TRIANON 103, Deáki

   A június 4-én a templomkertben található Trianon emlékműnél megrendezett megemlékezésen Jakócs Krisztina polgármester mondott bevezetőt, majd Ft. Édes Ákos református lelkész szólt a mintegy 100 megemlékezőhöz. Az esemény méltóságát a deáki óvodások és iskolások éneklőcsoportjai, valamint a Csemadok helyi szervezetének Nefelejcs vegyeskara emelték. Az esemény végén Mons. Tóth László kanonok áldotta meg a jelenlévőket, amely a Himnusz eléneklésével zárult.

   Jól tudjuk, nem csak közös múltunk van, hanem közös sorsunk és közös életünk, közös munkánk és közös küzdelmeink. Egy évszázad ékes bizonyítéka, hogy a nemzethez tartozás erősebb kötelék az államhoz tartozásnál. A több mint 100 esztendő pecsétje tanúsítja: egy nemzet tagjának lenni több mint egy állam polgárának. Ezért tudtunk megmaradni és ezért őrizték meg magyarságukat sokmillióan.

  Cseh Tamás kérdezi híres dalát, a „Születtem Magyarországon”-t énekelve: „Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?” Az első 100 év próbáját kiálltuk. Míg Európa egyre több országa küzd azzal, hogy a határain belül beszéljék nyelvüket, addig egy évszázaddal Trianon után is többmillióan beszélnek, élnek és éreznek magyarul az ország határain kívül, szerte a nagyvilágban. Az előttünk álló évszázad feladata, hogy megmaradjunk, erősödjünk, sőt gyarapodjunk! Hogy 100 év múlva még többen legyenek azok, akik Cseh Tamás kérdését értik, átérzik és anyanyelvükön büszkén, a jövőbe vetett reménnyel válaszolnak rá. Ez közös feladatunk.

Részlet Jakócs Krisztina polgármester beszédéből