IV. Országos Szent István Király Ünnepség, Deáki

   Rövidebb programmal, és az egészségügyi előírásokat betartva, kevesebb résztvevővel rendezte meg hagyománnyá váló országos rendezvényét a Csemadok 2020. augusztus 23-án, Deákin.

   Az esemény 10 órakor a deáki Szűz Mária templomban kezdődött. Hajdú Irén, a római katolikus templom gondnoka mutatta be az ősi építményt. Előadását követően a résztvevők megtekintették az épületet.

    Az ökumenikus istentiszteletre, amelyet Tóth László kanonok, püspöki helynök, deáki plébános, és Ft. Édes Ákos, deáki református lelkész celebráltak, megtelt a templom. Az istentiszteletet követően Kovács László történész, Szent István király ország- és egyházalapító királyunk tetteiről, a Magyar Királyság közigazgatási rendszerének kialakításáról, az egyházi központok megszervezéséről és a keresztény hit terjesztéséről beszélt.

   A falu főterén található Szt. István emlékműnél a Csemadok országos, járási és helyi vezetői, pártjaink, politikai mozgalmaink, társadalmi szervezeteink képviselői, járási és helyi intézmények küldöttei koszorúztak. A templomi szertartáson és a koszorúzás alatt a Csemadok Deáki Alapszervezetének Nefelejcs énekkara közreműködött G. Bukovský Zsuzsanna vezényletével.

   Bízunk abban, hogy V. Országos Szent István Király Ünnepség eseményei már nem a járvány árnyékában zajlanak majd, és hogy a rendezvénysorozat tartalmában gazdagabb, a résztvevők számában jelentősebb lehet!

Szent István ünnepén

   Szent István ünnepe a legrégibb nemzeti ünnepek közé tartozik Európában, hisz az egyház 1083-tól ünnepei közé sorolta első királyunk szentté avatásának napját. Ugyanettől az időtől fogva ez a nap országos törvénynap is volt, tehát világi ünnep is. István ünneplése kezdettől fogva kettős jellegű: a hit szentjét és az államfőt is ünneplik személyében. A ma emberének tudatában is szinte elválaszthatatlanul összeforr ez a kettősség.

   A középkori egyházban általában idegenkedtek az uralkodók szentté avatásától, s kizárólag a hit védelmében elszenvedett mártírhalált tekintették olyan tényezőnek, mely alapot adhatott a szentkultuszra. Szent István lett az első „hitvalló” király, aki pusztán életszentségével és uralkodói erényeinek az egyház szolgálatába állításával ki tudta érdemelni a szent címet, aki az igazságos uralkodó (rex iustus) és a keresztény szent tulajdonságainak szintézisét megvalósította.

   A magyar történelmi tudat egyértelműen Szent István, mint világi uralkodó nevéhez kapcsolja az államalapítás művét, a keresztény Magyar Királyság megszületését, amely valójában  egy hosszú, majd egy évszázadig tartó társadalomátalakulási folyamat volt, melynek betetőzéseként 1001. január 1-jén Esztergomban keresztény királlyá koronázták a magyar törzsszövetség fejedelmét. A koronázás egyúttal az új állam nemzetközi elismerését is jelentette.

   Szent Istvánt joggal nevezzük államalapítónak, mert végső soron ő alakította ki az állam működő szervezeteit. Mint szent olajjal felkent apostoli király az egyházszervezet kiépítésével és irányításával megteremtette a független magyar egyházat.

   Tíz püspökséget hozott létre, ezek közül az esztergomi lett a rangelső, itt alakult meg az érsekség. Elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot. Segítette a szerzetesi kolostorok létesítését, melyek a kultúra központjai lettek. Ezeket adományokkal látta el, mint például a pannonhalmit, mely ekkor kapta a „terra Vág” területet, ahol Deáki is létesült.

   Az állami szervezet kiépítésében fontos szerepe volt a várépítésnek. A várakhoz területeket rendelt, kialakítva így a várak illetékességi körét, megyéjét. A várak és megyéjük élére saját emberét, az ispánt ültette, aki a várhoz rendelt szabad harcosok, a várjobbágyok vezetője lett. A várakhoz különféle szolgálatokat ellátó várnépeket is rendelt. A királyi vármegyék behálózták az egész ország területét, s a kor modern államirányítását tették lehetővé. Az ispánok a királyi törvények végrehajtói voltak, bíráskodtak a megyéjük területén élő népek felett.

   Ugyanakkor a jövedelmek: a szolgálónépek terményadóinak, a szabadok pénzadóinak, az utak és a vízi átkelőhelyek vámjainak a behajtói és kezelői voltak.

   Kiépítette a központi hatalmat is, a király mellett a püspökökből és az ispánokból álló királyi tanács állt, melyben már ekkor is igen fontos szerepe volt a királyi udvar ispánjának, a nádornak.

   Az egyházi és állami szervezet folyamatos építése mellett kemény harcot folytatott az ellenállókkal szemben: legyőzte nagybátyját az erdélyi Gyulát, a Maros vidékén uralkodó Ajtonyt, így uralma végén az egész Kárpát-medencében Szent István királyi hatalma érvényesült.

   Szent István 41 évig tartó uralkodása végén egy nemzetközileg elismert királyságot találunk a magyar törzsi fejedelemség helyén. Ezért kapcsolja a magyar történelmi tudat egyértelműen István nevéhez az államalapítás művét, a keresztény Magyar Királyság megszületését. Az utóbbi időkben azért került előtérbe az államalapító király személye, azé a politikusé, aki saját korában a modern európai államok családjába vezette népét. Ha csak ezt tette volna, a késői utódok tiszteletét, így a miénket is, méltán kiérdemelte volna. Ám Szent István egész tevékenységével olyan, akkor új, keresztény értékrend közvetítője és elfogadtatója is volt, mely új erkölcsi rend alapjait vetette meg a magyar társadalomban. A kereszténység felvétele és elterjesztése ugyanis a keresztény életszemlélet és életmód elterjedését is jelentette.

   Úgy alakította át a magyar társadalmat, hogy az megtalálhatta helyét kora világában. S ezt az új értékrendet és erkölcsiséget a saját életének példájával mutatta meg, és hitelesítette a saját népe előtt, s ezzel tette számukra is elfogadhatóvá.

Kovács László ünnepi beszédének szerkesztett változata..

Elhangzott a deáki római katolikus templomban 2020. augusztus 23-án.