetrendről.