Zene s a Rock - Képzelt riport Presser Gáborral

R.S.:  Jó napot kívánok, a nádszegi polgármester meghívta önt és a Csík zenekart a Szent István napokra. Vasárnap volt a koncert, én úgy láttam nagyon bejött, mindenki jól érezte magát. Ön mit szól hozzá?

P.G.: „Az eső ezer szöget ver rám, szöget üt a szélben síró fán. Rám szögezi fáradt terhét, de Te nem jössz, hogy levennéd, s az eső csak hull.”

R.S.: Igaz, esett ez eső, egy kicsit, de mindenki maradt, tele volt a tér. Jók voltak a feldolgozott LGT dalok. Kösz, hogy tegeződhetünk, a napra pontosan tizenegy év korkülönbség nem nagy dolog. Mit iszol?

P.G.: „Kék likőr, kék likőr.”  

R.S.: Az itt nincs. Faluhelyen vagyunk, de ha szóltál volna, felkészülünk. Esteleg bort?

P.G.: ”Adj, adj egy pohár vizet, már nem ízlik a bor, már senki sem fizet! Adj még, adj egy kicsit, fáradt vagyok már, talán a víz, a víz segít.”

 R.S.: Az Omega együttessel kezdtél el rockzenét írni, mi vitt rá, hogy megalakítsátok az LGT-t?

P.G. „Férfidolog, mint a sör …, Férfidolog, mint a nők …, Férfidolog, mint a titok …”

R.S.: Tudom bizalmas ügy. Egyedül élsz?   

P.G.: „Angyalként érkezett, de valahol rosszul fékezett, s van nála egy igazolvány, hogy csak külsőre néz úgy ki, mint egy lány. … Csak egy másik bolond lehet, aki engem egy kicsit szeret.”

R.S.: Tudom keveset vagy otthon, dolgozol még új dalokon?

P.G.: „De, ha megkérded, hogy mit akarok még, s hogy minek ez a dal, hát én azt mondom, ez a dal a tiéd, s valamit mondani akar – azt, azt, hogy: Mindent megtennék, hogy egy kicsit szeress.”

R.S.: Már hogyne szeretnénk? A környékről mindenki itt volt. Tudod: „Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel.”

P.G.: „Hé, te, aki nappal a dolgodat végzed, s géped vezeted és hajtod magad, és embert gyógyítasz, és gyereket tanítsz, és este fáradtan várod az álmodat. Te is adj egy percet az életedből. Neked írom a dalt, neked énekelek.”

R.S.: Nem nagyon sokat beszélsz a politikáról. Bántanak, ha azt mondják: Neked akkor is jó volt, meg most is jó?

P.G.: „Egyenlőség, testvériség, szabadság! Hazugság! Lehet tiéd a hab, s persze alatta a torta,
lehet tiéd a téren a legdrágább labda, lehet gitárod kettő, pedig egy hangot se játszol, de a történet végén pengetni fogsz…”
R.S.: Hol lesz a legközelebbi fellépésed? Merre húzzátok a „Csíkot”?

P.G.: „Arra mennék én, hol a csönd nekem ír egy dalt. Arra mennék én, hogy halljam a vad vihart.
Arra mennék én, hol a vágy orkánja zúg, s a kék asszony valamit a fülembe súg.” 

R.S.: Valamikor zsűritag voltál tehetségkutató versenyeken. Most dolgozol valakin, valakinek?

P.G.: „Voltam Ibojka, … aztán lettem az, aki eddig, hogyha kellett megmondom meddig várok még,
hátha eljössz, s végre itt leszel és azt mondod, gyere Ibojka, nekem még te is jó leszel…”

„Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál, aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél, gyémántgyűrűt vehetnél, s akkor úgy is tehetnél, mintha tényleg léteznél…”

R.S.: A Vígszínházban dolgoztál sokáig, ott vagy még?

P.G.: „Kinn is vagyok, benn is vagyok, jaj, de nagyon boldog vagyok.”

R.S.: Láttam a Csík zenekarral nagy a barátság. Az LGT zenekartagokkal, Karácsony, Solti János, tartod a kapcsolatot?

P.G.: „Én a zenémet adtam neked, de az árából nem kaptunk semmit, és mi együtt árultuk éveken át.
Ugye, mi jóbarátok vagyunk, ugye, mi jóbarátok vagyunk?”

R.S.: Mit üzensz a mai fiatal zenészpacsirtáknak?

P.G.: „Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja, … Fiú, nem érted most, hogy ezt mér’ mondtam el neked? Fiú, egyedül tiéd az élet nem lehet. Másnak is kell, hogy valamit adjál,”

R.S.: Halljuk még Pici bácsit koncertezni, eljössz még Nádszegre?

P.G.: „A szél lassan elfújja az utolsó dalom. De nem is baj, egy kicsit már unom…”

R.S.: Köszönöm a riportot. Még egy aláírást kérek az LGT Nagy Képes Kottás Emlékkönyvembe.                                                                                                                                                                                                             

Nádszeg 2024. augusztus 20.