Fedezzük fel közösen 6 nap alatt Bosznia-Hercegovinát

   Ezzel a mottóval hirdette meg Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Területi Választmányának titkára az idei balkáni kirándulást. Alcíme a természeti szépségek és a történelmi nevezetességek megismerése volt.

   És valóban, ami belefért a hat napba (július 4-9.) meg fizikai teljesítőképességünkbe, azt végigjártuk, megnéztük. Ez alatt az idő alatt kb. kétezer kilométert buszoztunk, hangsúlyozni kell, hogy minden probléma nélkül! Köszönet érte a két buszsofőrnek. Első megállónk Banja Luka volt, ahol találkoztunk a helyi magyar szövetség, a Magyar Szó elnökasszonyával, és beleolvashattunk az általuk évente egyszer megjelentetett Új Dobos című, magyar-szerb nyelvű újságjukba. Magyarázatot kaptunk arra is, hogyan keletkezett Bosznia-Hercegovinában a Szerb Köztársaság (nem tévesztendő össze Szerbiával), amely teljes autonómiát élvez.

   Még aznap megnéztük a csodálatosan szép jajcei vízesést (Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette), este Szarajevóba értünk. A városra szánt következő nap kevésnek bizonyult annak ellenére, hogy Végh Zoltán személyében nagyszerű idegenvezetőnk akadt. A városra a szocializmus nyomta rá bélyegét legerősebben, de még állnak a Monarchia idején épült szép épületek, sőt: az 500 éves oszmán uralom idejéből származó mecsetek nagy része is megmaradt. A kis Jeruzsálemnek nevezett városban érdekes volt megtapasztalni a vallások egymás mellett élését: katolikus és ortodox templomok, zsinagógák és mecsetek hirdetik a sokszínűséget. Most békésen, ám a közelmúltban lezajlott testvérháborúban (1992-95) a vallási és nemzetiségi hovatartozás miatt gyilkolták egymást az itt élők. Szarajevót a szerbek támadták meg, 1425 napig ostromolták, aminek 11541 áldozata lett. A város egyik kevésbé ismert, fontos nevezetessége a „remény alagútja”. Ezt a helyi repülőtér kifutópályája alatt vájták ki a bányászok, így biztosítva menekülési útvonalat a civileknek. Végig menve az alagúton a látogató kicsit át tudja érezni azok helyzetét, akiknek itt kellett bujkálniuk vagy erre menekülniük az ostrom idején.

   Szarajevó történelméhez szorosan kötődik a Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet, amelyet egy ifjú szerb nacionalista, Gavrilo Princip követett el. Ám mint kiderült, nem magányos tettes volt: 10-12 felfegyverzett fiatal helyezkedett el, a kedvező pillanatra várva a hivatalos útvonalon. Princip a kínálkozó alkalmat ragadta meg: nem messze tőle állt meg a trónörököst és nejét szállító nyitott kocsi. Tettének következménye közismert: a Monarchia hadat üzent Szerbiának és kitört az I. világháború.

   Kirándulásunk következő napján délnek haladva megálltunk Mostarban, Bosznia-Hercegovina legmelegebb pontján. Mi is kifogtunk egy 40 fokos délutánt, ami kicsit elvette az erőnket a tudatos városnézéstől. De azért bekukkantottunk a régmúltat idéző rézműves műhelyekbe, a török kávézókba, és a 2005-ben helyreállított Öreg-hídról pénzért a folyóba ugró fiatalembereket is megcsodáltuk. A város nevezetességének számító hidat 1566-ban építették, 1993-ban lebombázták. Mivel az UNESCO világörökség-listáján is szerepel, nemzetközi támogatással építették újjá. Mostarban is nagy háború dúlt, a bosnyákok, a szerbek és a horvátok gyilkolták egymást. A háború sok ezer áldozatát sírok és különleges, turbános fejfák jelzik, emlékszobák falán a fényképek, dokumentumfilmek és a múzeumokban háborús relikviák emlékeztetnek erre a szörnyű időszakra. Nehéz volt megérteni, hogy mindez tőlünk pár száz kilométerre történt, amikor mi épp kezdtük megízlelni a szabadságot és a demokráciát!                                                                                                                                                                   Kirándulásunk során nagyobb városokban már nem álltunk meg, de megnéztük a sziklába vájt blagaji derviskolostort, a Buna folyó közeli forrását, amelyből Európa legbővizűbb folyójává válik, majd leértünk az Adria partjára. Bosznia-Hercegovinának Neumban van egy csöppnyi tengerpartja, itt kóstoltuk meg a tengert. Másnap átruccantunk Korcsula szigetére, ahol Marco Polo, a híres 12. századi Kelet-kutató született. Bár Velence is verseng ezért a tisztségért, hiszen Marco ott nevelkedett, és onnan indult apjával és nagyapjával a nagy útra, Korcsulán is komoly kultusza van. Délről észak felé indulva a következő napon Medzsugorjébe mentük. A katolikus hívők jelentős búcsújáró helye pár évtizede egy jelentéktelen kis falu volt. Ám miután 1980-ban előbb két kisgyermeknek, majd a helyi papnak is megjelent Szűz Mária, hívek ezrei kezdtek ide zarándokolni. Bár hivatalosan még nincs zarándokhellyé nyilvánítva, a templom mellett épült amfiteátrumban tartott misékre hívek ezrei érkeznek Európa minden csücskéből. Hatnapos utunk során északról délre és vissza- utazva kissé megismerhettük Bosznia-Hercegovina természeti szépségeit is. A hegyekben és bővizű folyókban gazdag északi résznek éles ellentéte volt a mediterrán éghajlatú dél, ahol a növényzet, a hőmérséklet, de még az építkezés is más volt. Utunk utolsó állomása a Kopácsi rét, ez a hatalmas természetvédelmi terület volt. Itt hajózva ismerhettük meg a természetvédelem ábécéjét, láthattunk sast, szürke gémeket és kárókatonákat, utóbbiakat halászás közben is. S megtanulhattuk, hogy amit a természet megalkotott, azt az embernek nem szabad elrontania.

   Fáradtan, de jó hangulatban értünk éjnek éjszakáján Galántára. Csapatunk tagjai Kajalra, Zsigárdra, Tardoskeddre és Mátyusföld más községeibe indultak haza. S ha majd olvassák ezt az élménybeszámolót, minden bizonnyal ők is felidézik magukban azt a sok szépséget, amit a hat nap során Bosznia-Hercegovinában láttunk-megismertünk.