„Luca, Luca kitty – kotty ...” Vízkelet

   ... zengtek Vízkelet utcáin december 13-án - hosszú tíz év után - újra a Luca-napi énekek és bőségvarázsló mondókák. A Csemadok Vízkeleti Alapszervezetének vezetősége nagy odaadással tervezett – szervezett, hogy községünkben a Luca-járás megszakadt hagyományát újra életre keltse. Igyekezetük lelkes visszhangra talált a gyerekek körében, akik az alsószeli Szomolai házaspár segédletével buzgón láttak hozzá az előkészületekhez.

   Az égiektől ez alkalomra sem kaptunk hótakarót, de estére már az eső sem szemergett, s a csípős szelek elcsitultak. A fehér leplekbe burkolózott majd húsz kis lucázó – a régi néphagyománytól eltérően többségükben lány - fáklyákkal, csengőkkel, recsegő kereplőkkel és csattogó fedőkkel a kezükben lármázták végig a megállók közti útvonalat. Nem kisebb lelkesedéssel kísérték őket nagyszülők és szülők, akik közül többen gyerekeikkel együtt első ízben élhették át e ünnepköszöntés örömét. Nem cifrázom soraimat, hogy vezetőink, Adri néni és Laci bácsi is csillogó szemekkel, gyermekként játszották szerepüket.

   A kotyolók jókedvet, hitet és szeretetet osztogattak, s bár cserébe csak egy kis alamizsnát kértek, kaptak temérdek dicsérő szót és derűs arcokat. Aki az érdeklődők közül nem kért az átkokból - biza´ egy sem akadt -, bőségesen telítette gyümölccsel, szaloncukorral, édes harapnivalóval kosarainkat. Olyannyira, hogy kicsi lucázóink nagy örömére elő kellett keríteni a kabátzsebbe rejtett zsákot is! A mókázó gyereksereghez útközben alakoskodó fiúcskák, szülők és felnőttek csatlakoztak, így lucázóink sora egyre csak nyúlt...

   Körutunkról kellemesen elfáradva tértünk vissza a kultúrházba, ahol a gyerekek meleg étel és ital mellett osztották el igazságosan egymás között a begyűjtött adományokat, a felnőttek sok-sok kedves mosoly és szívet melengető szó cseréje közben tették boldogabbá az ünnepvárást. Azon túl, hogy falunkban újra felidézhettük e népszokásokban és hiedelmekben rendkívül gazdag ünnepet, alapszervezetünk elnökének, Pék Éva néninek szíve vágya is teljesült, miszerint gyermekeink ne csak hallják, hanem éljék is át és vigyék tovább, hogy a közösségben eltöltött reményteljes adventi időszak varázsa többet ér bármely tárgyi ajándéknál. Karácsony közeledvén egy jelképes ajándék átadatott az elnöknőnek - egy teli tálka Luca-búza, hogy az karácsonyig öntözgetve kibújjon, növekedjen, zöldüljön, „szökelljen a szoba mennyezete felé“, és hozzon bőséget mindenből!       

   Tisztelettel köszönjük a Csemadok helyi alapszervezetének, a Szomolai házaspárnak és minden résztvevőnek, akik segítségükkel hozzájárultak, hogy az ünnepvárás Vízkeleten is lélekben gazdag legyen! Jó egészséget és töretlen hitet kívánva az egész esztendőben, zárom soraimat lucázóink jókívánságával:

" Adjon Isten  bő bort, bő búzát,léleküdvösséget,

országunkra csendes békességet! "