Kettős megemlékezés a Nagyfödémesi Borsos Mihály Alapiskolában

   Április 16-a a Nagyfödémesi Borsos Mihály Alapiskola életében különös, talán egy kicsit megkésett ünnepet jelentett. Az iskola névadója Borsos Mihály 1910. május 6-án született, és születésének 110. évfordulójáról már tavaly szerettek volna méltóképen megemlékezni. Sajnos itt is közbeszólt a járvány. 

   Az iskola vezetése azonban nem tett le a szándékáról, s mivel a 2020/21-es tanévben emlékezünk meg a magyar iskolák újraindításának 70. évfordulójáról, úgy döntöttek, hogy bármilyen szerény körülmények között is, de itt van az emlékezés ideje.

   Így is történt. Április 16-án az iskola ablakain át még csak az alsó tagozatosok osztályaiból hallatszottak a hangfoszlányok, hiszen felsősök még mindig távoktatással tanulnak.  A bejárat előtti lépcsők azonban ünnepi díszben várták a maroknyi vendéget, hogy a két évfordulóról méltóképpen megemlékezzenek.

   Az ünnepség első részében Borsos Mihály, a község volt plébánosáról emlékeztek meg, akinek nevét 2002. október 26-án vette fel az iskola, s aki 1942. július 19-től volt a község plébánosa. Mindig minden körülmények között kiállt a szegények mellett, segített, ahol csak tudott. Saját bevallása szerint „…amikor a teológiát elhagytuk, én a szociális kérdést írtam föl életem kinti fő témájául. Segíteni embertársaimon.” S ennek a célkitűzésének maradéktalanul eleget is tett.

   Hadd idézek néhány gondolatot Radványi Adél iskolaigazgató, az emlékünnepségen elhangzott beszédéből: „Nagy öröm számomra, hogy Borsos Mihály születésének 110. évfordulója alkalmából ma emléktáblát avathatunk ezen a helyen… Nagyfödémes község egykori plébánosa Borsos Mihály nevét 2002 óta viseli iskolánk. Igyekszünk továbbörökíteni azt a hitvallást, szellemiséget, amely őt vezette: jóra nevelni a gyermekeket a hit és alázat fényében, kellő tudással felvértezni őket, hogy a felnőtté váláshoz erős, biztos gyökereket kapjanak. A tábla állításával tiszteletünket fejezzük ki Borsos Mihály emléke előtt iskolánk diákjainak és alkalmazottainak nevében, örökül hagyva az utókor számára az emlékezés feladatát.”

   Az iskola igazgatója után Gőgh Ferenc, polgármester is megemlékezett a község eme kiválóságáról. Saját családjából vett példával mutatva rá Borsos Mihály emberi nagyságára, aki itteni tevékenysége alatt többek között a szegény családok gyermekeit vasárnaponként ebédre hívta a plébániára.

   Ezután sor került a Borsos Mihály születésének 110. évfordulója alkalmából készült emléktábla leleplezésére, amelyet Gőgh Ferenc polgármester és az iskola igazgatója, Radványi Adél ejtettek meg. Ezután Szabó Réka, az iskola 9. osztályos tanulójának tolmácsolásában hangzott el Reményik Sándor „Templom és iskola” című verse.

   Az emléktáblánál Gőgh Ferenc, polgármester, Radványi Adél, az iskola igazgatója, Száraz Pál alpolgármester, az iskola szülői munkaközösségének elnöke, Száraz Erzsébet, a Csemadok helyi szervezetének elnöke, Szabó László, helytörténész, Borsos Mihály hagyatékának gondozója, valamint Lanz Roland, történész, a Pannónia Polgári Társulás elnöke helyezte el a megemlékezés koszorúját.

   A megemlékezés második részében Radványi Adél igazgató többek közt a következőket mondta: „Nagyfödémesen az 1951-ben kezdődő tanévben megadatott a lehetősége annak, hogy az előzőleg szlovák nyelven működő iskola magyar osztályaiból különválva, teljesen önálló magyar tanítási nyelvű iskola nyíljon. Örömmel tölt el, hogy immár 70 éve tart a folytonosság Nagyfödémesen: az itt élő magyar ajkú családok gyermekei anyanyelvükön tanulhatnak, büszkén vállalva kultúrájukat és nemzeti örökségüket… A mai emléktábla avatás tisztelet iskolánk egykori pedagógusai és mindenki előtt, akik bátrak voltak a fáklyát meggyújtani 70 évvel ezelőtt, s örökül hagyták ránk a láng terjesztését, a parázs éltetését. A feladatnak eleget teszünk: Csermely Péter szavai az elhivatottságunkat tolmácsolják: „Igazán csak anyanyelvén tud az ember tanítani. Csak így tudja átadni azokat a rendkívül finom érzelmi tartalmakat, ami a tanítással jár. E nélkül egyszerűen nem érdemes belekezdeni. Aki gyermeket tanít, annak különösképpen törődnie kell azzal, hogy „példaként állhasson az ifjúság előtt anyanyelvünk tiszteletében, használatában, művelésében is.”

   Beszéde után Gőgh Ferenc polgármester is megosztotta gondolatait az ünnepség kapcsán. Büszkén vállalta, hogy ő maga, és gyermekei is ebbe az iskolába jártak. Az iskola mindig igazi bölcsője volt a tudásnak és a magyarságtudatnak. Örömét fejezte ki, hogy a diákok és pedagógusok mindenütt megállják helyüket, példásan képviselik és öregbítik nemcsak az iskola, hanem a község hírnevét is. Megemlítette azt a helytállást is, amelyből 1998-ban a szülők is aktívan kivették részüket, amikor bojkottálták Slávkovská miniszter asszony igyekezetét az egynyelvű bizonyítványok kiosztásánál, s amelyeket az akkori kilencedikes tanulók visszaadtak a miniszter asszonynak.

   Majd az iskola igazgatója és a polgármester leleplezték a másik emléktáblát is.

   A leleplezés után Vajda Dávid, az iskola 2. osztályos tanulója szavalta el Pósa Lajos „Magyar vagyok, magyar” című versét.

   A vers elhangzása után minden résztvevő elhelyezte a megemlékezés koszorúját a magyar iskola újraindításának 70. évfordulója alkalmából készült emléktábla előtt is.

   A rendhagyó ünnepség végén a házigazda Lencsés Mónika megköszönte a vendégek részvételét, külön megköszönve Lanz Roland történésznek, a Pannónia Polgári Társulás elnökének az eszmei és anyagi támogatását, amelynek köszönhetően a két emléktábla méltó helyre kerülhetett.

   Mint az emlékünnepség résztvevője, és az iskola tevékenységének jó ismerője elmondhatom, hogy ebben az iskolában, családias környezetben, korszerűen felszerelt tantermekben, minőségi pedagógiai munkával biztosítják azt, hogy az innen kikerült diákok a továbbtanulás során mindenütt megállják helyüket. A pedagógusok szívvel lélekkel, a legjobb tudásuk szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy Nagyfödémesen a magyar iskola még hosszú éveken át megmaradjon.