Édesanyánk ünnepére, Hidaskür

   Ez a májusi délután az övéké volt. Az óvodában és az iskolában már régóta készülődtek a gyerekek. Apró, ötletes ajándékokat készítettek annak, akit a világon a legjobban szeretnek, aki nélkül elképzelhetetlen az életük: „Édesanyánknak szeretettel!”

   A kultúrház színpadára az őket köszöntők léptek, a mai délután csillogó szemű, ünneplőbe öltözött, kedves, aranyos főszereplői – gyerekeink. Falunk jövője, kultúránk hordozói, akik talán ma teszik meg az első lépést ahhoz a célhoz, hogy majdan ők vezessék a következő generációt a művészi szép szó felé, a tánc, az ének, az igényes kultúra felé.

   Az ünnepi köszöntőt Losonszky Kinga igazgatónő mondta, aki köszönetet mondott az édesanyák, a nagymamák gondoskodó szeretetéért.

   És jöttek a versek, énekek, táncok, gyerek-virágok. A kicsik integettek, a szülők kameráztak, fényképeztek, így a legszebb pillanatok nemcsak a szívekben, hanem a képeken is megmaradnak.  Dunáról fújt a szél, és forgott a tánc. Varga Julcsa kék szemén veszekedtek a virágok, megható kedvesen. Pergő dobra, piros szalag-lángokkal kavargott a Tűztánc: sámántűz, tündértánc, főnixmadár születése. A hagyományőrző csoport kislegényei pántlikás kalapban, kislányai köténykés népviseletben ropták. A végső fináléra összeállt a teljes kórus és egy angyalról énekeltek, aki a gyerekek szemében mindig az ő szeretett Anyukájuk, Nagyikájuk és Körikéjük.

   Tapsolt a közönség, mindenki a gyerekeket dicsérte, hiszen kedvesek és meghatóan szépek voltak. Mi pedagógusok pedig büszkék vagyunk arra, hogy óvodás és iskolás gyermekeink irányításunkban ilyen szép, ünnepi műsort mutattak be.