Örök erkölcsi dilemma az, hogy miképp ítéljük meg a tudást, a kimagasló tehetséget, az alkotói ihletet és előadói kiválóságot akkor, amikor az azt megtestesítő ember gyarlósága és bűne nyilvánvaló. Erre próbál választ találni egy színházi előadás, kontrasztba állítva közismert pop-rock sztárok sikereit és magánéletét.
A „Lucifer és az angyalok hangja“ zenés darab, virtuális szereplőkre és zenekarra. A már korábban lapunkban bemutatott Deja Vu zenekar dobosa, Strieženec Alex a szerzője, rendezője és egyben szereplője is a Nádszegen 2018. május 20-án bemutatott műnek. A zenekar: Strieženec Alex - dobok, Kaník Tibor – gitár, Konrád József – basszusgitár, Koczkás Dominika – ének. A szereplők: az Úr és az ördög. Akikről szól: Janis Joplin-tól Princen át John Lennonig a teljesség igénye nélkül, mindenkiről, aki a zenében nagyot alkotott, de megnyilatkozásaiban és magatartásában megkérdőjelezhető. A jó zene „szó nélküli imádság“ az Úrhoz, mondja a darab, de megbocsátható-e minden más gyengeség? Ezt kéri számon Lucifer, amikor rámutat a zenészek erkölcsi fertőben élt életére és istenkáromló szavaira. Lucifer szerepében Scheer Gábor profihoz méltó módon győzi meg a közönséget igazáról, hogy az ilyen a pokolra való. Viszont megszólal a zenekar, az ének, elhangzanak a dalok, és a hallgatók igazat adnak az Úrnak, aki megbocsát.
A végén állva tapsolt és köszönte meg a közönség az előadást. Annak ellenére, hogy nem volt teltház, aki ott volt, korra való tekintet nélkül jól érezte magát, és egyértelmű a visszhang: Megérte eljönni! Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha módja lesz rá, menjen el, és nézze meg ezt a felvidéki, értéket teremtő, egyedi zeneszínházi darabot.
Menü |