Az Aradi Vértanúk Emléknapja – megemlékezés Vízkeleten

   A magyar nemzet gyásznapján, október 6-án Vízkeleten hálaadó szentmisén emlékeztünk meg az aradi vértanúk kivégzésének 173. évfordulójáról, majd közös ünnepi emlékműsorral tisztelegtünk hősiességük és emberi nagyságuk előtt.

   A délelőtti órákban a Vízkeleti Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola kisdiákjai pedagógusaik kíséretében a művelődési ház előtti kopjafánál koszorút helyeztek el, és emlékeztek mindazokra, akik életüket áldozták a magyar szabadságért.

   Az ünnepi szentmisét a helyi Szent Anna római katolikus templomban Szlávik Antal lelkiatya celebrálta a szabadságharc leverése utáni kegyetlen megtorlások áldozatainak lelki üdvösségéért. Sokéves hagyományt követve az idén a kilencedik vértanú, a nagyváradi születésű Nagysándor József életét mutatta be, és méltatta hadtestének hősies helytállását a sokszor többszörös túlerőben lévő császári- és cári csapatokkal szemben. A magyar honvédtábornok seregével részt vett a Felvidék területén zajlott harcokban is. Kötél általi halálra ítéltetett… „Éljen a haza!” - kiáltással halt meg.

   A szentmise után a megemlékezés ünnepi emlékműsorral folytatódott a kultúrház előtti kopjafánál, a Szövetség helyi szervezete képviseletében Kubík Roland elnök mondott ünnepi beszédet. A műsor keretein belül dicsőítő szavakkal-szavalatokkal emlékeztünk meg többek között a „Magyar Golgotán” kivégzett és meghalt 17 aradi vértanúról, a Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnökről, a 13 pozsonyi vértanúról, s mindazokról, akik Damjanich János honvédtiszt szavait idézve „nem féltek a haláltól, mert ezerszer néztek szemeibe”. Koszorúzással, gyertyagyújtással és főhajtással tisztelegtek a vértanúhalált halt hősök előtt Vízkelet Község Önkormányzata, a Csemadok Galántai Területi Választmánya, a Csemadok Vízkeleti Alapszervezete, a Vízkeleti Önkéntes Tűzoltók, a Szövetség és a helyi Egyháztanács képviselői a vízkeleti ministránsok és fiatalok társaságában. Az ünnepi megemlékezés - mint fohász, mint magyar közösségünk és identitásunk megtartó ereje - a Szózat közös eléneklésével zárult, én pedig zárom soraimat József Attila fohászával:

„adj emberséget az embernek.

Adj magyarságot a magyarnak.”