A lenti csodás idézet a maga pár sorával kifejezi azokat az érzéseket, élményeket, amiket a Zsigárdi Alapiskola tanulói átéltek az egyhetes erdei iskolában, Rimakokaván.
Az utazás napján, június 5-én, 22 gyermek, 3 pedagógus, 1 egészségügyi nővér és a gyerekek szülei izgatottan várták az indulás pillanatát. Az út a szálláshelyig jó hangulatban, zengő énekszóval telt. A szobák elfoglalása és a finom ebéd után túrára indultunk. Azok a gyerekek, akik tavaly is részt vettek az erdei iskolai programban már bátran és magabiztosan lépkedtek az ismerős erdei ösvényeken hegyre fel és le.
A második napon ellátogattunk Somoskőre és környékére, amely az egyik legigényesebb túra volt. A várrom alatti ösvényen átsétáltunk Magyarország területére, ahol megtekintettük Petőfi Sándor kunyhóját, és közösen elszavaltuk a Nemzeti dalt. A nap végén a kisdiákok levelet írtak szeretteiknek, majd olvastak az általuk kiválasztott mesekönyvből.
A túrázás a napi program része volt, de a szórakozás sem maradt el. Esténként szaunázás, csocsózás, biliárdozás, de még az edzőterem is célpont volt a gyerekeknek. Topor Ferenc interaktív mesét mondott, mely attól interaktív, hogy a gyermekek is aktív résztvevői a mesének. A hangulat a csúcsponton volt. Utána a mi gyermekeink mutatták meg Feri bácsinak mesemondó képességüket.
Ezen a vidéken az emberek állattenyésztéssel foglalkoznak. Meglátogattunk egy közelben lévő farmot, ahol a gyerekek sok-sok állatot láttak testközelből. A lovaglás sem maradhatott el, de közben megtanultuk, hogyan kell „karbantartani“ a mént, hogy az mindig csillogó szőrrel ékeskedjen.
A nagy-nagy túrák után a gyerekeknek mindig volt kedvük a játékra, focira, versenyekre. A fából készült játékokon kipróbálhatták koncentrációs-, egyensúlyi- és gyorsasági képességüket.
A természet életünk része. Figyelnünk kell rá, óvni kell őt. Ezt már gyermekkorban kell tanítani, hogy felnőttként természetessé váljon. A kisdiákok megtanulták, hogyan viselkedjenek az erdőben, hogy ne háborgassák az ott élő állatokat és növényeket.
„Az erdőben lehet igazán kapcsolatba lépni azzal, mi örök, és ami fontos.“
( Bordán Lili)
Menü |