Poetikus Szavak Úrnője Birkus Magdaléna 1960.6.12. – 2024.10.20.

   Igaz, hogy a szerencsétlenségért nem kell messzire menni. De ezúttal az általánosan igazolt igazság túl közeli és prózai valósággá vált, legalábbis számomra.

   Meggyőződésem, hogy a tótmegyeri Naše Noviny, a tardoskeddi Spravodajca – Hírmondó helyi folyóirat, a TERRA Hírújság regionális havilap és a Vasárnap című hetilap sok olvasója a megjelent cikkek száma miatt általában tudatában volt annak, hogy több mint egy évtizede sikeresen együttműködtem Birkus Magdalénával, Tardoskedd község szülöttével. A két nyelven megjelent, különböző témájú, értékes cikkek tömkelege írásának és fordításának forgatagában sokszor észre sem vettük az idő múlását. Sikeres együttműködésünk hamarosan nemzetközi dimenziót is öltött, a közösen megalkotott könyvek két nyelvű változatban bejárták a világot, és messze földön, sőt a tengerentúlon is megnyerték az olvasókat.

   Jövőre vonatkozó terveinket – mert voltak – hirtelen egy fekete felhő szakította meg, és az a végzetes kijelentés, hogy hamarosan minden tervünknek vége szakad. Egy gyógyíthatatlan betegség kegyetlen diagnózisa, mint egy rémálom, jelezte azt a hátralévő két hetet, amelyet a sors még csodálatos kollégámnak adott.

***

   Birkus Magdaléna 1960. június 12-én született Tardoskedden. Sikeresen érettségizett a Pozsonyi Magyar Gimnáziumban, második érettségijét az Érsekújvári Szállodai Középiskolán végezte. Dolgozni kezdett, férjhez ment, két fia született, Róbert és András. A sors nem volt kegyes a boldog családhoz, mert néhány évvel később a szeretett férj, két kiskorú fiú édesapja, 37 évesen belehalt egy alattomos betegségbe.

   Az élet ment tovább, az önfeláldozó anya, Magdaléna, természetes lendületével dolgozott, és két kiskorú gyermeket nevelt fel, nem nézve jobbra se balra, csak a szeretett gyermekei boldogságát tartotta szem előtt.

   Ahogy telt az idő, Magdaléna asszony együtt kezdett dolgozni a tardoskeddi ismeretterjesztő Buda Ferenc mérnök íróval és szerkesztette, illetve magyar nyelvre fordította a könyveit.

   2012-ben, A Nagykárolyi gróf Károlyi család ezeréves története című könyv szlovák nyelvű megjelenése után külföldről érkezett felkérés a könyv magyarra fordítására. Farkasd község volt polgármesterétől, Iván Gyula mérnöktől kaptam információkat és jó hivatkozásokat Birkus Magdáról, mint fordítóról. Már az első találkozáskor megegyeztünk, és sikeres együttműködésünk elkezdődött. Nem telt bele sok idő, és a Károlyi grófi családról szóló, mintegy 150 oldallal bővült könyv két nyelvi mutációban, magyarul és szlovákul látott napvilágot. Majd következett nvagyon sok újságcikk, ahol egymást segítettük és fordítottuk a szövegeket, szerkesztettük, konzultáltunk, a végleges változatot pedig elküldtük a különböző szerkesztőknek publikálásra. Hamarosan társszerzőként írtuk meg a A tótmegyeri vadászterület és fácános története című könyvet, szintén kétnyelvű változatban. Idővel nőtt azoknak az újságcikkeknek a száma, amelyekben lényegében társszerzők voltunk. Könyveink, újságcikkeink olvasói szórványosan válaszoltak, és gyakran izgatottan várták legújabb irodalmi alkotásunkat, legyen az könyv vagy újságcikk.

***

   Birkus Magdaléna, annak ellenére, hogy nem volt versesköteteket kiadó költő, szövegeiben megvolt a közvetlen közvetítésben a szép szavak költészetének minden attribútuma. Arra sem volt már ideje, hogy egy igazi íróvá fejlődjön, de azok a könyvek, amelyekben társszerző, szerkesztő vagy fordító volt, bejárták szinte az egész kulturális világot, és hozzájárultak az ismeretterjesztő könyvek alapjához.

   Számomra a Magdi, mert családi és barátai körében így szólítottuk, költő és író is volt, szövegeim legkiválóbb fordítója és szerkesztője, akivel számomra megtiszteltetés volt találkozni, megismerkedni és együtt dolgozni.

  A Naše Noviny, Spravodajca – Hírmondó, TERRA Hírújság és a Vasárnap olvasói nevében, de mindazok nevében is, akik ismerték az elhunyt kedves munkatársnőmet, és nem utolsó sorban a magam nevében is egy vers szavaival az egyik könyvemből búcsúzom Birkus Magdalénától, a POETIKUS SZAVAK ÚRNŐJÉTŐL.

S nézd akkor a szent ihletést

A néma arcokon!

A szellem a porból kiszáll

Cherubi szárnyakon.

Repked magas légtájakon,

Báj égi zengeteg között,

Hol bánat s öröm

Nem földi érzetek.