Apa és fia

   Lakatos Géza /Banán/ és Lakatos Krisztián életútja

   Minden gyermek származásától, nyelvétől és bőrszínétől függetlenül valamiben tehetséges, csak kell valaki, aki ezt időben felismeri és útját egyengeti. A vízkeleti cigány-roma gyerekek is tehetségesek. Sokan lettek közülük híres muzsikusok, focisták, dolgos munkások, mesteremberek. De egy gyermeket, Lakatos Gézát, az ökölvívás csábította el, róla írok, őt és a családját szeretném bemutatni az olvasóknak. Az ő életútját az édesapja egyengette, méghozzá eredményesen.

   Az apa, Lakatos Géza, így vall magáról: Dunaszerdahelyen születtem 1966-ban. Szüleimmel a vízkeleti péróban laktunk. Mikor hatéves lettem, a szüleim a faluban vettek egy házat, odaköltöztünk. A magyar tannyelvű iskola alsó tagozatára Vízkeleten, a felső tagozatra Hidaskürtön jártam. A nagyapám, Pisti (Rottya), szerette volna, hogy én is zenész legyek, mint ő. Négy évig jártam a galántai zeneiskolába, klarinéton tanultam. De nem lettem zenész, mint az unokatestvérem, Imike, aki jelenleg Budapesten a Fátyol zenekarban zenél.

   Az én életem másképp alakult. A hidaskürti alapiskolában lehetőségem volt ökölvívást tanulni, Sárkány Laci tanító bácsi, valamikori első ligás boxoló oktatta az alapokat. Nagyon jó mesterem volt, megszerettette velem az ökölvívást. Az alapiskola sikeres elvégzése után az akkori TOSKA gépgyárban voltam inas. Közben folytattam az ökölvívást, szorgalmasan jártam az edzésekre, és egy év elteltével az akkori OSP ifjúsági csapatának tagja lettem. Új edzőm lett, Zelenák Iván tanított, segédedzőm pedig volt iskolai oktatóm, tanítóm, Sárkány Laci bácsi volt. Ott boxoltam 3-4 évig. Aztán bevonultam katonának. A katonaság alatt a Dukla České Budějovice 1. ligás csapatában a 60 kilós súlycsoportban voltam csehszlovák bajnok.

   Miután leszereltem, hazajöttem, és még másfél évig boxoltam. Majd a felsőbb súlycsoportba kellett volna lépnem, de én azt már nem vállaltam. A sportolást azonban nem hagytam abba, csak más területen folytattam, kulturisztikát űztem, a szlovákiai bajnokságban a harmadik lettem.

   A boxkesztyűket a szögre akasztottam. Nyitrán tovább képeztem magam, elvégeztem az első fokozatot - edző lettem, mert fiatal ökölvívókat szerettem volna nevelni. Sikeres tanítványaim, neveltjeim közül megemlíteném a fiamat, Lakatos Krisztiánt, aki a galántai szaktanintézetben pincér-szakács szakon végzett. Védnökségem alatt a Slovak Amateur Boxing Association, valamint a Boxing Club Galanta bejegyzett ökölvívója volt. Többszörös országos bajnok volt a 66 kilogrammos ökölvívók súlycsoportjában, és mint a szlovák válogatott játékosát, őt nevezték a milánói világbajnokságra.

   A fiamról a Boxing Club Galanta elnöke, Juraj Stern, és az ökölvívó szakosztály managere, Ivan Zelenák 2010. december 6-án az igazolásban a következőket írták:

   Ezennel igazoljuk, hogy Lakatos Krisztián, Vízkelet község lakosa, született 1993-ban, a Slovak Amateur Boxing Association, valamint a Boxing Club Galanta bejegyzett ökölvívója. Az olimpiai ökölvívással 2006 óta foglalkozik. Az elmúlt négy év alatt a következő eredményeket érte el:

•    2008 – 1. helyezés az országos bajnokságon a junior korosztályban
•    2009 - 1. helyezés az olimpiai reménységek nemzetközi tornáján, a csehországi Ústí nad Labem-ban
•    2010 - 1. helyezés a harkai nemzetközi Sopron Kupán, s egyben az ökölvívó torna egyik legjobb ökölvívója – Lakatos Krisztián a szlovák junior válogatott tagja.

   Tudomásunk szerint a nevezett ökölvívó a galántai középfokú szaktanintézet tanulója, rendezett családi körülmények között él. Klubunkban az ökölvívó sikeres fejlődéséhez szükséges feltételek minden téren biztosítottak.

   A fiatalember ígéretes sportkarrierje sajnos egyik napról a másikra félbeszakadt. Hogy miért, mi volt az oka? Íme: szolgáljon mindenkinek tanulságul a következő igaz történet. – Krisztián bátyjával és két társával egy győri discóban erejüket fitogtatva verekedésbe keveredtek, melynek következtében több győri fiatalnak testi sérülést okoztak. A térfigyelő kamerák rögzítették a verekedést, melynek alapján a verekedő fiatalokat a rendőrség őrizetbe vette. A bírósági tárgyalás után Krisztiánt a bíróság 4 és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Ebből 3 és fél évet a tököli Fiatalkorúak Fegyházában töltött.

   Tettét nagyon megbánta, hisz fiatalságából 3,5 évet elvett a meggondolatlan cselekedete. Miután szabadult, erősen eltökélte, ezentúl másképp fog élni, másképp rendezi be az életét. Hazatérése után sikeresen befejezte a galántai középfokú szaktanintézetet és leérettségizett. Az ökölvívástól nem akart megválni, a fegyházban edzéseken vehetett részt. Miután kiszabadult, még egy évig sikeresen boxolt, jó formában volt, majd a Dubnica-i /Máriatölgyes/ sportklubhoz igazolt. Ott boxolt még egy évig. Később a klubnál problémák merültek fel, ezért hazaköltözött, és egy galántai üzemben dolgozott. Jelenleg otthon lakik a szüleinél, és egy síremlékeket készítő magáncégnél dolgozik. Vízkeleten szeretne letelepedni a barátnőjével, házat építeni, és családot alapítani. Íme, egy ígéretesnek induló fiatal élet, sportkarrier - szolgáljon tanulságul minden fiatalnak, hogy egy meggondolatlan cselekedet, fölösleges erőfitogtatás mihez vezet, vezethet.

   Krisztián szüleit, főleg édesapját, lelkileg nagyon megrázta fiai cselekedete. A fiú édesapjában azonban megmaradt a sport iránti szeretet. Szabad idejében a Boxing Club Galanta egyesületben folytatja edzői tevékenységét. Az apa saját házában rendezett be egy 5x6 négyzetméteres helyiséget, ahol 4 diószegi, 2 galántai és egy vízkelet fiatal rendszeresen tréningezik. Lakatos Géza irányításával edzenek. Jó lenne, ha a helyi önkormányzat nagyobb helyiséget tudna a fiatalok részére biztosítani, így többen látogathatnák az edzéseket.

   Lakatos Géza jelenleg egy galántai taxivállalatnál gépkocsivezetőként dolgozik.  Egyike azoknak a roma származású becsületes embereknek, akik életüket a családjuknak, a munkának és a sportnak szentelik. Lakatos Géza mondandóját egy őszinte, példaértékű vallomással zárta: Meggyőződésem, mint a péróban felnőtt gyermeknek, hogy akik akartak, volt bennük kellő elszántság és bátorság, ki tudtak szabadulni a bűvös pérói közösségből, mely sok nehézséggel, lemondással járt. Nekem, szüleimnek köszönhetően, ez sikerült. Nem bántam meg ...