Amíg nem késő

   Néhány héttel a parlamenti választások előtt nem olvasom túlcsorduló örömmel a közvéleménykutató intézetek januári felméréseit. Jóllehet, hamarosan a többi véleménykutató intézet is kijön a maga „saccolmányaival”, egyiket sem lehet készpénznek venni, mert a közhangulat néha úgy bukdácsol, mint a vízityúk (Gallinula chloropus) a Kis-Dunán. Elég hozzá még néhány csontváz várható kihullása Kočner mobiljából, esetleg az alsóhatári hidas polgármester Sátor Lajosékkal együtt épített haciendájából. /Lásd: Barak Dávid - Elásott igazság, dokuregény/

   A felvidéki magyar választási viszonyok orbánizálása mellett - ahogy Bugár mondta nagyképűen - vagy annak dacára, a helyzet egyelőre úgy néz ki, nem lesz képviseletünk a szlovák parlamentben. Az eddigi felmérések szerint az egyik választási pártképződmény sem éri el a parlamentbe jutás küszöbét, és a legjobb esetben is csak egyike ér célba. Arra ne is gondoljunk, hogy mindegyikük egyenként megugorja az öt százalékot, mert összesen sem vagyunk tíz százaléknyian, a hidas szlovákokkal együtt sem.

   Olyan mély a lövészárok a két tábor között, Bugár Bélának köszönhetően, hogy egymás ellen indulunk szuronyharcra benne, és itt senki sem győzhet. Ha más jelzőkkel szeretnénk élni, nyilvánvaló, hogy ha annak idején létrejön a „macskutya” MKP-Híd nagykoalíció, akkor az amolyan paranoid képződmény lenne a két pártvezetés különböző erkölcsi hozzáállása okán. A már hattyúdalát komponáló Híd magával rántaná a célegyenesbe igyekvő társát is.

   Mert aki a kvázimagyarjai között jár, fejével mesterséges köd felett, nem veszi észre, hogy a szlovák kormányelit, sőt a szélesebb politikai paletta pártjai közül már csak Bugár próbálja kijátszani a magyar kártyát, még ha mumusa, Orbán Viktor képe is van rajta. Ellentmondásos helyzet jött létre ezzel Szlovákiában, olyan, mint mikor a vakondnak befelé nő a szőre. Ugyanis maga Danko sem teszi ezt, aki egyre-másra igyekszik lekkoppintani Orbán sikeres szociális- és családpolitikai törekvéseit. A még mindig Fico mentorsága alatt álló Smernek is megfelel a magyar kormány nemzeti- és világpolitikai irányultsága, annak dacára, hogy maga is valamiféle, „macskutya” nemzeti- szociáldemokrata-oligarchabarát vonalat visz. A szlovák ellenzéki térfél, noha liberális, inkább jobbos beütésű, nem veszi szájára Orbán Viktort. Vagy még nem ütköztek ki rajta Soros György májfoltjai, miként a hazai liberális, más szóval az ú.n. független sajtón, vagy az anyaországi liberálbolsevik képződmények arculatán.

   Bugár Bélát nemrég megkérdezte a szlovák hírtelevízió tudósítója - amikor épp harminc éve tartó politikai karrierjével hencegett-, vajon ennyi év gürije után, nem gondol-e a visszavonulásra. Erre így válaszolt a maga közvetlen modorával: ”Tudja mit, nem is! Nincs kedvem visszavonulnia a politikai élettől! ”. És ahogy szokta, szalutálva tovább libegett. Nem árt megjegyezni, hogy potom harminc év alatt sikeresen fogyasztott el két pártot /MKDM, MKP/, és most a legjobb úton jár, hogy lenullázza a Hidat is. Ami nagy kár, tekintettel szavazói bázisára, ami többnyire magunkféléből áll, és jobb sorsa érdemes.

   Eperjes Károly mondta minap a Hír-tévében, hogy az emberiség a Teremtőt imitálva a maga nagy arcával lemondott minden egészséges alázatról, és elvágta Istenhez való viszonya köldökzsinórját. Hogy ekképpen teremthesse újra, később pedig ilymódon tehesse tönkre önmagát.

   Ne hagyjuk, legalább mi, a nemzet és az erkölcs oldalán álló választók, hogy mások nagy arca miatt ne legyen parlamenti érdekképviseletünk - menjünk el választani!