Az anyanyelv ereje

Szakonyi Károly a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, dramaturg levele a határon túli magyarokhoz.

   Minden nemzet addig létezik, amíg megőrzi anyanyelvét. Tudunk elveszett népekről, akik ugyan nem haltak ki, de elnémultak, mert elsorvadt anyanyelvük. Több mint hétezer nyelv van a világon, s köztük a mienk. A nagyokhoz képest kicsi, és sok támadás érte az évezredek folyamán. Mégis mindig megmaradt, mert inkább gyarapodott, mintsem veszített. Ez az ereje. Befogadja a hozzá érkezőt, a maga képére formálja a jövevényszavakat, amit pedig a természete nem kíván azt kiveti. Ahogy a folyó is kiveti partjára a hulladékot.

   A magyar nyelv gazdag és szép, és ezt nem csak mi magunk gondoljuk így, de minden idegen, aki megismeri. Bernard Shaw angol klasszikus író egyszer azt mondta, ha magyarul írhatta volna műveit, nyelvileg sokkal kifejezőbbek lennének. Mi tudjuk, miért. Mert nyelvi szabályaink, a szinonimák változatossága, a fogalmak megnevezéseinek sokfélesége, a tájszavak gazdagító ízei végtelen lehetőséget adnak az írás vagy a beszéd színességére.

   Gondoljunk Arany Jánosra, nyelvteremtő erejére, arra csaknem hatvanezer egyedi szavára, amivel olyan csodálatos költészetet teremtett. Szavak bőségéből meríthetett Petőfi és más jeles költőnk is, napjainkban pedig Juhász Ferenc hozott létre a lírában új nyelvi gazdagságot anyanyelvünk kiapadhatatlan forrásából. Mert nyelvünk őrzi az ősi szavakat, és sarjaszt újakat.

   Szeretjük, s ha szeretjük, hát óvjuk anyanyelvünket. Védeni kell a külső, romboló hatásoktól, köznyelvi elszegényedéstől, a médiákból áradó renyhe beszédtől, a technikai civilizációval járó fogalmak öszvéresítésétől, amikor például angol (vagy más) szavakhoz ragasztunk magyar ragokat, s óvni a hangzás torzulásától. Nem könnyű a kisebbségnek megőrizni anyanyelvét, a nyelv tisztaságát egy más nyelvi közegben. De a magyarországi nyelvhelyességi versenyeken résztvevő határontúli diákok eredményes részvétele, szép beszéde, mindig üzenet a kisebbségben élők anyanyelvi hűségéről, amiért köszönet illeti őket és tanáraikat.

   Ez a nyelv tartott és tart össze minket, gondolkodhatunk többféleképpen, de anyanyelvünkben egyek vagyunk. Vigyázzunk rá!

Baráti üdvözlettel: Szakonyi Károly

A 2023. november 13-tól december 16-ig a Mátyusföld településein megrendezett

Anyanyelvi Napok összefoglalója

   A Galántai és Vágsellyei járásban a Csemadok évtizedek óta megrendezi az Anyanyelvi Napokat, mely idén ismét országos rendezvénnyé nőtte ki magát. Régiónkban az eseménysorozat első nagy rendezvényére november 28-án került sor a Pongrácz Ágoston Alapiskola szervezésében Negyeden. Az anyanyelvi vetélkedőn nyolc iskola tanulói mérték össze tudásukat két kategóriában. Az iskola először vállalkozott ilyen vetélkedő megszervezésére, de sikerét tekintve valószínű, hogy nem utoljára.

   Nincs Anyanyelvi Napok mesemondó fesztivál nélkül. A Galántai járásban az iskolák alsó tagozatosai a helyi magyar óvodában mondtak mesét, sajnos, a tomboló influenza miatt kevesebben tudtak eljönni, mint vártuk. A produkciók után a kicsik közé ellátogatott a Mikulás is, aki édességeket osztott az ovisoknak és a szereplő gyerekeknek is. A Vágsellyei járásban hasonló mesemondó fesztiválra december 5-én került sor Zsigárdon, a Kulturális Információs Központban.

   A felső tagozatos tanulók december 14-én versmondó fesztiválon vehettek részt Galántán. A Pázmány Péter Alapítvány székházában a két járásból 25 tanuló mondta el az erre az alkalomra megtanult verset. A zsűri ezúttal is értékelte a produkciókat, Mézes Rudolf pedig átadta a Csemadok Galántai Területi Választmánya és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége nevében az okleveleket a résztvevőknek és a győzteseknek.

   December 15-16-án sor került a Kodály emlékhelyek megkoszorúzására Galántán, a Városi Parkban, ahol a Kecskeméti Énekes Kör Erdei Péter vezetésével rövid koncertet is adott.

Futó Mária