Zene s a rock - Univerzál

   A zenekar neve sugallja a könnyűzene stílusát, amit játszanak. A járás hetvenes évekbeli egyik legfölkapottabb szalonzenekara 1969-ben alakult, nem mindennapi módon. A szeredi kaszárnyában szolgálta le kötelező katonaéveit a galántai Flórián Laci, akiről megtudta az alakulat politikai agitátora, hogy járt zeneiskolába és jól harmonikázik.  A frissen alakult SzISz /Szocialista Ifjúsági Szövetség/ titkára pedig pártfeladatul kapta a  szeredi laktanya kultúréletének megszervezését és zenekarának megalapítását. Laci mellé beállították a többi zenészt is. A parancsot megtagadni nem lehetett, és nem is kellett. Aki zenélt, az még mindig jobban járt, mint az, aki gyakorlatozott  a „buzerplaccon“. Tehát a tagok  /a fényképen balról jobbra/ Flórián László – tangóharmonika, Szabó Sándor – gitár, Strhlík Ferenc – trombitás és zenekarvezető, Jendo z Ostravy – dobok, Loksinec Jozef szólógitár, Belovics László – basszusgitár. A zenekar tagjait nem vezérelték át máshová, mert a tiszteknek  volt lányuk, fiuk akiknek lagzit kellet játszani,  és  mindenféle egyéb akciókra is kellett a zenekar. A szeredi fiatalok a kaszárnya univerzális zenekarának teadélutánjain ismerkedtek, és a lányok itt szerették meg - igaz  nem a katonaéletet-, de a kiskatonákat. Két év katonaélet után a zenekar négy tagja, akik a környékről voltak, folytatták  a zenélést a galántai kultúrközpont hivatalos zenekaraként. Csatlakozott hozzájuk Vízváry Tibor /Bigicsó/ és Tóth Pál. Meg is volt minden engedély 100+100 pontos minősítéssel, így a lehető legnagyobb órabérrel játszhattak a Jednota restijeiben. A szerződés mindig hónapokra szólt. Ilyenkor másodállásban pénteken, szombaton és vasárnap este szórakoztatták a vendégeket, vagy vendég híján lehetett gyakorolni az új számokat. Ha szombaton lagzi volt, akkor ez beletartozott a munkakörbe, de számítani lehetett egy-két korona  plusz dicséretre az örömszülőktől. A jó zenekart sokszor elhívták a galántai Družbából /ma Hotel City/ falura is  lakodalmat játszani. Ilyenkor a restifőnök elengedte őket a fusiba, de szombatra zenét kellet biztosítani a restiben.  A lakodalomba akár ingyen is elment az Univerzál, mert vitték hetediknek Tucsit, a hegedűst és így biztos volt, hogy több  gázsival jöttek haza vasárnap hajnalban, mint a szombati órabér. Ha kellett, akkor a zenekar fele játszott csak, míg a másik fele pihent. Nem volt gond, mert többen játszottak két hangszeren is, így volt négy harmonikás, három gitáros, és a dobokhoz leülhetett szinte bármelyikük. A dobos amúgy is csak amolyan hátsótag, aki nem is látszik. A zenekarban játszott még a remek gitáros, Éliás Jancsi is, a későbbi egyetlen galántai hangszerbolt tulajdonosa. Ekkor már Flórián Laci dobosként vezette a bandát. Később, a hetvenes évek végén, nyolcvanas években Tibor Hatnancsík orgonistával és testvérével, Milan Hatnancsíkkal boldogították a Mladosť, a Bystrica, a Družba és más vendéglátóipari egységek közönségét.

   A zenekart a végzet akkor érte utol, amikor a mulatságokat eluralta a rockzene, a forradalom után beköszöntek az egyszemélyes szamohrajkazenészek, és lassan megszűnt az igény a szalonzenekarokra. A tagok betegség és elhalálozás miatt befejezték a zenélést, a zenekar abbahagyta. Ami megmaradt, az az Univerzál kőemlékműve Galánta főutcáján két emeletnyi áruházzal.