Újra Sárospatakon, Felsőszeli

   Sárospatak, Zemplén kincsosztó városkája az idén is várta a gyerekeket, a Magyarország Felfedezői Szövetség újabb tagjait, hogy ismét elkápráztassa látnivalóival az ifjú lelkeket.

   A 10 napos vezetőképző tábor naponta újabb meglepetéseket tartogatott. A megújult vezetés egy jól átgondolt tervet állított össze, melyben a csoportfoglalkozások mellett sok játék, kirándulás, felfedezőút váltakozott.

   A magyarországi gyerekeken kívül erdélyi és felvidéki felfedezők vettek részt a képzésen. Négy csapatba osztották őket, ahol az Igric tiszti, a Nemes Ifjak, a Kossuth és Rákóczi tiszti próbát lehetett elvégezni. A próbákra való felkészülést három felvidéki /alsószeli, királyrévi/ ifivezető és egy erdélyi /kibédi/ fiatal vállalta. A felnőttek sem ültek tétlenül, a régi hagyományt felelevenítve újraindították a Pro Patria Collegiumot. Így naponta egy-egy fontos témát boncolgattak a Magyarország Felfedezői Szövetség munkáját illetően.

   A nyitóünnepség hagyományosan a hármashalom előtt zajlott, ahol a résztvevők leszórták földadományaikat a halmokra, hogy jelképesen is egybekovácsolódjanak a számukra fontos helyek a többiekével.

   A sárospataki sétán nemcsak meghallgatták a vezetők ismertetőit az egyes látnivalókról, hanem választottak örökségül egy-egy értékes emléket. Sőt a Református Kollégium előcsarnokában rövid megemlékezésen fejezték ki tiszteletüket a szabadságharcban harcoló egykori pataki diákok emléktáblája előtt. Majd megtekintették a régi kollégium épületében a múzeumot és a híres könyvtárat is.

   A tábori program az idén több kirándulással is bővült. Karosban az avarkori temetőt tekintettük meg, mely gazdag anyagot nyújtott az őseink életének jobb megismeréséhez. A Nemzeti Sírkert csodálatos kopjafái közt nézelődve megfigyelhettük az akkori kultúra, a fegyverek és ékszerek gazdag kivitelezését. A Látogatóközpontban interaktív módon ismerkedhettünk az avarkori sírok anyagával, a rovásírással, a fegyverekkel, az előcsarnok hatalmas mozaikja a magyarok vándorlását és kalandozásait ábrázolta. De ez még nem volt minden, az intézmény igazgatója lebilincselő előadást tartott a kutatásokról, a lovasíjászokról, a jurtákról. Majd az emeleti élménytárba vezetett fel minket, ahol a honfoglaló magyarok életéről, kalandozásaikról, fegyvereikről, a harcmodorról láttunk bemutatót viaszfigurákkal, fény- és hanghatással színesítve.

   Közben megfőtt a finom paprikáskrumpli, melyet nagy étvággyal fogyasztottunk el. A kézműveskedésre, lovaglásra, íjászatra és akadályjátékra is jutott idő. Felejthetetlen élményekkel tértünk vissza a táborba.

   Másnap még messzebbre indultunk, Vizsolyba és Boldogkő várába. A reformáció 500. évfordulója kapcsán az első magyar biblia nyomtatása drámajáték segítségével káprázatos volt. Daruka Mihály igazgató nagy hatású előadása kiváló talajra lelt a fiatal felfedezők lelkében. Az újonnan nyomtatott 200 biblia a 16. századi technikával valóságos csoda, mint az is, hogy Rákóczi Zsigmond annakidején nem sajnálta a támogatást a magyar nyelvű Szentírás kiadásától.  

   Boldogkő várának "bevételét" egy történelmi játékkal valósítottuk meg. Idegenvezetőnk korhű öltözékben, középkori magyarsággal mesélte el a vár legendáját és későbbi sorsát. Igazi lovagvár fogadott minket, csodálatos kilátással a Hernád völgyére. A gyilokjáró 100 m-es szakasza bizonyítja az elődök mindenre elszántságát. Lenyűgöző volt az ólomkatonákból álló makett, mely a muhi csatát ábrázolja. A kirándulás valóban érdekes és izgalmas volt.

    A felsorolásból nem hagyható ki a sétahajózás a Bodrogon, melyre mindig szívesen fogunk emlékezni. A vén fűzfák, a kőből rakott hullámtörők, a vadlibák, szárcsák, gémek, egy-egy ringatózó ladik s a víz fodrozásán táncoló napsugarak nemcsak a fényképésznek adnak ötletet, de szinte kínálkoznak a palettára.

   Az idei programot gazdagították még egy különleges kirándulással. Szombaton délelőtt a sárospataki várat látogattuk meg, a Vörös-torony lovagtermében ismét Nemes Ifjakat avattunk, majd rövid pihenő után Pálházára utaztunk. A Zempléni hegyek festői falucskájában felújították az egykori ipari kisnyomtávú vasutat, s a turisták szállítására rendezkedtek be. Nos, most mi is kipróbálhattuk, milyen az, végigvonatozni a tölgyfaerdők között a Kemence-patak mentén, majd pihenni a központban. Nagyon szép nap volt ez is.

   Közben sok játék, kincskeresés, táncház és esti kvízjáték tette teljessé a programot. Természetesen az esti napzártákon nem hiányozhatott a sok szép ének, az élménybeszámolók sem. Utána fellobbant a pásztortűz, megnyíltak a szívek, egy-egy szép gondolatot megosztottak egymással a táborozók. Majd eljött a zárás napja, az összegzés, a kitüntetések átadása.

   A felsoroltakból csupán részben érzékelhető a családias hangulatú, sok nevetéssel, odafigyeléssel, barátságokkal erősített tábor igazi arca. A búcsúzáskor tett ígéretek, reméljük, valóra válnak, s jövőre még többen leszünk a táborban.