Emlékjelhagyás, Felsőszeli

   Felsőszeliben a trianoni döntés 100. évfordulója alkalmából emlékfát ültettek a Csemadok helyi szervezete vezetésével. A faültetés előtt fél ötkor megkondultak a templomokban a harangok, s a Széchenyi István Alapiskola parkjában is megszólalt az emlékharang úgy, mint száz év  egyszerre sikoltott fel az égbe. Velőtrázó hangjukban az ország népének jajkiáltása morajlott végig a hazán. A munkáskezek letették a szerszámot és imára kulcsolódtak. Szívük összeért és egy percre ledermedt az élet. Rátelepedett a Kárpát-medencére, mint a nehéz őszi köd, mely a mai napig nem tud feloszlani. Ezer éves Hazánk egészséges testrészeit Európa vezetői amputálták és farkasok közé dobták koncnak. A megcsonkított testrészek idegvégződései ma is megvonaglanak a fájdalomtól.

   Európa ellenszenve azóta sem változott, mi csak a magyarok Istenében és önmagunkban bízhatunk.
Magyar közösségünkért falunk harangjai ma is hirdetik, hogy egy a Himnuszunk, egy a Szent Koronánk, egy a Hitünk, egy a nyelvünk az elszakított területeken és a csonka anyaországban élő testvéreinkkel. „Mi egy vérből valók vagyunk!”

   Emlékezünk, de fájdalmunk ellenére az ima és a közös akarat a pajzsunk, nem pedig a bosszú.

   Szeretetünk átöleli Kárpát Hazát, összeilleszti, ami összeillik. Erőnk a keresztényi hitben rejlik, ez éltet minket, ez a mi erényünk, ez a jövőnk. Történelmi nagyjaink szellemi hagyatékával, elődeink örökségének ápolásával, a Felvidéki és a Nemzeti Himnuszunk eléneklésével közösen nyilvánítottuk ki, együvé tartozunk.

   100 év után sem szabad csüggednünk. Ha mindenki teszi a dolgát a maga posztján, megtartja anyanyelvét, ismeri történelmét, s emlékezik a régi dicsőségre, akkor nem tud semmilyen hatalom lesöpörni minket a térképről. Ez adjon erőt és bizodalmat a közös jövő építéséhez.