Szikura Ferenc, a mezőgazdász

Mi volt az az ösztönzőerő, amiért a mezőgazdasági mérnöki pályát választotta?

   Szüleim mindketten a mezőgazdaságban dolgoztak. Gyerekkoromban szakmát szerettem volna kitanulni, mesterember akartam lenni. A galántai középiskola, az első négyéves gimnazista osztály voltunk, jelentette számomra a világra való nyitást. Az iskola szellemisége, a tanárok és osztálytársak, az esztrádcsoport közössége, az Alkotó Ifjúság iskolai lap, a fényképészkör, a kastélybeli osztálytermünk hangulata, mind a közösségi élet és a kultúra felé irányítottak.

   A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolai agronómusi szakára vettek fel, amelyet 1979-ben végeztem el. A főiskola nehezen indult számomra, a szlovák nyelvvel sokáig birkóztam, de belejöttem, kitartottam, megszerettem a szakmát olyannyira, hogy az utolsó években még nemzetközi tanulmányi versenyeken is részt vettem. Emellett a JUGYIK ifjúsági klub elnöke, majd évekig a rendszeres gímesi főiskolás találkozók, magyar bálok egyik szervezője voltam.

   1979-ben kerültem az akkor még Úrföldi Állami Gazdasághoz, mint agronómus. 1986-ban távúton elvégeztem a növényvédelem szakot, 1986-tól igazgatóhelyettesként dolgoztam Királyrévben.

Egykor a Csemadok munkájában, majd hosszú ideig a községi önkormányzatban is aktív szerepet vállalt. Emellett szakmai szervezetek és intézmények tagjaként, szakmai társulások alapítójaként is dolgozott egy eredményesebben, ésszerűbben működő mezőgazdasági termelés és feldolgozóipar kialakítása érdekében. Erről mit tudhatunk?

   Itthon, Királyrévben, szinte természetes volt, hogy a Csemadok munkájába is bekapcsolódjak. Tagja lettem az énekkarnak, majd a helyi szervezet vezetőségének. A régi rendszerben először bizottsági tag voltam az önkormányzatban, majd a változásokat követően 5 választási időszakon keresztül képviselőként, egy ideig alpolgármesterként is próbáltam segíteni a falut.

   Ami a szakmai szervezeteket illeti, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kamara vezetőségi tagjaként, az ellenőrző bizottság elnökeként dolgoztam. Egyik alapítója vagyok a Szlovákiai Agrárkamarának, ahol alelnökként is tevékenykedtem, jelenleg a járási szervezet elnök funkcióját látom el. Egy ideig vezetőségi tagja voltam a Baromfitenyésztők Szlovákiai Szövetsége elnökségének is.

   Minden egyes szervezetben a világos, egyszerű és logikus cselekvésnek voltam a híve, hittem abban, hogy van elegendő tudásunk, tapasztalatunk, tehetségünk egy folyamatosan fejlődő, önellátó, egészséges élelmiszert előállító hazai mezőgazdasági termelés kialakításához és működtetéséhez.

Több évtizede vezeti a királyrévi üzemet. Mit tart sikernek, nagy eredménynek a vállalat tevékenységében, és milyen csalódások érték ezalatt az időszak alatt?

   Sikernek tartom az ipari park kialakítását, az új gépek megvásárlását, egy termelői- és árusítói üzletlánc létrehozását, a vágóhíd megépítését és üzemeltetését, a gabonaraktár-, a műhelyek-és a biogáz állomás felépítését, amely elegendő energiát biztosít tevékenységünkhöz. De örülök annak is, hogy az egyre több embert vonzó Királyrévi Alma- és Kacsafesztivál kezdeteinél és népszerűvé tételénél is ott voltam.

   Csalódtam az ország gazdaságának irányításban, a következetlen munkában. Azt tapasztaltam és tapasztalom, hogy a sötét erők mindig előjönnek és akadályozzák az értelmes munkát. Immár 34 éves vezetői pályafutásom alatt számtalanszor meggyőződhettem arról, hogy az igazság nálunk nem tud győzni, a kerékkötők mindent mindig megakadályoznak, de nem kínálnak semmi jobbat helyette. Pedig csak az igazi okos paraszti észt kellene használni.

Megkérem, szóljon arról, hogy helyi szinten, az Agrostaar KB vállalatnál hogyan próbálnak meg a mindig változó követelményeknek megfelelni? Az éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodva, új technológiákat alkalmazva, az emberi erőforrásokat érdekeltté téve megtartani, növelni a gazdálkodás eredményességén?

   Évekkel ezelőtt 10 mezőgazdasági vállalat, az ország minden szögletéből, Farmfoods néven egy üzletláncot alapított saját terményeik és termékeik forgalmazására. Pontosabban fogalmazva hazai baromfi, mangalica, marha, bárány, krumpli és tejtermékek előállítása, feldolgozása és eladása céljából. Összesen 45 üzlethelyiséget hoztunk létre saját termékeink árusítására egész Szlovákiában. Valamennyi prémiumtermék volt, hogy a ma divatos szót használjam, GMO szójamentes, adalékmentes áruk, amelyek ugyan drágábbak a nagy üzletláncokban árusítottaknák, de minőségi, ellenőrizhető és egészséges termékek voltak. Magasabb költséggel egy ideig lehet, lehetett dolgozni, de amikor az ígért támogatás kifizetését az Ügynökség megtagadta, máig nem tisztázott okokból, nem tudtuk folytatni. Csak sejtettük az okát.

