A családok védelméért folytatott kultúrharc mindannyiunké

   Karácsonykor volt egy éve, hogy hatályba lépett a magyar alkotmány család- és gyermekvédelmi kiegészítése, mely többek közt a férfi és a nő családban betöltött szerepét egyértelműsíti, kimondva, hogy az anya nő, az apa férfi. LMBTQ jogvédő szervezetek és a gender-elmélet aktivistái ekkor összehangolt támadást indítottak Magyarország ellen az európai liberális politikai erők segítségével, akiknek bármilyen ürügy jól jön, ha Orbán Viktorba és kormányába lehet egyet belerúgni (meg is nyilvánult ugyebár mindez egy újabb uniós kötelezettségszegési eljárás elindításában). Mert hát mi az hogy az anya csak nő lehet az apa meg csak férfi?! Hol van a nemek közti egyenlőség, miért nem lehet ez fordítva?! - sulykolják megátalkodottan a gender-propagandisták úton-útfélen.

   A nemzetközi kórushoz örömest csatlakozott a szlovák fősodratú sajtó (melyek liberális hátteréről és magyarellenes kirohanásainak mozgatórugóiról a Terra Hírújságban is értekeztünk), s az elfogadott jogszabályt szinte azonnal ízekre szedte, szalagcímeiben szörnyülködve idézgetett belőle. Közben csak arról feledkezett meg, hogy utánanézzen: a szlovák családjogi törvény, melyet 2005-ben fogadtak el, szinte egy az egyben ugyanazokat az alapvetéseket határozza meg, mint a magyar alkotmány (lásd a kiemelésben).

   A liberális-, gender-, és LMBTQ hangulatkeltés tovább fokozódott, amikor tavaly nyáron a Fidesz-KDNP kabinet törvényi szinten is foglalkozott a témával. Ekkor került sor a gyermekvédelmi törvény módosítására, mely leszögezi, hogy a gyermekek szexuális neveléséről egészen a nagykorúság eléréséig csak a szülők hozhatnak döntést. A törvénymódosítás szándéka az volt, hogy kivegye a szelet az olyan civil szervezetek álruhájába öltöztetett aktivisták vitorlájából, akik az oktatási intézményekben gyermekeknek tartott különböző tréningeken és előadásokon a hagyományos családot és az általa képviselt értékeket támadták, illetve próbálták relativizálni egyre gyakrabban.

   Az uniós eljárásnak elébe menvén a magyar kormány az ügyben népszavazást kezdeményezett, mely remélhetőleg egy időre rendezi ezt a kérdést. A népszavazásra a magyar parlamenti választással egyszerre, április 3-án kerül sor.

Zákon o rodine č. 36/2005 Z.z.

• Čl. I Základné zásady
• Čl. 1 Manželstvo je zväzkom muža a ženy. ...
• Čl. 2 Rodina založená manželstvom je základnou bunkou spoločnosti. ...
• Čl. 3 Rodičovstvo je spoločnosťou mimoriadne uznávaným poslaním ženy a muža. ...

Magyarország Alaptörvénye

L) cikk

(1) Magyarország védi a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.

A gender-elmélet eredete

   De mi is ez a gender-elmélet, honnét ered tulajdonképpen? S mai terjesztőinek, támogatóiknak vajon mik a céljaik?

