Adjunk fejlődési irányt a vágsellyei régiónak!

Térségünk helyzete a múltban

   Vágsellye és térsége a jezsuiták és Pázmány Péter fémjelezte időszak óta sosem számított a társadalmi-gazdasági fejlődés gócpontjának sem országos, sem megyei szinten. A múltban a járás egyetlen városa nem csak iparát, lélekszámát tekintve sem volt kiemelkedő, olyannyira, hogy jó száz évvel ezelőtt Farkasd Vágsellyénél több lakossal rendelkezett (Vágvecse ekkor még önálló település volt), s volt idő, amikor Tornóc volt a járási székhely.

   A járás területe nagytérségek határán fekszik. Az első világháború előtt néhány falva a pozsonyi vármegyéhez tartozott, a többi a nyitraiba. Később előfordult, hogy a Szeredtől keletre eső Vág menti települések tartoztak hozzá Szentharaszttól Sopornyáig, majd Mocsonok és Felsőkirályi léptek ezek helyébe. 1960-ban a járás megszűnt, mégis, az utóbbi négyszáz évből a térség és a város talán az ezt követő pár évtizedben volt relatív fejlettsége és jelentősége csúcspontján. Létrehozták a Duslo vegyi üzemet (amelynek hatását Vágsellye népességére, a város és vonzáskörzete nemzetiségi arányainak alakulására remek írásban foglalta össze Jóba Alajos a Terra egyik e tavaszi számában), kórház épült, 1996-tól néhány évig saját járásbírósági körzettel is rendelkezett.

Mit kaptunk viszonzásul a befizetett adómilliókért?

   Az önálló szlovák állam létrejöttét követően a járást ugyan újraalakították, azonban az új évezredben elkezdődött mindmáig tartó súlyos vesszőfutása. Előbb a bíróságot, majd a kórházat is bezárták, a Csángó vonalon megszűnt a vasúti személyszállítás. A mezőgazdaság mellett a járás ipara is egyre kevesebb embernek biztosított megélhetést, a Duslo iparterületén ezres nagyságrendű a megszűnt munkahelyek száma. Az innovatív fejlesztés terén elsősorban az ország kormánya tehető felelőssé azért, hogy a kieső munkahelyeket nem pótolta. S mivel térségünk a szolgáltatások, a turizmus új trendjeit sem tudta meglovagolni, az emberek egyre nagyobb hányadban kényszerültek (több utazás árán) más térségekben vállalni munkát.  

   Régiónk peremterületi helyzetéből is fakad, hogy az országos és a megyei fejlesztési programok szinte egyáltalán nem találnak meg minket. Leegyszerűsítve nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy a politika cserbenhagyta a régiót. Az előző megyei közgyűlés tagjaként több alkalommal felhívtam a figyelmet arra, hogy szinte nincs olyan érdemi mutató, amiben a Vágsellyei Járás ne a megyei rangsor legvégén kullogna. Nos, azóta sem sokat változott a helyzet.

   Kirívó példaként szolgálhat a turisták által itt töltött vendégéjszakák száma. A koronavírus miatt a legutolsó iránymutató időszaknak a 2019-es évet tekinthetjük, amely során Nyitra megye szálláshelyein 1 082 000 éjszakát töltöttek el a belföldi és külföldi turisták. Ebből sajnos még 15 ezernél is kevesebb, azaz alig több mint 1% esett a mi járásunkra (lásd: Szlovák Statisztikai Hivatal), holott lakossági számarányunk a 8%-ot közelíti. A listán utolsó előtti az Aranyosmaróti járás, mely egyúttal a megye legkisebb lakosságú járása, de így is a miénknél hozzávetőleg háromszor annyi vendégéjszakát számlál. S ha ez még nem mutatná eléggé, hogy van hova fejlődni, akkor álljon itt a nálunk nem egész háromszor népesebb Érsekújvári járás, mely több mint harmincszoros (!) mutatóval rendelkezik.

   De ugyanígy megemlíthető az oktatás is: az ezer főre eső középiskolai osztályok száma járásunkban feleannyi, mint a megyei átlag. Viszont az összes többi járás a megyei átlaghoz nagyon közeli, a népességarányának megfelelő számú osztállyal rendelkezik, mi vagyunk az egyetlen lemaradók. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy manapság milyen gondot jelent megtölteni gyerekekkel az iskolapadokat, mégsem tudjuk elengedni azt a gondolatot, hogy régiónknak 2-3 teljes középiskolával adósa az ország társadalma. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a vágsellyei térség kb. 17 ezret kitevő magyarságának immár hosszú évek óta egy magyar középiskolai osztály sem jut, holott ez mindeddig megadatott még a miénkhez képest fele-, illetve harmadannyi magyarral bíró járásoknak is, mint például a Szenci, a Nyitrai, a Nagyrőcei vagy a Nagymihályi. Mindemellett tény, hogy a vágsellyei régió magyarságának zöme olyan falvakban él, amelyeknek nincs, illetve alig akad közvetlen tömegközlekedési összeköttetése a legtöbb szomszédos járás irányába, még Galántára se. A magyar oktatási intézmény meglétének, közelségének nemzetmegtartó jelentősége különösebb magyarázatra nem szorul, hiszen jól tudjuk, hány meg hány, a gyermekét szlovák iskolában továbbtaníttató szülőnél hangzik el érvként, indokként vagy akár alibiként a többségi nyelvű iskola közelsége, jobb elérhetősége.

