Hagyományos disznóölés

   Ki ne emlékezne szívesen a régi disznóölésekre, amikor a hajnali sötétben éles visításra ébredt a ház népe, vagyis mi, gyerekek. Igen, disznóvágás volt, a ropogó hóban toporogva figyeltük, hogyan perzselik a malackát, s hogyan mossák, tisztítják. A nyári konyhában pedig készült a sok finomság…

   Nos, ennek - főleg az adventi időszakban szokásos - eseménynek a hangulatát szerettük volna visszahozni, amikor elhatároztuk a hagyományos disznóölés megvalósítását. Persze a mai világban ez már kevésbé hasonlít az eredetihez, hiszen már alig nevel valaki otthon malacot. Tehát megrendeltük a disznót egy neveldében, ahol igazolást is adtak hozzá. Megszerveztük a böllért, a segítőket, a helyet biztosítottuk és az egyéb hozzávalókat. Egy dolgot nem tudtunk megoldani, az időjárást, nemhogy hó, de fagy sem volt, sőt egész délután és éjjel esett az eső.

   Azért délben fogtunk hozzá, hogy az iskolások hazamenet még megnézhessék, milyen a perzselés, habár mi már gázzal végeztük, nem kézi perzselővel. Az esőben nem jött el senki a megnézésre. A munka bizony eléggé fárasztó volt, az átázott ruhában nehéz volt dolgozni. De a csapat tagjai derekasan helyt álltak. A konyhában is szorgalmasan folyt a főzés, nem hiányzott a keszőcés lepény sem. Elkészült a hurka, a tokaszalonna, a kása, a disznósajt, majd másnap a kolbász és a zsír. Vacsorára orjaleves és főtt hús, ill. disznótoros káposzta és friss pecsenye került az asztalra. Mindenki örömmel fogyasztotta a megérdemelt vacsorát.

   A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete ezen eseménnyel a régi ölések hangulatát kívánta elővarázsolni, illetve a közös munka örömét éltetni. Ez az elképzelés részben sikerült is. Ezúton is köszönet minden egyes segítőnek, a vezetőségnek, az énekkar, a citerazenekar és a tánckar tagjainak odaadó munkájukért.

   Reméljük, hogy a jövőben a közösségi együttműködés tovább fog erősödni és újabb ötletekkel gazdagítják a falu népének dolgos hétköznapjait.