Nem élhetek muzsikaszó nélkül - Farsangi Nótaest Felsőszeliben

   A magyar ember alapvető létszükségletei közé tartozik az ének. Ezt abból gondolom, hogy énekel, ha öröme van, énekel, ha bánat éri. S talán az európai népek között a lejegyzett népdalok száma a magyaroknál a legmagasabb. A másik érdekesség, hogy olyan fogalom, mint a magyar nóta, nem létezik más népeknél. Ismert nótaszerző cigányzenére írt hallgatója, andalgója vagy csárdása a Kárpát-medencében élő magyar ajkúak egyik sajátossága.

   Ezeket azért hangsúlyozom, mert falunkban, a Mátyusföldön levő Felsőszeliben a lakosság nagy része rendszeresen vendége a farsangi Nótaesteknek immár több mint három évtizede. Az ideit is nagy körültekintéssel szervezte a Csemadok helyi szervezete, hiszen a világjárvány okozta kimaradás miatt mindenképpen kárpótolni szerették volna a nótakedvelőket. Az énekesek nagy örömmel fogadták a meghívást, a zenekar, Kotlár József vezetésével szintén vállalta a kíséretet. A színpad díszítését most sem bízták a véletlenre. A virágözön mögött a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” gyönyörű kézimunka hirdette az őszinte vallomást, mely Móricz Zsigmond regényének címe is egyben. A szép felirat Renczes Magdolna munkája, aki az énekkari munka mellett szabadidejében szívesen varrogat faliképeket, futókat, terítőket. Hálásak vagyunk neki, hogy ily módon is segíti a kultúra népszerűsítését. Az est két konferálója, Nigrovič Végh Eszter Viktória és Deák Zoltán, nagyszerűen felvezette a műsor szereplőit és kiegészítette az ismereteket az énekesekről.

   A művelődési ház az idén is megtelt, mert aki szereti a magyar nótát, nem hagyna ki egy ilyen alkalmat sem. Az idei meglepetésvendég Kollár Katalin volt Dunaszerdahelyről, aki az Opera Trió tagjaként is és egyedül is magas fokon ápolja a magyar nótát. Előadása megnyerte a közönség tetszését. A szólisták zöme helybéli lakos, és már a kezdetektől résztvevői ennek a hagyományos eseménynek. Így Simkó Mária, Renczés Ágoston, Vígh Valéria, Lachata Pál, Szőcs Márta szereplése mindig szívet melengető. A fiatalabb korosztály sem vonja ki magát a nótaéneklésből, hiszen Lóci Papp Mária is több éve bűvöli el dalválasztásával és hiteles előadásával a közönséget. A debütálók sorából Renczés Balázst kell kiemelni elsősorban, aki képzett zenész létére a hangjával is remekül tud bánni. A felzúgó vastaps és kisfia őszinte mosolya igazolták, a magyar kultúra ápolása a zsigereiben van. Elmondható, ezt a családban kapta, szüleitől örökölte. Keszi Attila is most próbálta ki először a szólóéneklést, eddig az énekkarban és a citerazenekarban erősítette a csapatot. Mostani fellépését a közönség tapssal támogatta és bíztatta az önfeledt éneklésre. Vendégénekesünk, Mészáros Lajos Vághosszúfaluról érkezett, aki a Borbarátok Egyesületében gyakran hallatta már hangját, s tehetsége megerősítést nyert a felsőszeli színpadon is. Nem szabad kihagyni a felsorolásból Deák Bélát sem, aki a szólóének mellett a duett előadásában Simkó Máriával is kitűnően szerepelt. A művelődési ház szinte zengett a sok vidám nótától, a közönség a szólistákkal együtt énekelte az ismert dalokat.

   A fináléban még egyszer kihívták a szólistákat és közös nótázással zárták az estét. A hangulat kiváló volt, a jelenlevők most sem csalódtak, a magyar nóta összehozta az embereket, s mindenkiben azt az érzést erősítette, hogy jó magyarnak lenni. A farsangi Nótaest sikere a szereplők, a szervezők és a kitűnő közönség együttes odaadásának az eredménye. Köszönet érte mindenkinek.