Emlékünnepély Farkasdon

Részlet Restár János, polgármester ünnepi beszédéből

/Elhangzott 2024. március 16-án a Petőfi szobornál, Farkasdon./

   Világunkban mindennek megvan a maga helye. A Mindenható imádásának a templom, a végső búcsú helye a temető. Ha emlékezünk, azt az emlékműveinknél tesszük. Mi farkasdiak itt, a Petőfi Sándor szoboránál gyülekezünk, emlékezünk és koszorúzunk ilyenkor, március derekán. De emlékeznek és koszorúznak a magyarok világszerte, így ez a nap összeköti a világ magyarságát.

   Amit a magyar iskolákban tanítanak március 15-ről, azok tények. Petőfi, Irinyi, Vasvári, Jókai és az akkor huszonéves bátor fiatalok szerepét nem szabad feledni. Az ő céljuk a Pilvax kávéházból elindulva nem a gyilkolás, a tisztogatás volt, mint az azt megelőző francia és a későbbi szocialista forradalmaknak. Azokban a forradalmakban százezreket, milliókat öltek meg a saját nemzettársaik ilyen-olyan eszmék miatt. A magyar a magyart nem gyilkolta 1848-ban. Valahol ebben, vagy ebben is rejlik a mi 1848-as forradalmunk nagysága és méltósága a fejlődés és a szabadság vágya mellett. Többek között ezért is viseljük büszkén a kokárdákat 176 év elteltével, és fogjuk ezután is, megunhatatlanul.

   A szabadságharcokban, a magyar nemzet szabadságáért, Európáért milliók haltak meg az elmúlt századokban, de a Habsburgok ellen folytatott  politikai, gazdasági és kulturális harcban formálódott ki a magyar polgári nemzet.

   A magyar szabadságharc hazánk határain messze túl kiható európai érdekű volt. „A mi harcunkban Európa szabadságának harca vívatott” mondta Kossuth Lajos, teljes joggal. Ezért jöttek és hullatták vérüket magyar földön lengyelek, olaszok, németek, osztrákok, franciák és törökök. Ebben a harcunkban nagy számban vettek részt szlovákok is.       

   A szlovákoknak is hazájuk volt az ezeréves Magyarország, ők is tízezrével vonultak a magyarok mellett a szabadságharcba a zsarnok ellen, és becsülettel harcoltak.