Fagifor, a második tíz év után - Zene s a rock

A képen: Varga Árpád, Csánó György, Varga György, Vonteszemű Alfonz.

   A zenekar története 1985 után, majd tíz évig, gyakorlatilag egy üres lap. A tagok mással voltak elfoglalva. Nősülés, gyerekek, házépítés. Az otthon és a megélhetés megteremtése fontosabb volt a zenélésnél. Csánó Gyuri a zenekar dobosa még a Treff-ben való zenélést is lemondta, mert belátta, hogy az építkezésre felvett kölcsönt nem fordíthatja profi dobfölszerelésre, amivel be kellett volna szállni a menő zenekarba. A család mégiscsak fontosabb mindenkinek, mint a rockzenekar.

   Ez idő alatt 1989-ben kitört és győzött a bársonyos forradalom, 1995-re nagyjából mindenkinek rendeződött, kialakult az élete. A rockzene még ott volt mindenki lelkében. A környéken mindenütt egyre-másra zajlottak a rockfesztiválok, most már nem kellett hozzá a párt jóváhagyása, jöhettek a magyarországi rockerek, zenekarok. Gombos István /Kena/ egy szép napon jött az ötlettel, hogy alakítsuk újjá a Fagifort. Játszunk és fellépünk majd a fesztiválokon is. Az első föllépés 1995. június 18-án a nádszegi kultúrházban volt egy iskolai esztrádműsor után, ráadásként. A színpadon volt: Tóth Tamás – gitár, ének; Csánó György – dobok, ének; Varga György – gitár; Varga Árpád - basszusgitár, ének; Gombos István – gitár. A technikai dolgokra már nem a villanyszerelő Győri Imre vigyázott. A megkopott VHS kazetta felvételein a harmadik Varga testvér, Tibi sürgölődik a felszerelés körül. Kohel Tamás, a zenekar későbbi technikusa, ekkor még csak a kultúrházi próbahelyiség ajtaját nyitogatta, mint ahogy a későbbi gitáros, Vontszemű Alfonz is csak a nézőtérről követte a produkciót. A főpróba úgy látszik sikerült, mert elindultak a dolgok. Mulatságok, búcsúk, zenélések a környéken. A zenekarból nem sokára kivált Tóth Tamás és Gombos István. A három megmaradt zenészhez csatlakozott hangszedős spanyolgitárjával az említett Vontszemű Alfonz. A próbaterem mindig változott. A kultúrházon kívül a tűzoltószertárban, pincehelyiségben, és szorultságból az unokatestvér üres szobájában is gyakoroltak. A legjobb a pince volt, mert az Pinceklub lett, és a próbákon kívül hétvégi buliknak is helyt adott. Kicsi, szűk, alacsony, de a miénk. Jó szándékkal még a „Rómeó vérzik” is elfért benne.

   1997-től öt éven át a rendszeresen megszervezett Nádszegi rockfesztiválok állandó fellépője lett a helyi rockzenekar, a Fagifor, olyan zenekarok mellett, mint a P. Mobil, Karthágó, Bikini és Nagy Feró.  Addigra a fagitár helyett sikerült egy jól hangoló elektromos gitárt venni az Alinak, a megrendelt basszusgitár is megjött a postán, és 2000-ben, negyvenedik születésnapján, Csánó Gyuri kicsomagolhatta a vadi új Yamaha dobfelszerelését. A Kamocsai Rockfesztiválon, az újvári Klikk Pub-ban és a későbbi zenésztalálkozókon már minden zenekartagnak volt megbízható hangszere, és elfogadható volt a fölszerelés. 2002-ben Alsóbodakon, a felvidéki amatőr rockzenekarok seregszemléjén, ahol a zsűriben Nagy Feró ült, közönségdíjat kaptak. A négytagú zenekar összeszokott játéka kísérte végig a Fagifor harmadik évtizedét. Valahol még valakinek biztos megvan annak a magnókazettának egy példánya, amit a zenekar az alsóbodaki versenyre készített.

   A zenekar ma egy kicsit szokatlan fölállításban, gyerekkórussal a háttérben új műsorral készül. 2022. április 11-én, a magyar költészet napján lép fel Nádszegen, megzenésített versekkel, dalokkal, rockzenével.