Egy népszámlálás tanulságai

   Kijött végre! Na, nem a medve a barlangjából, hanem a népszámlás eredménye, amely szerint a Felvidék magyar lakossága az összlakosság csupán 7,7 százalékát teszi ki. Aki még nem tudná, 10 év alatt annyival csökkent lélekszámunk, mint Komárom város lakossága, ami nagyjából 34 ezret jelent.

   Az újonnan kiagyalt kettős nemzetiség keretein belül a szlovák mellett magát magyarnak is valló egyének száma érdekes módon ugyanekkorára sikeredett, vagyis eme „demográfiai alfajt ” 34 ezren vallották a magukénak. Tehát így ők a mi nemzeti kisebbségünk kisebbsége. És ez az a pont, ahol a normál szürkeállomány defektet kap. A nemzeti identitás érzelmi kategória, magánügy, normális körülmények között senkinek semmi köze nincs hozzá. De a nemzetiség az más, dugóhúzó csavarmenetű politikai kategória, ahová be, de inkább ki akarnak szuszékolni minket. Nem azért mondom, nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy a népszámlálást kényszernek érezzük, mert nekünk erre semmi szükségünk. Augusztus császárnak is csak azért volt szüksége rá, hogy minél több adót róhasson ki a provinciákra. Heródesnek meg azért, hogy megtalálja a szegény pára Kisjézust, mert takarót akart neki vinni. Azóta is mindennemű gyónást, kihallgatást, bevallást bizonyos szorongás, félelem kísér, jobb az ilyenből kimaradni.

   Ám most vissza a számokhoz, amelyek úgy néznek ki, hogy amit elittunk a vámon, azt visszanyertük a réven. Matematikai nyelven - 34 ezer + 34 ezer egyenlő a nullával, ami nem azt jelenti, hogy nullák vagyunk, hanem azt, hogy nem fogytunk semmit, amit magunk sem hiszünk el, a hidasokon kívül. Mindazonáltal el kéne gondolkodnunk azon, vajon hogyan lesz ebből a népességből 5 százalék feletti parlamenti képviselet, mert az alattiból sehogy sem lesz. Kivéve, ha Gyimesinek, aki maga is felér egy etnikai párttal, sikerül a haverokkal megegyeznie egy 3 százalékos választási küszöbben, mert a farkas, ebben az esetben Fico, itt lapul már a kerti lapu alatt, népszavazási hóbortjával. /Lupus in fabula/ Más, vagy nem is?

   A Szövetséggel összebútorozott, és ott új erőre kapott hidas-politikusok is azt mondják számbeli fogyásunk kapcsán, hogy valójában nyereségről van szó /lásd: a fenti vám-rév viszonylat/, mert a vegyes házasságokból is kihoztuk azt, amit belevittünk, és ez az ő érdemük is. Nem is értem, miért is nem volt nekünk legalább 2 ilyen Híd pártunk, mert most még többen részesülhetnénk ebben a kettős nemzetiségi szerencsében. Mindenestre úgy van ez velük, mint a Palival a söntésben, aki így szólott a csapos asszonysághoz: „Nusi néni, várjon, még félig tele a poharam! ” Abban az esetben azonban igazuk lehetne, ha vica versa, ennyi szlovák identitású egyén vállalta volna kulturális empátiája és együttérzése kifejezéseként a magyar identitást is. De épp a fordítottja igaz, ugyanis a vegyes identitás létrejöttében az ő kezük is benne van. Hiszen ideológiájukat épp a vegyes házasságok és vállalkozó haverjaik várható szavazataira szabták annakidején. És erre a mellékvágány létrejöttének lehetőségére, a nélkülünk boldogan vegetáló szlovák politikai elit is felkapta a fejét, mikor a népszámlálás szabályait lefektették, mondván: Ha a magyar tábor osztódni akar, hát osztódon. Mert a félig tele pohár nekik is jobb, mint a teli. De csak ha a miénkről van szó.

   De dőreség volna mindenért csak a hidasokat hibáztatni, vagy ha úgy tetszik, a hibásokat hidaztatni, mert lehet, hogy inkább a nemrég divatba jött nemi identitás forszírozása a felelős. Mert lehet, hogy a következő népszámlálás még több új kategóriáról szól majd: Az apa- és anyanyelved mellett, bevallod-e az Állam Szentsége előtt hogy LBTQ, esetleg LBTQA vagy-e? Mert az EP-ben folyvást a nemiséggel foglalkoznak, meg Orbán ekézésével, miközben a tömegek egyre gyakrabban vonulnak az utcákra, az egyre emelkedő árak és az infláció miatt. Az új nemi forradalom hatására ezért sok-sok lány, megfelelően feszes idomokkal fiúnak érzi magát, mert ez igencsak izgi és trendi érzés. Aki nem hiszi, itt az ideje kipróbálni! Ezenkívül ez gazdaságos dolog is, mert nem kell időt pazarolni a párválasztásra. Mert Európának takarékoskodnia kell az energiával, különösképpen arra való tekintettel, hogy a leendő embargó válaszcsapásaként az orosz elzárja a gáz-és kőolajcsapokat.

   Visszatérve a nemzetiség kategóriájához, úgy látszik, hogy azt a jó ütemben evolucionizáló roma lakosság érzi a legjobban, mire is jó, az ilyen, vagy mire nem. A demográfusok szerint a romák nagyjából annyian vannak, mint mi magyarok, de csak 150 ezren vallották magukat roma nemzetiségűnek, és ebből csak100 ezer roma anyanyelvűnek. Egy szlovák TV-riporter egy Poprád melletti bádog-és fatelepen feltette a kérdést egyiküknek: Miért van az, hogy itt faluban, csak egy valaki vallotta magát romának és százhatvanhat pedig szlováknak? Ő erre, ezt felelte nagy szakértelemmel: „Ugyan már, mindenki láthatja, hogy romák vagyunk, minek kell ezt még bevallani is! ”