Ebből nem kérünk!

   Tömören, a fejlődési pálya, amit az elmúlt 2 évtized során a Vágsellye és vidéke bejárt, nagyon lehangoló. Ha járásunk valahol Nagykürtös és Rozsnyó közt, vagy netán a Kassán túli területeken lenne, úgyszólván a semmi közepén érezhetnénk magunkat. Ami az embereket mégis itt tartja, az nem más, mint Pozsony relatív közelsége, illetve a szomszédos járások gazdasági ereje, melyek földijeink jelentős részét ellátják munkával.

   Ilyen helyzetben aztán nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ha éppen olyan beruházásokkal találnak meg bennünket, mint a máshol már több ízben elutasított hulladékégetőket idetelepíteni szándékozó projektek. Hangosan ki kell mondanunk, hogy ha az új évezredben ilyen „sikeresen“ leépítették a régiónkat, akkor teljes mellszélességgel elutasítjuk azt, hogy a máshol megtermelt szemetet ide hozzák elégetni, tovább rontva az egyébként is kirívóan rossz szennyezettségi mutatóinkat. Tegyük hozzá, a Duslo üzem területén egy veszélyes hulladék-égető már létezik.

Mit tehetünk mi?

   „Segíts magadon, Isten is megsegít!” – tartja a bölcs magyar közmondás. Tegyük fel hát a kérdést, mit tettünk mi magunk, ha már az ország, a megye hátat fordított nekünk? E helyen egyértelműen leszögezhetjük, hogy akik kizárólag állták a sarat és tették a dolgukat, azok a helyi önkormányzatok és civil szervezetek. Szinte nincs a környékünkön olyan kézzel fogható eredmény, ami ne az ő nevükhöz fűződne. A helyi emberek, a polgármesterek, képviselőtestületek, az átlagpolgárok és egyesületeik megcselekedték azt, ami tőlük elvárható volt, esetenként talán még annál is többet. Nem vártuk tehát ölbe tett kézzel, hogy hátha megesik rajtunk valakinek a szíve. De a továbbiakban szükségszerű, hogy a települési látókörön túlmutató ügyekben is komolyan hallassuk hangunkat, hogy a dolgok fent leírt menetén változtatni tudjunk. Adjunk fejlődési irányt, célkitűzéseket a térségnek, amit közép- és hosszútávon követni szándékozunk, amit az előttünk álló évtizedekben el szeretnénk érni.

   Szlovákiában törvény írja elő, milyen szervezeti egységek szintjén dolgoznak ki stratégiai dokumentumokat, társadalmi-gazdasági fejlesztési terveket. A járási szint nem tartozik ezek közé (többek közt azért, mert a járások nem rendelkeznek jogalanyisággal, járási szintű önkormányzatok nem léteznek), viszont tapasztaltuk, hogy esetünkben ez milyen hátrányokkal járt. Az Európai Uniós forrásokból ugyan jelenleg is futnak olyan programok, amelyek egy-egy vidéki jellegű kistérségnek bizonyos keretet biztosítanak, s azt a kistérség saját maga határozhatja meg, milyen célra költi el, viszont ezek mértéke elhanyagolható. Szükségünk van tehát egy járási szintű fejlesztési tervre, mely nem messziről jött országgyűlési képviselők, megyei hivatalnokok, hanem az itt élő emberek véleményén alapul.

Az itt élők véleményére kell támaszkodnunk

   Egy ilyen programdokumentum elkészítésén kezdett el dolgozni az MKP vágsellyei járási elnöksége még ez év nyarán. A fejlesztési terv elkészítésébe járásunkban élő szakembereket vontunk be, akik értik és érzik az itteni emberek élethelyzetét. Az ő segítségükkel szakterületekre lebontva, hatáskörtől (országos, megyei, kistérségi, helyi) függetlenül térképezzük fel a régió problémáit, illetve fejlesztési lehetőségeit. A dokumentum célja nem csupán a felzárkóztatás, szeretnénk rámutatni azokra a területekre is, ahol erősségeink révén iránymutató szerepet vállalhatunk. A pártegyesítés után a munkát az MKP immár a Szövetség párt platformjaként végzi, s tovább folytatja a szakembergárda kiépítését. Amennyiben módjukban áll, természetesen szívesen látjuk a másik két platform bekapcsolódását. A létrehozandó fejlesztési tervre támaszkodhatnak majd azok a politikusok, akiknek térségünket lehetőségük lesz magasabb szinten képviselni (remélhetőleg lesz ilyen). De a célkitűzések érvényre juttatása és megvalósítása során regionális és platform-hovatartozástól függetlenül számítunk a Szövetség párt mindenkori csúcsvezetésére és parlamenti képviseletére, hiszen a párt teljes nevének nem véletlenül része a „Régiók“ szó.

   A fejlesztési tervet elkészülte után (várhatóan 2022 közepén) a nyilvánosságnak is bemutatjuk.

Baranyay Zsolt

Szövetség – Magyarok, Nemzetiségek, Régiók

az MKP platform járási elnöke