   Királyrévben már több évtizede építjük a gazdaságot. A tej, a csirke- és a kacsa-termékek előállítására, feldolgozására és értékesítésére olyan körülményeket alakítottunk ki, olyan létesítményeket építettünk fel, hogy a technológiai megoldásoknak köszönhetően gazdaságosak tudunk lenni. Egyik ilyen új létesítményünk a vágóhíd, amelyet ma már nagyobb kapacitásúra építenénk. Az emberi erőforrásról annyit, hogy az üzem alkalmazottainak száma az évekkel ezelőtti 50-ről mára 85-re nőtt. Persze a munkaerőhiányt mi is érezzük, és a jövőben nagy gonddá válik majd nálunk is.

Milyen utat javasolna az ágazat irányítóinak, a döntéshozóknak az egészséges, minőségi élelmiszer előállítása érdekében. Léteznek-e megoldások, amelyek stabilizálnák a mezőgazdaság helyzetét, és ösztönző erőként szolgálnának annak fejlődése érdekében?

   Egy országnak kell, hogy legyen mezőgazdasági politikája. Egy világos, szakmailag kidolgozott, hazai érdekeket szolgáló, hosszútávú terve. A felülről, elsősorban Brüsszelből ránk erőszakolt zöldpolitika újragondolása, kiiktatása rövidesen elengedhetetlenné válik. Rosszmájúan jegyzem meg: Jó éghajlat van mifelénk a butaságra, virágzik is rendesen.

   Nagyon lényeges dolognak tartom az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodást. Ezt ugyan mi nem tudjuk befolyásolni, de megoldásokat kereshetünk: például a hidegtűrő növények termesztéséről átállni a melegtűrő haszonnövények termesztésére. Emellett megtartani az eső- és folyóvizet, az ideális talajvízszint érdekében. Elsőre csak ennyi jut az eszembe, de ezzel is érdemes lenne közösen és komolyan foglalkozni, amíg nem késő.

   Elgondolkodtató, hogy a 89-es fordulatot követően korlátlanul vásárolták fel üzemeinket, földjeinket a külföldi, elsősorban dán és olasz vállalatok, amelyek az ő támogatási járulékaikkal már a rajtnál hatalmas előnnyel rendelkeznek hazai cégeinkkel szemben úgy az állattartás, a növénytermesztés, mint a termékelőállítás terén. A termelés és a feldolgozás szennyét itt hagyják nálunk, az árut pedig máshol értékesítik. Hozzánk meg behozzák és forgalmazzák az olcsóbb, túlnyomórészt ócska élelmiszert.

   Nemrég a mezőgazdasági minisztériumban jártam, ahol egy tabló fogadja az oda betévedőt: az utóbbi évtizedek mezőgazdasági minisztereinek a fotói sorakoznak a falon - mind a tizenháromé. Mindegyiküket személyesen ismertem, többen komolyan is gondolták a hazai mezőgazdaság jövőjét. Véleményem szerint egy jól működő mezőgazdasági termelést, de nemcsak azt, nem lehet négy évre szerepet vállaló személyekkel, politikusokkal kialakítani. Ehhez több kell: szakmai felkészültség és hosszútávú elképzelés, vezetői készségek, alázat és odaadás. Termelni csak normális körülmények között, józan emberi logikával lehet, politikai vagy gazdasági nyomás alatt nem, de ott sem, ahol a külföldi érdekek érvényesítése fontosabb. Jó lenne már igazságosabb körülményeket teremtve nyugodtan élni és dolgozni!

   Jó lenne, ha nem kellene traktorokkal, gépekkel az utcára vonulni jogainkért, ideje volna a támogatásokat kiegyenlíteni az EU egész területén. Továbbá ideje volna a piaci versenyben tudatosítani, hogy az élelmiszer akkor a legjobb, ha friss és hazai, ellenőrzött és nem utazik több ezer kilométert.

Hobbi, kikapcsolódás, család – mi jelenti Ön számára a pihenést, a feltöltődést, jut-e rá idő?

   A mezőgazdaság az a szektor, ahol az év mind a 365 napján lehet és kell is dolgozni. Ha nagy a feszültség, akkor kimegyek a határba, jó látni a falut messziről, a templomtornyot, a biogáz állomást. A természet megnyugtat. De szívesen elmegyek bármilyen kulturális rendezvényre, kirándulásra, vagy a kertben elvégzem a mindenkori teendőket.

   Már alig várom, hogy a kisunokámat kivihessem a határba, a gazdasági udvarokba, hogy mindent megmutassak, elmesélhessek neki! De ugyancsak fel tud tölteni és erőt ad egy-egy jó beszélgetés, őszinte véleménycsere, essen szó bármiről.