Huszár László emlékére, avagy a Bolygó Hollandi felvillanása és átalakulása
Még messze járok
Egy más világból kell megérkezem
Egy más világnak távoznom
A kettő közt friss sírhalom
Szócsokrom addig
Míg szélre várok... (Bolygó Hollandi)
Az 1968-ban alakult rétei Bolygó Hollandi beat-együttes szólógitárosa, Puskás László és énekese, Molnár Zoltán már eltávozott az örök zene világába. És most Kollégo, Huszár László basszusgitáros – covid... A hír penge élén a kezdetekhez:
A Bolygó Hollandi legendájába az idők során belemagyaráztak vágyakat, haragot – de volt benne tenger, vihar, magasabb hatalommal perlekedő hajóskapitány. Ilyen ihlettel született meg egy mátyusföldi zenekar – a Bolygó Hollandi, kurzusukba suhanckori ösztönösséggel – őszinteséggel emelve be a dacot, az útra kelés izgalmát, a megmaradásra való biztatást. Saját zenével, szövegükkel elnyerték a fiatalok rokonszenvét, de a média kritikus hangját is. Debütáló, 1968-as szenci hangversenyük sikere kiverte a sajtó biztosítékát, bár fesztiválon is megtörtént, hogy a közönség nem engedte le a zenekart. Mégis nehezen adódott gyakorló helyiség, fölszerelés, a SZISZ/SZM is bemondta: Ismerünk már titeket! Végül a zenekar két év után váltott, s nyomukban maradt két banda is: a Motohu és az Akropolis, klubok népszerű együttesei. Az alap zenekarból ismert személyiségei lettek közéletünknek: Huszár László, kultúr-mogul, Molnár Zoli, I. ligás focista, Petrla Ferenc, festő, Poór József, író, Rajczi László, a prágai parlamentben magyarul felszólaló képviselő.
A ´70-es években, amikor a tisztogatás idején tízezrével veszítették el az állásukat olyanok, akiktől távol állt a politika, csak kimondták véleményüket, tört föl dalukban: Távoli szép vidék / mond barát, mégis mit ígér / meglelem-e ott szívem / megnyugszik-e ott lelkem..., de a kérdés, kedves Kollégo, akár csak emléked, örök marad.