A galántai gimnazisták sikere a Fábry vetélkedőn

   Fábry Zoltán – Aki mindnyájunkért élt címmel a Csemadok Országos Tanácsa és a Csemadok Ifjúsági Tagozata háromforulós vetélkedőt hirdetett szövetségünk díszelnöke, Fábry Zoltán halálának 50. évfordulója, valamint a Csemadok fennállásának 70. évfordulója alkalmából. A vetélkedő 2020. június 20-án döntőjéhez érkezett, amelyre Szepsiben került sor.

 

Fábry Zoltán, aki mindnyájunkért élt - a vetélkedő galántai résztvevőinek beszámolója

Kettes KZG csapat vetélkedővel kapcsolatos tapasztalata

   Fábry Zoltán esszéíró, kritikus, a Csemadok örökös díszelnöke 1970. május 31-én, 50 éve hunyt el. E kerek évforduló kapcsán a Csemadok Ifjúsági Tagozata kidolgozott egy vetélkedőt, mely az alapiskolák 7-9. évfolyamai és a gimnázium 1-4. évfolyamai számára hirdetett meg. Három különböző formában kellett számot adni tudásunkról és kutatómunkáinkról, e mellett fejlődött az előadókészségünk, és csapatmunkásságunkról. Az első fordulóban egy esszét kellett kidolgozni Fábry munkásságáról, életéről, saját véleményeinkkel. A második forduló eredeti változata az volt, hogy egy prezentációt készítünk, és előadjuk az iskoláink különböző osztályai számára, ám a jelenlegi helyzet végett szükséges volt változtatni. A vetélkedő az online térben folytatódott, ahol sor került a prezentációk bemutatására. A harmadik forduló egy klasszikus vetélkedő volt, feladatlappal és különleges helyben megoldandó feladattal, mint pl. Levélírás. A vetélkedő Szepsiben került megrendezésre, ahol öt csapat méretette meg tudását Szlovákia különböző pontjairól, köztük a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium két csapata.

Mego Krisztina, Mihályfi Lilla

A Razglednicák csapat élménybeszámolója a versenyről

   Eljött a várva-várt nap, a már az oly' régóta áhított megmérettetés ideje. Hajnalban mosolygott reánk egyet a Napocska, korán kellett kelni, hogy időben odaérjünk a verseny helyszínére, Szepsibe. Hosszú útnak néztünk elébe, ám egy cseppet sem unatkoztunk. Közép-Kelet Szlovákia csodás tájaiban gyönyörködhettünk, nevetgéltünk a rég nem látott barátainkkal. Sokáig tartott az odaút, de nem jelentett problémát, hiszen volt mit megbeszélni ezidőtájt.

   Több mint 3 és fél óra utazás után végre megérkeztünk! Pazar szálláshelyünket elfoglalva indultunk neki a próbatétel teljesítésének.

   A kultúrházban ismertettek velünk minden lényeges információt, majd kiosztották a lapokat, kezdetét vette az, amelyre oly' régóta következetesen készült a csapat. Sikeresen vettük az akadályokat, így a 4. helyet sikerült megkaparintanunk.

   Ízletes vacsorával kedveskedtek nekünk, majd ellátogattunk Fábry szülőházába, Stószra, ahol egy kedves hölgy, Fábry gondozója vezetett be az író gondterhelt életébe. Ezt követően ellátogattunk Fábry Zoltán nyughelyéhez, a stószi temetőbe, ahol tiszteletünket tettük. A kiváló kiruccanást követően szálláshelyünkön megbeszéltük ennek a csodás napnak a történéseit. Másnap hazafelé vettük az irányt, ahová sikeresen és problémamentesen megérkeztünk.

   Nagyon hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk a 3 fordulóból álló versenyen. Úgy gondoljuk, sok mindennel gazdagodtunk, művelődtünk! Az itt elsajátított tudást már nem veheti el tőlünk senki, hiszen a miénk!

                                                                                      Szőcs Emese, Szőcs Enikő és Kubík Fanni

Fábry Zoltán levele a Csemadokhoz

   Betegen és aggodalommal szólok Hozzátok. Ne kívánja most tőlem senki, hogy mondanivalóm stiláris és szerkezeti szempontból tökéletes legyen. Napok, sőt hetek óta a CSEMADOK és az ÚJ SZÓ vitája az, mely nyugtalanít. Itt és innen egy belső viszálykodás magja kél: összefogás helyett egymás elleni torzsalkodás. Miért kellett egy, a körülményekkel számoló reális megnyilatkozást alibikereséssé degradálni?!

