Zene s a rock - RETROCK Party Band Lipovsky Mihály - billentyűk

Misi barátomtól egy elektronikus levelet kaptam. Kérem, olvassák figyelmesen!

   Úgy hívtak, hogy Misi, az orgonista. Valójában én a legelején gitárpengetéssel közelítettem a zenéhez. A bátyám gitározgatott, tőle figyeltem el az első akkordok fogását. Kitartóan és folyamatosan kerestem az alkalmakat hogy zeneközelben legyek. Az alapiskolában dalversenyeken vettem részt. Otthon a DIRIGENT gramofon naphosszat az Omega, Illés, Zalatnay és a többi nagy név bakelitjeit forgatta. Hol van már az a jó öreg lejátszó! Pár évig még komoly zenét is tanultam a pozsonyi konzin. Szóval ez volt a kezdet.

   Az első zenekaromnak neve sem volt, csak úgy összejöttünk Sókon, srácok a faluból és játszottunk. A felállás: sok gitár és dob, mert 1973 vagy 74-ben az “orgona” még váratott magára. Ebből a gyerekzenekarból hívtak el az RTG-be, mármint billentyűst. Egy 2 manuálos, vagy ahogy akkor mondtuk, 2 soros Delícia Fénix orgona volt az első hangszerem, amelynek csodájára jártak, mert az abban az időben nagy ritkaság volt. Az RTG egy menő zenekar volt, főleg jó vokálok voltak rá jellemzők. LGT, Skorpió sőt Deep Purple számokba is belevágtunk.1976-ban például megnyertünk Hidaskürtön egy versenyt, amelyen az akkori Galántai járás zenekarai mérték össze a tudásukat.

   A seregben is végigjátszottam mind a két évet. Ott is jutott egy-két elismerő oklevél a Prameny-nak- ez volt a zenekarom neve. Még saját dallal is felléptünk, egy prágai sráccal közösen írtuk, ő a szöveget, én a zenét, azért különdíjat is kaptunk. Leszerelés után jöttek a 80-90 évek és a zenekarok zsinórban. A TNC, KVINT az Európa, T-Modell, a szeredi UniSong vagy a Servis.

   1983 - ban egy este a szülőfalumban, Sókon meglátogatott a TREFF- teljes létszámban, még a Palánky Petivel és persze rajtad kívül. Emlékszem, hogy néhai édesanyám nem akart kiengedi a kapu elé, mert attól félt, hogy az a “sok ember” valami rosszat akar. Pedig ők csak maguk közé hívtak játszani, mivel Te egy évre bevonultál “abszíknak”. Lehet, hogy Te erről a kis közjátékról nem is tudsz Sándor. A csábítás hatalmas volt, de én a betyárbecsülethez tartva magam, nemet mondtam, és maradtam a KVINT-ben. A “köszönet” nem váratott magára sokáig. Akikkel én maradtam, azok lazán odébbálltak, és megcsinálták az Európa zenekart, az addigra már szétesett vagy letiltott TREFF tagjaival. Gondolhatod, hogy ez nem igen növelte az étvágyamat, legfeljebb az italhoz.

   Munka nélkül azonban nem maradtam, ó kis kávéházi zenekarhoz vágódtam Sókon, és mint friss házas embernek, jól is jött az a viszonylag nyugodt élet. Itt fontosnak tartom megemlíteni azt, ahogy azokban az időkben minden zenekar évente vizsgázott, mikroszálas vastag csíkos mintás nyakkendőt viselő képzett, profi zenészek előtt, és a működése eme vizsga alapján volt engedélyezve, magyarán: zenélni kellett élőben! Manapság ha arra ébred valaki, hogy ő mostantól “zenélni” fog, csak átböngészi a világhálót, letölt nulla perc alatt egy repertoárt, a szállító házhoz hozza a felszerelést a karaoke lejátszóval, és már indulhat is a show. Ez már önmagában is nagy trutyi, de az még tesz hozzá egy lapáttal, hogy nagy rá kereslet.

   De vissza a témához. Többnyire bulikat játszottam, pop-rock zenét, de volt olyan is hogy lagzis zenekarral (SpektrumPlus) kerestem meg a pénzemet. Nagyon szívesen emlékszem vissza azokra az időkre és kollégákra, valamint a sok szép fehér fátyolos menyasszonyra vagy koszorúslányra. Így teltek múltak az évek. Lassan deresedett a hajam, növekedett a konfekció méretem, és egy nap a doki szemüveget írt elő.

   Az Úr 2003. évében megkeresett a Cetli Feri és a Bazsó Lajos, hogy a TREFF 2003 nevű zenekarban lássam el a billentyűs teendőit. Mivel akkortájt olyan nagyon sok dolgom nem volt, hát belevágtam. Ott már várt Papp Gyuri a Yamaha gitárjával (akkor jöttünk össze), a basszusgitár pedig Lukovics Lali kezében volt. Ez a projekt tiszavirág-életű lett, inkább szubjektív, mint objektív okokból – etanolba fulladt. Akkortájt jött a Tóth Tomi és megalakítottuk a RetRock-ot. Takács Bálint (dob), Papp Gyuri, Tomi és jómagam. Nagyon jó kis négyesfogat voltunk, de jól jött volna még egy közönségfogó frontember.

   A RetRock Party Band csak ezután, és ahogy már említve volt, eredetileg még a Cetli Ferivel és a Benes Tiborral, azaz a Csibésszel csak egy alkalomra jött össze. Ez a vágkirályfai Régi csibészek buli volt 2015. március 14-én Cetó és a Csöves, azaz Lozsi Lali és Kosinszky Zoli rendezésében. Én úgy is hívtam magamban a bandát, hogy Jégvirág – a fagyos téli este ráfesti az ablakra és reggelre elolvad, eltűnik, soha többé nem látod, de hála Istennek tévedtem. Az idén leszünk 8 évesek. A dobokat a Vászondy Sanyi püföli, a zene fundamentumát, a basszust nagy hozzáértéssel Tóth Tomi biztosítja, akinek bájos kislánya, Barbara, a mi kis énekes csalogányunk. Papp Gyuri már eredeti Fender Stratocaster és Gibson Les Paul gitárokat penget, én még igyekszem ennek mindnek megfelelni a fekete-fehér billentyűkön. Sok remek akciót tudunk magunk mögött. Szép emlékeink vannak a prágai magyar bálokról, Brünnből, ahol a standing ovation volt a jutalmunk, nem beszélve a sok felejthetetlen magyarországi buliról. Az külön szívmelengető, hogy számos helyre (Prágába, a Magyar bálba) már harmadszor visszahívnak, ami azt sugallja, hogy jól csináljuk a dolgunkat. Adja az ég, hogy ez még egy kicsit így is maradjon!

   Mit mondjak még? Beszélhetnék még órák hosszat, hiszen a zenéléssel kéz a kézben jöttek egyéb kalandok is, amelyeket elég nehéz volt például otthon az asszonynak megmagyarázni. A drága asszonynak, akinek legalább egy tonna köszönet jár a báránytürelméért. Bizony ezeket az “ügyeket” nem kellett a szomszédoknál keresnem, nem kerültek el, persze nem is igen tértem ki előlük, sőt, sokszor magam mentem szembe velük. Úgy látszik ez a zenészélet, a kérdés csak az, ki hogy boldogul vele...

   Hát dióhéjban ez lenne a Misi, az “orgonista” sztorija. Sokáig éljen a rock and roll, és ne szidjatok engem!

Lipovszky Mihály

Köszönöm Misinek a bemutatkozást.