Az összefogás széthúzása

   Néhány napja annak, hogy az MKP vezetősége, Forró Krisztián és Berényi József személyében meghívást kapott Matovič miniszterelnöktől, hogy parlamenti képviseletünk híján, ily módon alkothasson képet a magyar közösség aktuális helyzetéről, valamint az általunk lakott déli és keleti régiók gazdasági és infrastrukturális fejlesztésének igényeiről. A miniszterelnök megígérte, nem lesz többé mostohagyerek a magyarok lakta országrész, megkapja az őt megillető részt a strukturális alapokból. Mindez nagyon dicséretes hozzáállás, de már régóta él bennünk a bizalmatlanság, mennyi az ennyi, vagyis mi valósul meg ebből.

   Nagyon valószínű, hogy egyszerű matematikai számítás van az egész mögött, mert a recsegő-ropogó kormánykoalíción belüli ideológiai katyvasz fő a fazékban, ami hamarosan kormányválsághoz vezethet. Azok után égető szükség lenne egy konszolidált magyar pártra, amely Matovič javára dönthetné az erőviszonyokat egy leendő jobboldali kormányban. A mai felmérések szerint Fico és Pellegrini együttesen sem rendelkezne elég szavazattal ahhoz, hogy kormányt alapíthasson. Azonban egyebet sem csinálnak naponta, mint a járvány okozta helyzetet kihasználva, állandó össztűz alatt tartják Matovičot és kormányát. A politikus már régóta ösztönzi a magyar politikai spektrumot, ha ugyan van még ilyen, hogy álljon már sarkára, és ha lehetséges, ne egymáséra, pedig eleddig ez történik. Pedig mindenki látja, itt a kedvező idő, hogy tíz év után legyen parlamenti képviseletünk. De amióta augusztusban Komáromban Szent István szeme előtt végbement a vérszerződés – blöffölök - az Isten-Haza-Nemzet - jelszavak jegyében, azóta a vér nem vér, és a szerződés nem szerződés, hanem annak karikatúrája.

   És most jön a képbe, az izgága, türelmetlen, tájékozatlan választópolgár, és azt kérdezi: Vajon nem az-e az ára a magyarlakta régiók fejlesztésébe beígért pénznek, hogy ne húzzuk újra elő a szőnyeg alá söpört kényes témákat, nevezetesen a kettős állampolgárságot, a diszkriminációs nyelvtörvényt, az igazságtalan megye- és járáshatárokat, a megoldatlan magyar katolikus papképzést, a kulturális önrendelkezést. Soroljam tovább? Mert van még több is, ami fáj idelenn a régió-ban. Azt hiszik odafönt, talán nem szivárognak ki a visszatetsző dolgok a magyar politikai képződmények egyeztető megbeszéléseiről? Tudja ezt Matovič is, vállalkozóból lett politikus, hogy karácsonyra sem jön létre egy olyan párt, amely a lelkünkből születik, és onnan is beszél majd, ha megszólal. Akiért érdemes kisuvikszolni a lakkozott csizmát, és elmenni községházára letenni a voksot. Eleddig viszont csak az körvonalazódik, hogy a magyar szavazatok Matovič pártját erősítik majd, megannyi klónozott Gyimesi György mintájára, aki most az OLANO – ban kapja a zsoldot. És a zsoldosnak nincs lelkiismerete, csak pénztárcája.