Emlékünnepségen a testvértelepülések csoportjai, Felsőszeli

   Egy barátság akkor él, ha gyakori találkozások erősítik. A testvértelepülések esetében az évenkénti közös program szervezése mindig erőt ad a további tevékenységhez. Az idei év megszorításai azonban sok akadályt gördítettek a kulturális események megvalósítása elé.

   Ezért is fogadta örömmel a Csemadok Felsőszeli Alapszervezete a darnózseliek meghívását a "Trianon 100" emlékünnepségre, mely éppen olyan időszakra esett, amikor még nem volt szigorú lezárás a határon.

   A Csemadok kultúrcsoportjai, vagyis a Rozmaring éneklőcsoport, a férfikar, a Kikelet citerazenekar és a Nyíló Rózsa tánccsoport nagy örömmel készültek a baráti találkozóra. A Darnózseli Község Önkormányzata és a Baráti Társaság Darnózseliért Egyesület szervezésében a rendezvénytéren került sor a megemlékezésre. Az ünnepi köszöntők után Renczés Ágoston Sajó Sándor még mindig időszerű versét tolmácsolta nagy átéléssel. A költő kérdése: "Magyarnak lenni, tudod-e, mit jelent?" mindnyájunk elé tükröt tart. A száz éve íródott költemény a mai hallgatóságnak is sokat ad, a kisebbségi sorsban élőknek különösen.

   Az előadó hitelességgel szólaltatta meg Sajó Sándor versét, a közönség őszinte szívvel tapsolta meg.

   A darnózseli Szigetköz Tánccsoport és az Őszirózsa Népdalkör műsora a helyiek töretlen lelkesedését mutatta. Ezután a vendégek, vagyis a felsőszeli csoportok mutatkoztak be. A Rozmaring éneklőcsoport hazafias énekekkel fejezte ki tiszteletét a szülőföld iránt. A délvidéki és erdélyi vendégek után ismét a felsőszeliek szórakoztatták a közönséget. A férfi kar katonadalokat énekelt, a Nyíló Rózsa tánccsoport három táncot hozott a találkozóra. Vezetőjük, Simkó Mária az újonnan alakult tánccsoportra büszke lehet, mert az egykori táncosok összefogásának eredménye az új szerveződés. A határon túli első bemutatkozásuk is bizonyítja, hogy a tánc nincs korhoz kötve. Aki szereti a társaságot, a mozgást, a hagyományok ápolásának ezt a módját, az nem sajnálja a fáradságot, s idejét úgy osztja be, hogy legyen ideje a közösségi munkára is. A hatodik éve működő Kikelet citerazenekar is fellépett egy színes zalai csokorral. Az est zárórészében Kovács Krisztina, erdélyi előadóművész énekelt gyönyörű énekeket a magyarságról, a szülőföldről. Végül a Himnusz éneklése után tűzijátékkal fejeződött be az ünnepség.

   A szigetközi falu és a mátyusföldi település barátsága 1992-ben kezdődött, s hivatalosan 2003-ban együttműködési szerződéssel erősítette meg a két polgármester az egyre erősödő kapcsolatot. Az énekkar a lehetőségeket általában kihasználta és szép műsorokban szerepelt az ottani énekesekkel. Sajnos a mostani találkozón az Őszirózsa Éneklőcsoport tagjai gyérebb létszámban vettek részt, mint máskor. Vezetőjük szerint ennek a betegség és a kor az oka, azonban a költővel szólva "megfogyva bár, de törve nem" folytatják a közös éneklést. Ez a felsőszeliekre is jellemző.

   A találkozás örömteli órái ismét erőt adtak a nehézségek elviseléséhez. Továbbá megerősítést nyert az a tény, hogy a kultúrát nem szabad bezárni, az embereknek szükségük van a napi kötelességek mellett a társas tevékenységre, a szellemi értékek éltetésére.

   Bízzunk benne, hogy odafigyeléssel és összefogással a hagyományainkat továbbra is éltethetjük, hiszen Kodály Zoltán is azt mondta: "Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának."