Egy irányba húz végre a Szövetség?

   2021. október 2-án, mintegy másfél évig tartó huzavona után egyesült a felvidéki magyarságot képviselő három legjelentősebb politikai erő, az MKP, a Most-Híd és az Összefogás. Az egyesülési tárgyalások elhúzódásának egyik legfőbb oka az egymással szembeni, csak lassan oldódó bizalmatlanság volt, ami az új, közös párton belüli viszonyrendszer túlszabályozásában csapódott le. Az elődpártok tárgyalások folyamán tapasztalt egymásnak feszülését sokan nézték rossz szemmel – úgy érzékelhették mindezt, hogy vezető politikusaink még mindig nem képesek levonni a 2020-as parlamenti választás tanulságait, s ahelyett, hogy az emberek problémáival foglalkoznának, továbbra is az egyéni pozícióharc köti le energiáik legnagyobb részét.

   Aztán tavaly ősszel végre létrejött a közös párt, mely a Szövetség – Magyarok, Nemzetiségek, Régiók nevet viseli. Ekkor a külső szemlélődő azt gondolhatta, hogy pont került a folyamat végére és a Szövetség immár az érdekképviseleti munka érdemi részére fókuszál.

   Azonban nem ez volt a helyzet, hiszen a platformokká átalakult elődpártok regionális szervezeti egységeit is egymásba kellett illeszteni, amire csak a pártegyesítést követően volt mód. Mindez egy sor további konfliktushelyzet lehetőségét hordozta magában: egyrészt, az elődpártok a belső szervezeti felépítésüket tekintve nagyon különbözőek voltak (az MKP esetében ez a helyi szintig leért, a Hídnál sok helyen csak a járásig, míg az Összefogásnál megyei struktúrákról sem beszélhettünk), másrészt, regionális politikusaik az alacsonyabb szintű párttisztségek esetén könnyen egymás riválisaivá válhattak. Ezt még tetézte, hogy az MKP a népképviseleti elvek szerinti alulról építkezést hozta magával, míg a másik két platformot a vállalati szférából ismert felülről irányított döntéshozatali eljárásrend jellemezte.

   A felvázolt különbözőségek a régióról régióra változó helyzettel, de főleg a felek már említett kölcsönös bizalmatlanságával fűszerezve különösen nehézzé, sőt, lehetetlenné tették, hogy a közös párt regionális szervezeti egységeinek kialakítására egy minden magyarlakta térségben egyaránt jól alkalmazható szabályrendszert lehessen létrehozni. Ennek eredményeként a Szövetség alapdokumentumaiban ezen a téren is feltűnő az elődpártok által létrehozott platformok szerepének túlhangsúlyozása, s egy túlbonyolított, a korábbiaknál is nehézkesebb, viszont helyenként demokráciadeficittel küzdő modell született meg.

   Nem is lehetett hát másként, a platformok közt jónéhány község illetve járás kapcsán kisebb-nagyobb nézeteltérések alakultak ki, amelyek kiváltó okait bizony olykor nem az adott régió politikusaiban, hanem a platformok eltúlzott hatásköreiben, azok kölcsönös viszonyrendszerének túlszabályozásában kell keresnünk. Mára egyértelműen kijelenthető, hogy a Szövetségen belüli, sokszor a nyilvánosság előtt zajló viták egyik legfőbb kiváltó oka maga a platformok megléte, illetve azok elhatalmasodó szerepének bebetonozása. Jelen formájában mindenképpen a további párton belüli árokásás letéteményesei, amin a lehető leghamarabb változtatni kell.

   S ha ez nem lett volna elég, amíg a Szövetség a helyi és járási szervezetek létrehozásával volt elfoglalva, akadtak esetek, amikor egyik-másik platform csúcsvezetői ezen túlmenően is párttársaik nyilvános kritizálásával foglalatoskodtak. Akárhonnan nézzük, megdöbbentő, egyúttal szürreális, de sajnos ismétlődő jelenetsor volt, amikor a párt MKP-ból érkező meghatározó politikusait a közösségi hálón kérték számon a magyarországi kormánypárt kongresszusán, vagy a budapesti békemeneten való részvételükért. Mintha pártszakadás előtt, nem pedig pártegyesülés után álltak volna a felek. Nem tudom, hogy mi járhatott ezalatt az érintettek fejében, de hogy sem a Szövetség, sem ők nem lettek ezáltal népszerűbbek a választók köreiben, az biztos.

   A jó hír azonban az, hogy napjainkra a regionális pártstruktúrák kialakítása jó úton van, az ezeket érintő vitás kérdések egyre több helyen oldódnak meg. Abban is reménykedhetünk, hogy a FIDESZ-szel való kapcsolattartás kritizálói belátják, az ő pozíciójukból ekkora ordas hibák elkövetése elfogadhatatlan, s ezek a jövőben nem fordulhatnak elő. A választók pedig teljes joggal várják el, hogy a Szövetség, ha valóban a felvidéki magyarságot, illetve az általunk lakott régiókat szeretné képviselni, akkor ezentúl tényleg minden idegszálával közösségünk sorsának jobbítására összpontosít.