Mindig hűséges volt a magyar nemzethez

   Emléktáblát avattak Taksonyon Duka Zólyomi Árpád tiszteletére. Túri Török Tibor alkotása az egykori kántorlakás falára került, ahol a második világháború után élt családjával a volt Európai Parlamenti képviselő, politikus, kultúraszervező és atomfizikus, Duka Zólyomi Árpád.

   A taksonyi megemlékezés hálaadó szentmisével kezdődött, amit Mahulányi József galántai esperesplébános és Šálka László kanonok, helyi plébános celebrált. Az ünnep fényét emelte a diószegi templomi énekkar Takács Katalin, és a pozsonyi Corda Fratrum kórus Samarjay Mária és Bóna Lúcia vezetésével. Orgonán kísért Ternóczky István orgonaművész.

   Pék László tavaly egy fotókkal gazdagon illusztrált könyvet jelentetett meg a Duka Zólyomi család taksonyi éveiről. A Befogadott menekültekként Taksonyon című kötetből kiderül, a falu szeretettel fogadta a pozsonyi családot, amelynek tagjai csakhamar bekapcsolódtak a helyi kulturális életbe, Aglája asszony (Duka Zólyomi Árpád édesanyja) elvállalta a kántori állást, templomi kórust szervezett. Vagyis a Duka Zólyomi család igyekezett meghálálni, hogy befogadták. Kialakult a szereteten alapuló kölcsönös bizalom, ami Duka-Zólyomi Árpád élete végéig kitartott. „Édesapám mindig nagy szeretettel beszélt a taksonyi évekről, a gyerekkoráról, és szívesen járt vissza a faluba”, mondta meghatottan Duka Zólyomi Attila az emléktáblára tekintve. „Nem mindennapi érzés volt ez az ünnepség”, tette hozzá és köszönetet mondott Mészáros Márta polgármesternek.

   „Mi egy olyan közösség vagyunk, amely megtiszteli azokat, akik bármilyen módon hozzájárultak a falu felemelkedéséhez, akik tanulságot tesznek a munka becsületéről, a tisztességről és az összetartásról. Ilyen volt a Duka Zólyomi család, s mivel Árpád temetésén nem lehettünk ott, mi a tavaly kiadott könyvvel és az emléktáblával szimbolikusan most veszünk tőle búcsút”, mondta Mészáros Márta polgármester.

   Az élet egymás mellé sodorta a magyarságért dolgozó Bauer Editet és Duka Zólyomi Árpádot. Előbb az Együttélésben, majd a Magyar Koalíció Pártjában, végül az Európai Parlamentben is együtt képviselték a felvidéki magyar közösség érdekeit. Így tehát nem véletlen, hogy őt kérték fel az ünnepi beszéd megtartására. „A napi küzdelmekben, a missziós munkában gyakran csak egymásra számíthattunk. Sokunk tapasztalata, hogy Duka Zólyomi Árpádra mindig lehetett számítani. A brüsszeli bizottságok, amelyeknek tagja volt gyakran hagyatkoztak terepismeretére, alapos, széleskörű áttekintésére. Pedig kivívni az elismerést a volt miniszterek, miniszterelnökök társaságában, a régi tapasztalt európai politikusok közt nem volt sem egyszerű, sem öncélú”, emlékezett vissza a közös munkára Bauer Edit. És Duka Zólyomi Árpád kivívta ezt az elismerést, szavainak hitele volt, értékítéletét elfogadták, ahogy halála hírére az Európai Néppárt akkori elnöke, Joseph Daul fogalmazott: „Duka-Zólyomi Árpád munkájával, mellyel a nemzetek és a nemzetiségek együttműködését támogatta Európában és azon kívül is, hatalmas tekintélyre tett szert”.

   Arisztokratikus megjelenés, kiváló modor, műveltség, nemzethűség és az elmaradhatatlan pipa, ez a kép maradt meg Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadóban Duka Zólyomi Árpádról, akivel még házelnöki posztján ismerkedett meg. „Büszkék lehetnek rá a taksonyiak, a felvidékiek, sőt, az egész magyar nemzet”, zárta az ünnepi megemlékezést Szili Katalin.