   Habár az átlagpolgár az utóbbi 5-10 évet leszámítva alig, vagy talán soha nem hallott róla korábban, maga a gender-elmélet nem az elmúlt évtized terméke. Ideológiai alapjait az előző évszázad második felében alkotta meg Simone de Beauvoir, a marxista-feminista francia írónő. Beauvoir (aki szexuális irányultságát tekintve biszexuális volt) először mondta ki, hogy „az ember nem születik nőnek, hanem (a neveltetése s a környezete hatására) azzá válik.“ Ezzel tulajdonképpen megalapozta a gender-elmélet fő alapvetését, miszerint a biológiai nemet külön kell választani a társadalmi nemtől. E két fogalom különválasztásának célja, s egyúttal a gender-mozgalom végső célja, hogy olyan társadalmi környezetet (beleértve a jogszabályi környezetet) hozzanak létre, amelyben teljesen mindegy, hogy az ember minek születik, az élete folyamán maga dönthesse el, férfiként vagy nőként kíván-e élni. Az írónő életútját végigkövetve rosszmájúan kijelenthetnénk, hogy a férfiakkal való esélyegyenlőségért, illetve a nemek közti különbségek felszámolásáért folytatott küzdelmét abban mindenképp „beteljesítette“, hogy tanárként szexuálisan zaklatta a kiskorú diáklányokat, amiért 1943-ban állásától is meg kellett válnia (további életrajzi adatait lásd pl. a wikipedia angol nyelvű változatában).

A társadalmunkra leselkedő veszélyek

   A gender-elmélet veszélyessége abban rejlik, hogy az esélyegyenlőségért folytatott harc leple alatt a nemek közti különbségek teljes tagadását  próbálják ráerőszakolni a társadalomra. A fenti ideológia mentén ennek fontos eszköze, hogy a gyermekeket már kiskoruktól fogva ún. „érzékenyítésnek“ kell alávetni, mely folyamat végeredményeként ráébrednek arra, hogy igazából semmilyen nemük sincs, illetve maguk választhatják ki, milyen neműként élnek majd a jövőben. Egyes „kutatók“ napjainkra már eljutottak odáig, hogy több tucat, de akár száz nem is létezik, s az emberek ezek közül tetszés szerint válogathatnak. E teljesen természetidegen agymenés (talán az olvasók megbocsátják, ha annak vélem) következménye aztán, hogy napjainkban már vannak olyan emberi egyedek, akik saját magukat például „semleges sárkány“- ként határozzák meg, s biológiai mibenlétüket is megpróbálják ehhez minél közelebb vinni az arra hajlandó plasztikai sebészek közreműködésével. Habár Európa közepén a fenti eszmék még szerencsére nem nyertek meg maguknak akkora tömegeket, mint nyugatabbra, vagy az Atlanti-óceán túlpartján, azért mifelénk is egyre többet hallani gender-aktivisták iskolai szerepléséről, civil szervezetek mögé bújva pedig a hagyományos értelemben vett párokéval azonos jogokat követelnek maguknak az örökbefogadásoknál.

   Egyáltalán nem babra megy tehát a játék és ki tudja, hol (és hogy) ér véget ez az őrület, ha nem lépünk fel ellene. Hiszen tudjuk jól, európai társadalmaink előregedőben vannak, s hamarosan radikális fogyásnak indulnak (már ahol nem próbálják meg ezt tömeges migrációval kompenzálni). Nem tagadhatjuk meg azt a tényt, hogy  az ember természettől fogva vagy férfi, vagy nő, a gyermekek egy férfi és egy nő kapcsolatának gyümölcsei. Ki fog népeink utódlásáról gondoskodni, ha további teret egedünk a gender-propagandának?

Kiknek áll mindez érdekében?

   Mint fentebb említettem, liberális és baloldali politikai körök a gender-ideológiát felkarolták. Németországban elérték például, hogy 2019-től a „férfi“ és a „nő“ mellett már kérni lehet az „egyéb“ nem anyakönyveztetését is. S hogy miért jó mindez a liberális gondolkodástól átitatott nyugat-európai (és észak-amerikai) politikai elitnek?

