Sárospataki tábori emlékek

   Mint a sivatagi vándor, aki hosszas bolyongás után vizet talál, úgy ujjongtak a gyerekek, amikor meglátták a Magyarország Felfedezői Szövetség sárospataki Testvérfogadóját. Az öröm ilyen megnyilvánulása azért is indokolt, mert a járvány miatt két évet ki kellett hagyni. S most már teljes mértékben valamennyi csapat képviseltette magát, vagyis a felvidéki (felsőszeli), az erdélyi (hármasfalui) és a magyarországi (abasári, mendei) csapatok.

   Noha már mindenki szerencsésen hazatért, az egy hetes tábor eseményei, emlékei még mindig elevenen élnek az emlékezetünkben. Nekünk, felsőszelieknek többszörösen is kedves a nyári felfedezőtábor: az egész éves szakköri tevékenység és az új tagok avatása után mintegy lezárása az éves munkának. Másodsorban azért is fontos, mert aki már egyszer ide eljött, az a következőkben sem hagyja ki a lehetőséget. Az újonnan csatlakozók pedig rácsodálkozhatnak, hogy a családias hangulatú táborban mindenki fontos, s olyan dolgokat próbálhat ki, melyek erősítik tudását, önbizalmát. S nem utolsósorban új barátokat szerezhetnek a gyermekek.

   Az idei táborba 11 tanuló utazott három felnőtt kíséretében. Az utazás a forróság miatt elég fárasztó és lassú volt, a vonatok késtek, de amikor a budapesti Keleti pályaudvaron megpillantottuk az erdélyi és mendei ismerősöket, minden bajunk elfelejtettük. Jó érzés volt ismét látni őket. A hosszú vonatozás így gyorsabban telt.

   Az állomáson már várt minket Morvai Richárd, a Szövetség elnöke és Oleár Zalán, aki a tábor vezetője volt. A csomagokat bepakoltuk az autókba, a többiek pedig helyi járattal jutottunk el a bodroghalászi központba. A látvány sajnos nem a megszokott zöld pázsitos udvar volt, mert az aszály miatt minden kiszáradt. Azonban a vén diófa az ebédlő mellett meg a kert végi fák is büszkén tartották magukat, így az árnyékukban hűsölhettünk. A szállás elfoglalása után berakodás, ismerkedés, csapatok megalakulása volt a programon.

   Az ünnepélyes tábornyitás másnap délelőtt zajlott a hármashalom előtt, ahová mindenki leszórta a kis földadományát. Majd csapatfoglalkozások voltak. Szórakozásra is jutott idő, Laza István táncházat hirdetett, melyen örömmel vett részt minden táborlakó. Az idei kedvenc az A pozsonyi sétatéren megy a villamos… kezdetű dalra járt tánc volt.

   Az esti pásztortüzek sem maradtak ki, noha tűzrakásra tilalom volt érvényben. Azonban nagy körültekintéssel és a biztonsági vizeskannákkal körülvéve azért baj nélkül mentek végbe az esti éneklések. Ilyenkor lehetett elmondani a szívhangot, mely a nap folyamán átélt kellemes élmény hatására fogalmazódott meg a felszólalóban.

   A tábori élet velejárója a rend megtartása is, ezért tisztasági versenyt hirdettek. Az igyekezet megvolt, Gyurka bácsi esténként beszámolt a hiányosságokról, ill. megdicsérte a szép, rendezett szobákat. A konyhai szolgálat is jól teljesített, csak egyszer nem sikerült időben megfőzni a teát a reggelihez. Azonban a negatív tapasztalat is előreviszi az embert.

   A kirándulások közül érdemes megemlíteni a sárospataki sétát, melynek keretében Józseffalván is megnéztük a látnivalókat, István bácsi sok érdekességet mesélt a falu kialakulásáról, az ott élők igyekezetéről, hogy lakhatóvá tegyék környezetüket. Sárospatak nevezetességei közül a Rákóczi-várat, ill. a Vöröstornyot jártuk be. A lovagteremben rövid megemlékezést tartottunk Rákóczi Ferencről, aki egykoron nagy hangsúlyt fektetett a fiatal nemesek neveltetésére. Ennek emlékére van a Nemes Ifjak próbatétel, aki e feladatokat elvégzi, az megkapja a jelvényt. A szerepjátékra mindig egy fiatal vezetőt jelölnek ki, aki fejedelemként az eskütétel után felemeli az ifjakat, az avatás után pedig két szép kuruc dalt énekeltünk el. A tárlatvezető is meghatódva hallgatta, s később megkérte az egyik vezetőt, hogy a Fordulj, kedves lovam… kezdetű dalt énekeljük fel, mert nagyon tetszett neki.

   A sárospataki Református Kollégium és a szoborpark is szép élményt nyújtott. Kossuth szobránál a felnőtt vezetők meséltek a magyar történelem kiemelkedő személyiségéről, majd a csapatok sorsolással kaptak feladatként egy-egy híres embert bemutatni. A feladványt könnyen és gyorsan megoldották, mert a modern eszközöket is használhatták. Tehát a versidézet, a dal vagy más ismeretanyag rögtön kéznél volt. A Rákóczi életének jobb megismerése érdekében ellátogattunk Regécre is, ahol gyermekéveit töltötte a fejedelem. A gyönyörűen felújított várban érdekes kiállításokat láthattunk, kipróbálhattuk a kézi gabonaőrlést is. A palota tetejéről kitűnő kilátás nyílt a környező hegyekre. Az igric játékok sem maradtak ki a heti programokból. Minden csapat hozott otthonról egy feladatsort, melyet a Bodrog partján, a gáton játszottunk le esténként. Képesek voltunk a nagy meleg miatt még a vacsorát is későbbre tenni, csakhogy játszhassunk. A felnőtt vezetők is megmérették magukat. Szóval nagyon jól szórakoztunk. A felsőszeliek hagyományos mákospogácsás állomása mellett egy új elem is bekerült, a szilvás-mákos lepény. Közepében pénzérmét kellett megtalálni. Szórakoztató látvány volt a gyerekek és a felnőttek igyekezete elsőnek meglelni az érmét. Az egy hét nagyon gyorsan eltelt, a záróünnepségen kiosztották a jelvényeket és a kitüntetéseket. Majd a közös csoportképek elkészítése után szinte egy emberként kiáltottuk: Jövőre veled ugyanitt!

   Remélem, a következő nyáron ismét elvihetem a szeli felfedezőket ebbe a táborba, hogy jobban megismerjék hazánk történelmi személyiségeit.