   Ennek és az ilyenfajta perlekedésnek — a CSEMADOK keretén belül — végeredményében a szlovákiai magyarság issza meg a levét: a CSEMADOK jelenti ma az összegező magyar fórumot. Nekünk luxus a késhegyig menő vitatkozás, mert egymást és egymásban a magyar kisebbségnek is tartozó felelősséget — tehát jövőbeni sorsát — bunkózzuk le. Latra ezért minden szót és tettet: mennyiben használunk vagy ártunk vele önmagunknak, a szlovákiai magyar kisebbségnek? A párt és a magyar kisebbség egymást erősítő ügye és viszonya jelenti ma az első napirendi pontot. És itt mindjárt — in medias res — ki kell jelentenünk: kisebbségünk sorsa, léte a jelen adottságok között a párt sorsával áll vagy bukik. Az ok világos és egyszerű: a pártnak és a magyar kisebbségnek egyformán a jobboldali szlovák sovinizmus felülkerekedése jelenti a legfőbb veszedelmet: a fasizálódás lehetőségét. Ne felejtsük el, mi volt 1968-ban, amikor a szlovák reakciós sovinizmus csak a magyarok kitelepítéséről tudott beszélni. A listákat már szorgalmasan gyártották: győzelmük a mi pusztulásunkat jelentette volna: szétszóródásunkat. Bizalmatokból a CSEMADOK örökös díszelnöke lettem. Az „örökös” szó magához vonzza az „örökség” fogalmat. Én már nem sokáig leszek veletek, köztetek; arra kell gondolnom, mi lesz velem, mi jön utánam, mi lesz velünk, mi lesz veletek szlovákiai magyarok?! A folyamatosság az életünk és ennek nem szabad megszakadni. Veletek akarok lenni és maradni. Életművemet — a vox humana „stószi mértékét”, fenntartását, folyamatosságát — Rátok testálom, ahogy vagyonomat, materiális és szellemi hagyatékomat végrendeletileg is a CSEMADOK-ra hagytam. Legyünk és maradjunk méltók egymáshoz: magyarságunkhoz, szlovákiai küldetésünkhöz: a vox humanahoz!

Š t ó s, 1969. október 5. Fábry Zoltán

A kettes KZG csapat forgalmazása a vetélkedő harmadik fordulójából, melyben az kellett kitalálnunk, mint írna Fábry, ha most élne.

Levél a sorstársaimhoz

   Társaim, testvéreim, szlovenszkói magyarság, Csemadok! Betegségem meggátolja, hogy közeitekben legyek, így betűvetéssel szólok hozzátok, mert szólni kell, mert mint író, díszelnök ez a feladatom, kötelességem.

   A mai helyzet, a COVID-19 megbélyegezte és megbélyegezi napjainkat, tetteinket, sőt távolság tartásra kötelez. Megfékezi, hogy népek csoportjai találkozzanak, kulturális események törlésre kényszeredtek. Igaz, meredek párhuzamokkal, ám mégis hasonlít ez ahhoz a korszakhoz, mikor az embertelen politikai rendszer megtiltotta a szlovenszkói magyaroknak, hogy az utcán magyarul szólaljanak meg, azonban most az utcák csendesek, semelyik emberének nyelvét sem hallani.

   Veszélyes korban élünk, a vírustól eltekintve is: a nehéz munka által kiküzdött Csemadok napjainkban elavulttá válik, fiataljaink a fogalmat, mint valamilyen vírust messziről elkerülik, ne hogy megfertőzze őket a “kényszer”, már úgyis elavult magyarság tudata. Mintha valamilyen divatcikk lenne, ami egyik napról a másikra idejétmúlttá válik.

   A megoldást abban látom, hogy a fiatalok szemével nézünk a Csemadok teljes egészére, céljaira, irányára, ők mit látnak, ők mit gondolnak, mert egyedül csak ők tudják tovább éltetni.

   Csemadok társaim, e sorokat bár bírálva írom, mégis egy jobb, erős jövő érdekében, ne hagyjuk elveszteni, lerombolni azt, amit őseink vérrel, céllal építettek, S mint gyermeküket ápolták, nevelték. Találjunk neki, a Csemadoknak barátokat, beszélő társakat a jelenlegi fiatalok közül, kik mellé állnak, vezetik. Ha nem engedjük, hogy alkalmazkodjon a mostani korhoz a Csemadok, elvész, saját hazájában, népénél számkivetett lesz. Óvlak, figyelmeztetlek benneteket, bűnné válna, ha nemtörődés által veszne el a Csemadok.

   Szükségesnek érzem, hogy megdicsérjelek benneteket, hallottam pár próbálkozásotokról, amely megszólította a fiatalságot, legyen az akár az Add tovább a lángot c. képzés. Elején természetesen még döcögős lesz, de mi nem? Kitartást. Jelenleg csak a remény vékony szálait érzem, ám sok szál erős kötéllé lesz, ha dolgoznak vele. Ehhez szükséges az együttműködés, a veszekedés pedig megfojt, gyilkol. Erre egy kiemelkedő példa az idei parlamenti választások, ahol nem került be egy magyar párt sem. Nem szabad szem elől veszteni a célt, az igazit, összefogni, kiállni a szlovákiai magyarok mellett, amit a vox humana - emberi hang-, mint mankó segítené, vezetné a népet.

   E levelemet Madách Imrét idézve zárnám, mely az ember céljáról szól, és helyt áll a Csemadok jelenjénél, jövőjénél:

   Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!

Írta Mego Krisztina és Mihályfi Lilla,

 a Kettes KZG csapata, az országos döntő első helyezettje

KÖSZÖNET ÉS ELISMERÉS!

   Felemelő, szívet, s lelket melengető élmény volt jelen lenni a Fábry vetélkedő június 20-i országos döntőjén Szepsiben. A három fordulóból álló megmérettetés utolsó állomásán a képzeletbeli dobogó legfelső fokára a Galántai Kodály Zoltán Kettes KZG csoportjának tagjai állhattak fel, és a szintén galántai gimnazisták alkotta Razglednicák csapata a negyedik helyet érdemelte ki az országos döntőn nyújtott teljesítményével. A csoportok tagjainak gratulálunk és a felkészülésükben őket segítők munkáját ezúttal is köszönjük!

Mézes Rudolf