Égig érő – 100 másodpercig tartó - harangzúgás jelezte 2020. június 4-én Vízkeleten is a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóját. A Csemadok helyi alapszervezete, Vízkelet Község Önkormányzata és a harangok szava megemlékezésre hívott minden magyart és érdeklődőt a kultúrház előtti kopjafához.
A jelenlévőket Juhász Gyula „Trianon” c. versének szavalata köszöntötte, majd Bodri Eleonóra ünnepi beszédében többek között tolmácsolta Dr. Surján László, a Charta XXI Megbékélési Mozgalom elnökének szavait, melyekkel – őseink gyászából kilépve – a megkövetésre, örömre és a szomszéd nemzetekkel való békés együttműködésre buzdít.
Az emlékezés koszorúit helyezték el a kopjafánál - Vízkelet Község Önkormányzata, a Csemadok Vízkeleti Alapszervezete, a Magyar Közösség Pártja és a helyi Egyháztanács képviselői, egyben főhajtással nyilvánították tiszteletüket magyar őseink kitartásának és becsületének. Mert mellőzve bárminemű ésszerű álláspontot, Trianon és az elmúlt 100 év történései kapcsán, a mindennapjaikban küszködő, magyarságukban megmaradó dédapáink lelkének és dédanyáink szívének keserű szavaiból érezzük az életüket behálózó mély sebeket. Érezzük, hogy „fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre”. Kopott lélekkel mégis – hitükbe és egymásba kapaszkodva – felálltak a reménytelennek és kilátástalannak tűnő élethelyzetükből, s alázattal újraépítették életüket a romokból.
Jelképes mécsesgyújtással mi is lángra lobbantottuk nemzeti összetartozásunk tüzét, közös imádsággal erősítettük hitünket, és fohászkodtunk a világ minden táján élő magyarok nemzeti egységéért. Tiszta szívvel, más nemzetek embere iránti tisztelettel - megőrizve hitünket és magyarságunkat -, építő-szépítő kapcsolatokkal gazdagodva és gazdagítva lépjünk a közös jövő útjára!
Az ünnepi megemlékezésnek méltó keretet és egyben befejezést adott a Harmónia női éneklőcsoport által előadott Magyarok Világhimnusza; ezzel reméljük sugallani minden hitét- és önazonosságát vesztett magyar szívébe, és minden magyar ajkú kisgyermek szívébe – akiknek még nem adatik meg szabad akaratukból dönteni nem magyar iskoláztatásuk ellen, – a Mindenható vezesse lépteiket az „ősi föld” és gyökereik felé, s akkor
„Szívedben megmaradsz piros-fehér-zöld!”
Menü |