Magyar népmese napja

   A nagyfödémesi Borsos Mihály MTNYA alsó tagozatosai már évek óta méltó módon emlékeznek meg Benedek Elek születésnapjáról (1859. IX. 30). Ő az, akinek köszönhetően ilyen tág a mi magyar népmesetárunk.  Gyűjteményeiből olvashatunk a tankönyveinkben, és bizony sok kis diák könyvespolcán otthon is ott lapulnak a szebbnél szebb mesekönyvek. 

   A mesék szeretete mindannyiunk közös vonása és együtt valljuk, hogy az elődeinktől kapott értékes, élethosszig érvényes mesebeli kincseket tovább kell őriznünk. Ennek szellemében évről-évre igyekszünk tartalmas, emlékezetes „mesenapot” szervezni iskolánkon.

   Az idei tanévben vendégül láttuk a messze földön híres Kuttyomfitty Társulatot, akik mesefeldolgozást mutattak be nekünk Az eltáncolt cipellők címmel. Nagyon mókás volt Jankó és Tancika története; ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy egy királykisasszony kegyeit miként lehet táncpárbajjal elnyerni.   Az előadást követően még készült pár fényképfelvétel a meseszereplőkkel, majd rövid szünet után kezdetét vette az egyes osztályok bemutatója. 

   Hagyományszerűen ezen a napon külön kis műsorral készült mind a négy évfolyam. A 4. osztályosok által választott népmese szolgált alapul a többi előadáshoz, így kerek, tematikusan egybecsengő délelőttöt töltöttünk együtt a pletykálkodás műfaját és visszáságait jól kivesézve. A harmadik osztályosok állatmesével kezdtek, a három nyúl történetéből megtudhattuk, hogy a szarka micsoda rémhírt tud terjeszteni az erdőben. Bizony, minden állat megijedt, még a vadász is, mert a kicsi nyulakat szörnyeknek hitték… A másodikosok által verses formában megírt mesefolytatás a  tanulságot vonta le: Titkainkra jobb, ha vigyázunk, a csörgő szarkának az emberek közt is van párja! Kiváló példaként megnézhettük a pletykás asszonyok történetét a negyedik osztályosok előadásában. Süldő Jankó, a favágó, huncutságból tojt egy darab tojást, de bizony a falubeli asszonyok még kilencvenkilencet hozzátettek, így hozva szégyent saját fejükre. No, a kis elsősök zenés-táncos produkciója jó alaposan ki is gúnyolta az asszonynépet, s az egész pletykás pereputtyot!

   A vidám hangulatú délelőtt zárásaként szebbnél szebb rajzok készültek, melyeken a nap eseményeit örökítették meg a tanulók.

   Büszkén adjuk hírül, hogy mi szeptember végén együtt mondtuk, hallgattuk, olvastuk, játszottuk és éltük az örökéletű mesét. Megszólalt a múlt és a jelen bölcsessége, ami nevetéssel, bátorsággal és erővel töltött el mindnyájunkat. Együtt gazdagodtunk tudással és csodatévő örömmel!