   A család a társadalom olyan építőköve, amelyet mindig a belső összetartás jellemzett, a családtagok egymás felé megnyilvánuló kiemelt támogatása, s mint olyan, a biztonság, a stabilitás keresztény-konzervatív eszmerendszerének egyik fő megtartó ereje. Nem csak internetes lájkokban, hanem tettekben is gyakran megnyilvánul. A család ezért a magasabb szintű társadalmi kohézió alapegységeként is fontos szerepet tölt be. Ha ezeket az egységeket elemeikre bontják, akkor az adott társadalom belső összetartása, érdekérvényesítő képessége is gyengül. Aki pedig a társadalmat irányítani szeretné, aki rá akarja erőltetni a népre a szándékát, a termékét, vagy egy új ideológiát, annak annál könnyebb dolga van, minél kevésbé számíthatnak egymásra az egyének, minél kevesebb igazi hozzátartozójuk van. Hiszen az ilyen egyén sokkal fogékonyabb a kívülről érkező új véleményekre, nincs egy belső közös családi iránytű, ami eltántoríthatná a célszemélyt attól, hogy átadja magát például az ultraliberális szirénhangoknak. És persze a „jobbnál jobb“ üzleti ajánlatoknak.

   Többek közt ezért támogatja a liberális politika és a mögötte álló világgazdasági elit a gender-ideológiát (persze vannak kivételek – lásd például a Tesla- és Space-X tulajdonos, a világ jelenlegi leggazdagabb embere, Elon Musk véleményét). S teszik ezt kellően önző és szűklátókörű módon, hiszen a potenciális veszélyekkel, köztük a radikális népességfogyatkozással nem nekik, hanem majd az unokáiknak és az utánuk jövőknek kell megbirkózniuk, hiszen egyelőre még van utánpótlás Dél-Amerikából, Afrikából és Ázsiából (habár már ott is látszik a vége)...

   Elon Musk: „Az alacsony és gyorsan csökkenő születési ráta az egyik legnagyobb civilizációs kockázat. Túl sok jó, okos ember gondolja úgy, hogy túl sok ember van a világon, és hogy a népesség kontrollálhatatlanul növekszik. Éppen ellenkezőleg. Nézzék meg az adatokat. Ha az embereknek nem lesz több gyermekük, a civilizáció összeomlik. Jegyezzétek meg a szavaimat.“ – elhangzott a Wall Street Journal 2021. december 6-i rendezvényén. © portfolio.hu

Hogy vélekedik a katolikus egyházfő?

   Az ügyben határozott álláspontot foglalt el a katolikus egyház feje, Ferenc pápa több ízben is. Első alkalommal 2015. április 15-én a Szent Péter bazilika előtt tartott audiencián ítélte el a társadalmi nemeket hirdető gender-elméletet. Mint mondta, "a nemek közötti különbségek elhalványítása nem megoldást, hanem problémát jelent".  Majd 2016. október 2-án a grúziai Tbilisziben fejtette ki, hogy a gender-elmélet a hagyományos házasság és család elleni „globális háború“.

   Visszatérve a kárpát-medencei vizekre, emlékezhetünk rá, hogy 2020-ban a gender-témával kapcsolatban a magyar parlamenti balliberális ellenzéknek már volt egy próbálkozása, amikor indítványozták az ún. Isztambuli egyezmény ratifikációját. Az Isztambuli egyezmény elsődleges célja a nők védelme és a családon belüli erőszak elleni küzdelem. Csak hát az alkotóknak sikerült bele elbújtatniuk a gender-elmélet alaptézisét, ugyanis az egyezmény fogalom-meghatározásaiban különbséget tesz a biológiai és a társadalmi nem között, lefekteti a gender definícióját. A magyar parlamenti többségnek éppen emiatt vannak fenntartásai az egyezménnyel kapcsolatban és emiatt nem fogadta el mindmáig sem Szlovákia, de például Csehország sem.

   Az írás elején említett magyar alkotmány-kiegészítés gátat szab a gender-törekvéseknek, egyértelműsítve a szülők szerepét, s nem engedi, hogy a gyermekek szexuális nevelésébe kívülről, kéretlenül szóljanak bele. Nekünk, Közép-Európában, ahol, habár megviselten, de állnak még a hagyományos társadalmi értékek bástyái, ki kell állnunk ezek védelme mellett. Ki kell állnunk a család társadalomban betöltött szerepének megtartásáért egyénként is. Hiszen nem mindegy, milyen világban fognak élni gyermekeink, unokáink és az utánuk következő generációk.