Mellékvágányon

   Most, 2022 tavaszán, immár két éve tart az az időszak is, mióta a szlovák parlamentben nincs képviselete a Szlovákiában élő magyar nemzetrésznek. Éppen elég idő volt ez ahhoz, hogy megtapasztaljuk, a magyar érdekképviselet hiánya esetén nem csak népünk, hanem az általunk lakott régiók is teljes egészében mellékvágányra állíttatnak, sőt, esetenként kimondottan rosszindulatú intézkedéseknek vannak kitéve. Hiába a mézes-mázos szavak, az OĹANO párt esetenkénti szóban kinyilvánított támogatása, amikor tettekről van szó, sajnos továbbra is ugyanaz a helyzet, mint a 90-es évekbeli Mečiar-vezette, vagy az első Fico-kormány idején volt. Hogy egy szimbolikus és jelzésértékű dologgal kezdjem: alig három éve, hogy tájainkon a magyar nyelvű helységnévtáblákat a szlovákkal azonos méretűre cserélték, járásunkban a legtöbb helyen a szlovák táblákat még nagyobbra cserélését, csak hogy a magyarnál nagyobb legyen. Magyarul (is) beszélő járási elöljárót alig találunk, viszont a liberálisnak mondott SaS politikusai s az úgyszintén liberális hátterű szlovák fősodratú sajtó magyar veszéllyel riogatnak, az ukrajnai történések és Dél-Szlovákia közt vonnak párhuzamot. A nemrég módosított állampolgársági törvény nemhogy elhárította volna az akadályokat a kettős állampolgárság felvétele elől, hanem még szűkítette is annak lehetőségét. A fejlesztési tervekben a déli régiók egyre hátrébb sorolódnak. A járásunkból ékes példa erre a több mint egy évtizede tervezett sellyei elkerülő út és az új Vág-híd sorsa. Csak aki nem akarja, az nem látja, hogy parlamenti jelenlét nélkül a magyarság minden területen egyre visszább szorul majd, s vele együtt sorvad el az általunk lakott térség is, mindaddig, amíg teljesen fel nem adjuk magunkat.

   Bízom benne, hogy mindenki, aki a magyarság érdekképviseletét valaha is komolyan gondolta, az elhangzottakat tudatosítja, s ennek fényében cselekedik.

Részlet Baranyay Zsolt március 15-én, Hosszúfalun és Zsigárdon elhangzott beszédéből.