Szép, Józan Újszesztendőt!

   Régóta járja az mondás, úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy. Most is úgy van minden, ahogy van, pedig lehetne másképp is. Viszont egészen biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan olyan világ lesz, amilyen még eddig sohasem volt, és én személyesen nem örülök ennek, mert nekem már ez a mostani is eszementül bonyolult.

   Az még hagyján van, hogy az új generáció mobillal fekszik és kel, de a zebrán sem figyel, kétszer is elüti ugyanaz az autó, mert a navigáció nem figyelmezteti őt a veszélyre. Általános vélemény az, hogy már a kertek alatt járkál a mesterséges intelligencia, ami elég vészjóslóan hangzik. Decemberben történt, hogy az egyik szlovák televíziós csatorna bemutatta a mesterséges intelligencia példáját, amikor az egyik férfibemondó számítógép által kreált alakja jelent meg a képernyőn, megtévesztésig hasonlítva az eredetihez, sőt a hangszíne és a beszédstílusa is egy az egyben megegyezett az eredetivel. Innentől kezdve, úgy néz ki, egyre bizonytalanabb lesz körülöttünk a valóság, álhírek és álszereplők jelennek majd meg a képernyőn, nem úgy, mint manapság, mikor nem léteznek „féknyuszik”. Egyre ingatagabb lesz majd a világpolitika is, mert jöhet egy ál-Biden és bejelenti: Éjféltől az USA hadat üzen az afrikai Burundinak, vagy akár Ruandának, mert a hutuk meg a tuszik nem teszik azt, amit mondanak nekik az amcsik, és nem akarják beengedni országukba a Challenge-day-t, a Black-Friday-t, a Halloweent, a karácsonyi pulykát, meg egyáltalán a demokráciát.

   Szédületes és egyben hátborzongató, hogy szinte már minden kódolva van, már a nyilvános WC is követeli a maga algoritmusát, annyira intelligens. Vajon mi lesz akkor, ha a bébik is kapukóddal jönnek majd a világra? Mert mostantól nem lehet csak úgy ki s be mászkálni, mint egykor, az ántivilágban. Ha majd a szuperművelt hölgy megkérdezi udvarlóját, vajon elég méretes-e merevlemeze, és viszonzásul az úr is megtudakolja tőle belépési kódját, na akkor jön el majd a csodák ideje. A Google tavaly jelentette be, hogy olyan kvantumszámítógépet fejlesztett ki, és hamarosan üzembe is helyezi, amely 200 másodperc alatt megold olyan feladványt, amit az eddig leggyorsabbnak vélt komputerek csak 10 ezer év/!/ alatt oldanának meg! Ezek olyan számítógépek lesznek, amelyből elég lesz egy darab, hogy lebonyolítja olyan cég, mint az Amazon, vagy az Alibaba minden logisztikai műveletét. A sok ezer irodai munkaerő pedig mehet majd méheket legeltetni Budapestre.

   Mindenhol megjelentek immár a QR-kódok, az áruházakban, a jegyautomatákon stb., és ha ezeket leolvasod a mobiloddal, azonnal fizethetsz is helyben. Tavaly nyáron a Tátrában jártam, és több helyen is láttam fák törzsére kitűzve egy-egy QR-kódot, nem tudtam mire véljem a dolgot. Aztán valakik felvilágosítottak, hogy ha lemásolod mobiloddal, ha medvével találkozol, ami itt elég gyakori eset, az okostelefon olyan hangot ad ki, hogy az állat meg sem áll hazáig. Csak azt nem értem, hogyan olvassa le a mobil a medve vonalkódját.

   De úgy néz ki a dolog, a mobilok már megtanultak olvasni, de az alapiskolások némelyike nem tud megbirkózni ezzel. Tavaly, a PISA- nemzetközi felmérésén, tragikus eredményt értek el a 15 éves szlovákiai diákok az olvasási készséget tekintve, mert 30 százalékuk rizikós csoportba tartozik, mert az alapvető készségeket sem sajátították el. És nem is érthető, miért kell egyáltalán a diákoknak iskolába járniuk, mikor minden megtalálható a tableteken. Már olyan készülék is kapható, hogy a diktafonja által rögzített hangot írott szöveggé alakítja át és fordítva. Minek itt írni tanulni, mikor amit leír a gép, azt el is tudja olvasni. Az a legtragikusabb azonban, hogy minél jobban elmerülünk az okostelefonok, tabletek világában, annál távolabb kerülünk emberi mivoltunktól, és idővel „homo mobiliensek” leszünk. A logika, problémamegoldás, elmélkedés egyre távolabbi fogalmak lesznek. Ugyan ki olvas ma regényeket, vagy netalán verseket? Egy Ady-vers, a „Fekete zongora” három napi és éjjeli tivornya delíriumában született meg, és az irodalomkritikusok évtizedekig fejtegették, mit is akart mondani a költő. Aztán valaki kimondta a szentségtörő szavakat: „Kőrészeg volt.” Aztán ilyenkor csak rohant volna a forradalomba. Bizony, bizony, a verselemzés kacifántos dolog, holott a mai számítógépek már verset is tudnak írni, nem is beszélve a verselemzésről. Petőfi – mondják – egyszer hazafelé menet a következő sms-t küldötte édesanyjának: „Anyu, már a síkon, távolban látszik, hogy füstölög a kunyhód, biztosan megint odaégett a tyúkod! De mit keres az a kő a szobában!?” Na ebből nőtt ki az a híres, ”Anyám tyúkja.”

   Régóta figyelem ezt a világot, de valahogy nem találja a helyét bennem!