Ünnepeltek a „lánglovagok“

   135 éves a Nagyfödémesi Önkéntes Tűzoltó Testület

   Kettős ünnepséget tartottak a nagyfödémesi tűzoltók július 18-án. Ezen a napon emlékeztek meg az Önkéntes Tűzoltó Testület megalakulásának 135. évfordulójáról és egyben ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének a felújított tűzoltószertárt is.

   Ha belelapozunk Nagyfödémes történelmébe, hiteles képet kapunk arról, hogy a veszélyek, természeti károk természetesen ezt a községet sem kerülték el. Például 1862-ben nagy árvíz, s alig telt el három év, a községet újabb veszély - tűvész sújtotta.

   Feltételezhető, hogy ezek a rossz tapasztalatok vezették arra a község polgárait, hogy megalakítsák az önkéntes tűzoltó egyletet. Erről az 1884. szeptember 3-án tartott alakuló ülés résztvevői döntöttek. A hiteles dokumentumok alapján az egylet az országos tűzoltó szervezet kötelékébe 1885. április 22-én nyert felvételt. Így a nagyfödémesi tűzoltók ezt a napot tartják az Önkéntes Tűzoltó Egylet megalakulása napjának.

   Az ünnepségsorozat az 1975-ben átadott tűzoltószertár udvarán kezdődött. A megemlékezésen illusztris vendégek is jelen voltak - az Állami Anyagi Tartalékok Igazgatóságának elnöke Ján Rudolf, Nagyszombat megye elnöke Jozef Vyskupič, a Szlovák Önkéntes Tűzoltó Szervezet elnöke Pavol Celuch, főtitkára Vendelín Horváth, alelnöke és a Galántai Járási Tűzoltó és Mentőtestület igazgatója Zoltán Tánczos, a Nagyszombati Kerületi Tűzoltó és Mentőtestület igazgatója Vojtech Valkovič, valamint a magyarországi testvértelepülésekről, Csabrendekről és Jánossomorjáról érkezett küldöttségek.

   Gőgh Ferenc polgármester, aki maga is gyakorló tűzoltó, ünnepi beszédében kitért a tűzoltó egylet megalakulásának körülményeire. Megtudhattuk, hogy az egylet első elnöke Dubovszky József, első parancsnoka pedig Popper Albert volt.

    „A megalakulás óta pontosan 135 év telt el, amit a testület tagjai tartalmas munkával töltöttek ki. Elnökök és parancsnokok, vezetőségi tagok, tagok váltották egymást, de mindig voltak olyanok, akik a közösség érdekében lelkesíteni tudták a tagokat, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül tették, s teszik a dolgukat ma is - immár közel húsz éve Kiss Mihály parancsnok és Tóth Gyula elnök vezetésével. A nagyfödémesi tűzoltók nemcsak itthon, saját községükben, hanem a környező falvakban és városokban is gyakran nyújtanak segítő kezet, segítve ezzel a hivatásos tűzoltók munkáját. Mindezért fogadják az önkormányzat és lakosaink őszinte köszönetét” – mondta többek között.

   Majd kitért az 1975-ben átadott a tűzoltószertár felújításának körülményeire, amelyet két fázisban valósítottak meg és a beruházás összértéke 95623 euró volt. Erre az állami költségvetésből a Szlovák Belügyminisztérium által két alkalommal 30-30 ezer euró támogatást kaptak. Az ünnepélyes szalagátvágás után a felújított épületet Kasáš Béla atya, a község római katolikus plébánosa áldotta meg.

   Az ünnepi alkalomból sor került 21 helyi önkéntes tűzoltó előléptetésére is. Az évforduló kapcsán nem maradhattak el a kitüntetések sem. Nagyfödémes Község Önkormányzata a „Község címerének domináns elemével, a méhhel díszített emlékérem bronz fokozatát” aktivitásáért nyolc helyi önkéntes tűzoltó, valamint a szervezetnek nyújtott támogatásért 4 illusztris vendég – Jozef Viskupič, Tánczos Zoltán, Horváth Vendelín és Bicsan József – vehetett át.  Két tag – Kiss Mihály parancsnok és Gőgh Ferenc polgármester pedig a „Község címerének domináns elemével, a méhhel díszített emlékérem ezüst fokozatát” kapta.

   Az önkéntes tűzoltók galántai járási bizottságának elnöke Tánczos Zoltán, a határon átnyúló példás közös munkáért az „Együttműködésért emlékérem III. fokozatát” adományozta a két baráti település tűzoltó szervezetei elnökeinek és parancsnokainak.

   A tűzoltó egyesületben végzett aktív tevékenységükért járási kitüntetésben részesültek: Lovász László, Slezák Béla, Horváth Péter, Baros József, Rigó Aladár, Zuzana Sudová és Kiss Mihály. Rendkívüli érdemeiért országos elismerésben részesült Gőgh Ferenc, polgármester. Az ünnepi megemlékezés alkalmával Nagyfödémes, Csabrendek és Jánossomorja tűzoltó testületeinek zászlajára emlékszalagokat kötöttek.

   Az ünnepség díszfelvonulással folytatódott a helyi római katolikus templomhoz, ahol a hálaadó szentmise alkalmával Kasáš Béla plébános úr arra is felhívta a figyelmet, hogy a valóságos tűz mellett, sokszor jó lenne a szívekben égő harag lángját is kioltani.

   A jó hangulatú ünnepi ebéd alkalmával a helyi tömegszervezetek egy szép tortával kedveskedtek az ünneplő testületnek.

   A délután folyamán Szent Flórián szobránál a helyi, valamint a testvértelepülések tűzoltóinak és önkormányzatainak képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit.

   A nagyszerű ünnepség méltó módon támasztotta alá a nagyfödémesi önkéntes tűzoltók sikeres tevékenységét, amely remélhetőleg a jövőben is hasonlóan magas színvonalat ér el.

   Jómagam is részese lehettem az egész ünnepségsorozatnak. Végignézve a résztvevők arcán, végighallgatva a 135 év alatt elvégzett munkát, néhány gondolat jutott eszembe.

   A tűzoltó személye példa arra az egyszerű emberre, aki azért dolgozik, képezi magát, hogy a bajba jutott embertársainak segítséget nyújtson. Mindezért, azonban köszönetet, jutalmat nem vár, nem hivalkodik, csendben végrehajtja a feladatát. A tűzoltók azok, akik elsőként szállnak szembe tűzzel, vízzel, természeti erőkkel. Milliárdos értékeket mentenek meg. S míg egy-egy művész, tudós alkotását, felfedezését évtizedekig, sőt évszázadokig lehet emlegetni, a tűzoltók hőstette csak egy napi hír a médiában. Jó lenne, ha Szent Flórián mai követői nem csak veszély esetén, vagy egy-egy ilyen jeles napon válnának láthatóvá.