Hungarikum napok - Nagyszeben (Erdély)

   Zenekarunk ebben az évben egy nem hagyományos népzenei fesztiválon vett részt Romániában (Erdélyben) – a Hungarikum napokon.

   Mivel az úticélunk elég messzire esett, csütörtökön korán reggel indultunk útnak. Utunk során, több helyen is megálltunk felfrissülni, míg végül megérkeztünk a szállásunkra. Ez alkalommal a helyi református egyházközség biztosította a szállásunkat szinte a város központjában. Később megtudtuk, hogy a városban lépten – nyomon templomok találhatóak, ha jól emlékszem egészen 38 templom található a város egész területén. Szállásunk jól felszerelt volt minden olyan dologgal, amit a további napokban ki tudtunk használni a gulyásfőző-verseny során is. A fesztivál megnyitójára is elmentünk, amelyet este hétkor tartottak meg a nagyszebeni Belvárosi Szentháromság római katolikus templomban. A megnyitó után egy kis városnézésre és vacsorára indultunk, a belváros nagyon szépnek bizonyult, és nagyban zajlott itt az élet este is.

   Másnap délelőtt szintén a belvárosba vezetett utunk, volt alkalmunk megtekinteni a helyi vásárt, és az előkészületeket a hétvégén zajló kerékpárversenyre. Ebéd után már elkezdődött a program a Hungarikum napok keretén belül is, amelyet már 15. alkalommal rendeztek meg a nagyszebeni ASTRA Skanzen területén. Lehetőségünk nyílt megtekinteni a skanzenben található épületeket, a vásárt és a kultúrműsort is. Mivel másnap a gulyásfőző-verseny korán kezdődött, ezért korán visszatértünk a szállásunkra, hogy kipihenjük magunkat.

   Szombaton reggel a gulyásfőző-verseny is a nagyszebeni ASTRA Skanzen területén zajlott. Zenekarunk minden tagja aktívan hozzálátott a hozzávalók előkészítéséhez, aminek egy nagyon ízletes babgulyás lett az eredménye. A versenyen 28 csapat mérettette meg magát az ország különböző területeiről. A gulyásfőző-verseny után megkezdődött az aznapi kultúrműsor, melyen a versenyző csapatok művészei mutatták meg, hogy nemcsak a főzésben remekelnek. Mivel a bográcsunk nem üresedett ki teljesen, elvittük a szállást biztosító paplakra. A hosszú nap után fáradtan, de új tapasztalatokat szerezve tértünk nyugovóra.

   Mivel vasárnap délelőtt léptünk csak fel, volt időnk kipihenni az előző nap fáradalmait. A helyszínre érkezve felhangoltuk hangszereinket, és a helyi citerazenekar után egy órán át szórakoztattuk a közönséget dalcsokrainkkal. Míg mi a színpadon voltunk, küldöttségünk másik két tagja az otthonról hozott finomságokkal kedveskedett a fesztivál résztvevőinek, és mondhatom, nem csoda, hogy olyan gyorsan elkelt minden, ugyanis nagyon finom diós és mákos kiflit vittünk magunkkal. Este még utoljára megtapasztaltuk a belvárosi bizsergést, amelyet finom vacsorával fejeztünk be.

   Hétfőn reggel még a szálláson megreggeliztünk és útnak indultunk hazafelé. Nagyon jó érzéssel töltött el bennünket az utazás alatt arra visszagondolni, hogy habár már nem is olyan nagy mértékben, de azért hallottunk még magyar szót Románia – (Erdély) ezen területén is.