Luca-járás Vízkeleten

   December 13-a vízkeleti közösségünk számára a karácsonyi ünnepkör egy nagyon érdekes és mókás napja, hiszen Luca napján az adventi est csöndjét pár órára a lucázók lármája töri meg. E különleges és gazdag ünnepnek falunkban már hagyománya van. Köszönjük lucázóink vezetőinek, a Szomolai házaspárnak fáradhatatlan munkájuk közösségépítő erejét!

   Az idén több mint húsz gyermek fehér lepedőkbe burkolódzva, nagy élvezettel járta Vízkelet utcáit a megszokott útvonalon, lángoló fáklyákkal a kezükben sziporkázott a kotyolók hosszú sora az est sötétjében. Ajkuk is sziporkázta a rengeteg bőség- és termékenységvarázsló rigmust az egyes állomáshelyeken. A jókívánságokat és tréfálkozó „átkokat” bőven szórták a hozzájuk szép számban csatlakozó és az őket kísérő felnőttek, nagyszülők és csemadokosok is.

„Luca, Luca ma vagyon,

Elcsúszkátam a fagyon.

Azért jöttem nálatok,

Pár koronát aggyatok!

Ha nem adtok, meghaltok,

Rám marad a házatok.”

   Lármáztak, alakoskodtak, megzörgették a vaskapukat, versikékkel köszöntötték az érdeklődő gazdákat és gazdasszonyokat, akik kellőképpen meg is jutalmazták a gyereksereget. Hatalmas fonott kosaruk egy-kettőre megtelt gyümölccsel és édes finomságokkal. A háziasszonyok minden évben örömmel készítik a házi pogácsát, süteményt és meleg teát, ami bizony a házukhoz érkező mókás társaságnak nagyon jólesik a csípős téli hidegben. Miután a lucázók szétosztották a falu népének az összes jókívánságukat, a szervezők a helyi kultúrházba hívták őket, hogy együtt töltsék az ünnepi estét. Itt a gyerkőcök megkapták a begyűjtött és az igazságosan szétosztott adományokat. Szomolai Adrianna és László meséltek a Luca napjához kapcsolódó népszokásokról és hiedelmekről. A Luca-nap legismertebb hagyományai közé sorolják a boszorkányokat felfedő Luca-szék készítését, az időjósló Luca-naptár készítését, a terményjósló Luca-búza ültetését, a szerencsét és gazdagságot hozó, pénzérmét rejtő Luca-pogácsa sütését, a szerelemjósló Luca-cédulák készítését vagy gombócok főzését, a házasságjóslásokat, az ólomöntést, a Luca-tök készítését, valamint magát a lucázást, a kotyolást. December 13-a népszokásokban, jóslásokban és varázslásokban az év leggazdagabb ünnepe.

   A gyerekek közösen egy kosárkába búzát vetettek, amit átadtak szervezetünk vezetőségi tagjának, Bognár Ildikónak gondozásra, hogy karácsonyra kicsírázzon és szárba szökkenjen. A zöldellő Luca-búzát a karácsonyfa alá teszik, mint az élet jelképét. Szokás volt egy gyertyát is tenni a közepére, az égő gyertya Jézus fényét és szeretetét jelképezte.

   A keresztény hagyományban az V. század óta a jóságos Szent Lúciát tisztelik, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. Lúcia elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Imái meghallgatásra leltek, édesanyja meggyógyult, az álmában megjelenő Ágota pedig felajánlotta neki a keresztséget. A keresztény hitre tért siracusai szép fiatal leány életét Krisztusnak szentelte, vagyonát szétosztotta a szegények között. Szent Lúcia a legenda szerint - Szent Borbálához hasonlóan - keresztény hitéért mártírhalált halt.

   A magyar néphitben december 13-a egyben gonoszjáró nap, a boszorkányok napja. A Gergely-naptár bevezetése előtt ez volt az év legrövidebb napja. A hosszú éjszaka miatt a gonosz erők ilyenkor árthattak legtöbbet, ilyenkor volt a legerősebb a boszorkányok hatalma, akik kísértetszerű fehérleples alakként vagy csúnya öregasszonyként jelentek meg. Szerepük a büntetés és a rontás. Mivel ez dologtiltó nap, megbüntetik a lányokat, asszonyokat, akik ezen a napon szőnek, fonnak, varrnak, kenyeret sütnek vagy mosnak. Luca boszorkány büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat vagy bevarrja a tyúkok tojókáját. Nem volt ajánlatos semmit ilyenkor kölcsönadni sem, mivel az elkért dolgok a boszorkányok kezére kerülhettek. A boszorkányok ellen úgy védekeztek, hogy fokhagymát tettek az ablakba vagy bekenték vele az ajtófát, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak. A seprűket is eltették, hogy a boszorkányok ne tudjanak elrepülni rajta.

   Ezúton fejezzük ki köszönetünket a Szomolai házaspárnak, hogy segítségükkel él Vízkeleten a lucázás hagyománya, továbbá a helyi tűzoltó szervezetnek, hogy felügyelték biztonságunkat! A helyi KISS PIZZA tulajdonosai pizzával lepték meg a kotyoló gyerekeket. Köszönjük nekik, hogy 14 éves fennállásuk óta minden évben támogatják szervezetünket, és a kézműves foglalkozásokra, táborokba biztosítják a gyerekek kedvencét, az elmaradhatatlan pizzát! Végül, de nem utolsósorban köszönjük a házigazdáknak és háziasszonyoknak szíves adományaikat!

Csemadok h.sz.

„Adjon Isten jó szót, nem haragot,
Minden napra éltető falatot,
Békességes embert, meg holnapot.
szívbe zengő Himnuszt meg Szózatot,
Adjon Isten sok napot!”