Deákiak Székelyföldön

   Október 7-től 10-ig a deáki Nefelejcs énekkar egy része Mgr. Gjergji Bukovský Zsuzsanna karnagy vezetésével, Ing. Jakócs Krisztina polgármester asszony és férje, Jakócs Károly, valamint Nt. Édes Ákos és Nt. Édes Réka református lelkipásztor házaspár egy nem mindennapi meghívásnak tehettünk eleget erdélyi testvértelepülésünkön, Csíkfalván, magyarországi testvértelepülésünk, Kakasd képviseleteivel együtt.

   A helyiek meleg fogadtatással, gazdag és sokszínű programmal vártak bennünket, melynek kiemelt része volt a Csíkfalvai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola előtti parkban található Nagy Ferenc emlékmű megkoszorúzása, a Nagy Ferenc Nemzetközi Kórustalálkozó Jobbágyfalván, a kultúrházban, valamint az „1000 éves határ“ meglátogatása Gyimesbükkön.

   Mindemellett számos más kultúreseményen, nemzeti öntudatunkat és összetartozásunkat erősítő rendezvényen is részt vehettünk.

   A szombati nap délelőttjén Csíkfalva és a környező falvak nevezetességeit tekinthettük meg, s még ebéd előtt egy igazi székely tanyán, egy lovasfogadóban kóstolhattunk finomabbnál finomabb kézműves sajtokat és különböző házi pálinkákat.

   A délutáni óráktól már a községháza és az alapiskola közti téren gyülekezett az a 14 énekkar és kíséretük, akik nem csupán az emlékezés koszorúit helyezték el az elmondott ünnepi beszédek után a méltán híres Nagy Ferenc emlékművénél, hanem a későbbi órákban egészen az estébe nyúló Nagy Ferenc Nemzetközi Kórustalálkozón is képviselték településüket.

   Így lehettünk együtt mi felvidékiek Deákiról, magyarországi testvéreink Kakasdról, valamint az erdélyi magyar testvéreink több településről, mint pl. Marosvásárhely, Nyárádszereda, Szováta, Jobbágyfalva, Backamadaras, Nyárádremete, stb...

   A kórustalálkozó kiértékelése és a köszönetmondások után a helyiek szeretetéből fakadó megvendégelést a késő estébe hajló nótázás követte, míg végül este 11 óra tájékában előbb a Székely-, majd végül a Magyar himnuszt is elénekeltük búcsúzóul. Erdély, Magyarország és Felvidék „együtt“. Szem nem maradt szárazon.

   Másnap vendéglátóink egy ugyancsak különleges programmal készülődtek, hiszen erdélyi és magyarországi, kakasdi testvértelepüléseink képviseleteivel a Gyimes-völgyébe utaztunk, az „1000 éves határhoz“, ahol Deáky András 82 éves nyugalmazott igazgató, irodalomtanár tárta elénk községe történelmének egy szeletét. Beszámolt a Nagy-Magyarország legkeletibb részének erejét meghaladó kitartásáról, valamint az orosz és román haderővel szemben tanúsított, a Rákóczi-vár romjai alatt néhány méterre található 30-as vasúti őrház szerepéről.

   Utazásunk során útba ejtettük a Nyárád-mentét, Csíkszeredát (a legmagyarabb erdélyi várost), a Hargitát (kopjafák fennsíkja), a Gyimes-völgyét, Gyimesbükköt, Parajdot (sóbarlang) és Korondot (kerámia) egyaránt. Visszaérkezésünk után még egy rendkívül nívós néptánc- és népének-bemutatójára is sor került, majd a vacsora után nótaest és táncest is tarkította a programot.

   Hétfőn reggel ismét a csíkfalvai községházán találtuk magunkat, hogy könnyes búcsút vegyünk mindkét testvértelepülésünk ismert és szeretetteljes arcaitól. Ing. Jakócs Krisztina deáki polgármester asszony mindannyiunk köszönetét és háláját fejezte ki Balogh István polgármester, Varga Ervin alpolgármester, ill. Gligor Róbert László felé, valamint a helyi önkormányzatok képviselőinek, akik előkészítették ezt a nem mindennapi néhány napot!

   A helyi székely testvérek vendégszeretete, kultúrája, alázata és magyarságtudata bennünket is sok tekintetben gondolkodásra késztetett, s megerősített nem csupán összetartozásunkban, de keresztyén hitünkben és testvértelepülési kapcsolatainkban egyaránt. Reméljük és bízunk abban, hogy mielőbb találkozhatunk majd, akár itt a Felvidéken, Deákin, akár Magyarországon,Kakasdon!

„Veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról.“ Kossuth Lajos

Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség!