Értékeink megtartása erősít az összetartozásban

   A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete rendszeresen és tudatosan ápolja a hagyományokat. A szüreti felvonulás és az esti bál is ezek közé tartozik. A két év kényszerszünet után minden érintett nagy igyekezettel vette ki részét az előkészületekből. Az Egészségkárosultak Szervezete, az iskolai felfedezőcsapat tagjai, az énekkarosok, a vezetőség egy emberként tette hozzá tudását és idejét, hogy a rendezvényen minden a helyén legyen. Ugyanis a szüreti ünnepség a régiek elmondása alapján évről évre létrejön, ezért is került bele 2015-ben a Felvidéki Értéktárba. Ez a szokás a mienk, de csak addig, amíg vannak, akik ismerik és éltetik. A szellemi érték megmaradásáért pedig minden magyar felelős mind az iskolában, mind a polgári társulásokban és egyáltalán a családokban.

   Gyakran olvasható, hogy a hagyományt nem kell ápolni, mert nem beteg. Ez kicsit torzít, mert azzal, hogy munkálkodunk rajta, hogy énekelünk, táncolunk, éltetjük, s átadjuk a fiatalabb generációknak. Vagyis az ápolás az éltetés is egyben. A rendezvény másik fontos része a nagyanyáink receptje szerint sütött mákos pogácsa és a keszőcés lepény. A mákos készítményeket már szintén jegyzi az Értéktár, ezért a szüreti felvonulás ezek nélkül már nem is képzelhető el. Pénteken sütöttek az asszonyok, s a gyerekek is nagy odaadással gyúrták a pogácsatésztát. Ezekből aztán szombaton kínáltak a közönségnek és az esti vendégeknek. A gálaműsorban fellépett a kultúrszervezet Rozmaring éneklőcsoportja, a férfikar, a Nyíló Rózsa tánccsoport és a Kikelet citerazenekar. Továbbá a felsőszeli Széchenyi István Alapiskola és Óvoda Höcögők tánccsoportja, a FIKUSZ mellett működő Mátyus tánccsoport a Bendő zenekarral. Vendégegyüttesek is emelték a műsor színvonalát, mégpedig a darnózseli Őszirózsa Népdalkör és a Szigetköz tánccsoport, valamint a Hodosi Citerazenekar. Nagyszerű hangulat alakult ki, öröm volt látni a fiatal és a felnőtt csoportok bemutatkozását. Köszönet mindenkinek, a szereplőknek, felkészítőknek és támogatóknak a segítségért.

   Úgy érezzük, ezen az estén nemcsak a szórakozásért tettünk valamit, hanem a szellemi értékeink megmaradásáért is. Rohanó és elgépiesedett világunkban kell, hogy az ember és a hagyományok erősítsenek az összetartozásban.