A tiszteletről

   A tisztelet a magatartás egyfajta értékmérője. Nem önmagáért van, kapcsolódik az illemhez és a szeretethez. A jóravaló ember becsüli és tiszteli a másikat. 

   Kálmánnak hívták azt a csöndes, szomorú öregembert, aki egykor gyakori látogató volt a szomszédunkban. Távoli rokonuk volt, a jó szó mellé mindig jutott neki egy kis étel is. A nagy háborúban vesztette el az egyik lábát és vele az egészségét. A második háborút követően a visszaállított állam nem törődött a magyar hadirokkantakkal, ő pedig tengette az életét, ahogy tudta, legtöbbször koldulásból tartotta el magát. Kódús Kalminak hívtuk mi, gyerekek, mindig köszöntünk neki, ahogy arra bennünket tanítottak, és ahogy azt a felnőttektől láttuk. Életkora és állapota miatt még a legvásottabb kölykök is tisztelettel viselkedtek vele.

   A rang, a beosztás, a kitartó munkával elért siker jogosan ébresztenek bennünk tiszteletet. Ahogy a másik ember életkorát, egyéniségét, emberi méltóságát is becsülni illik. A tisztelet az emberek közötti kapcsolat, a munkahelyi, iskolai, a család tagjai közötti viszony alapja. Ha ez hiányzik vagy hanyagoljuk, ott emberségünk sérül, zavarossá válik a természetes, ősi erkölcsi értékrend, foszladoznak a kötelékek. Gyerekeink, unokáink számára mellékessé válik mások becsülése, a tisztelet fogalma elfakul, nem válik a magatartás természetes részévé. Önzővé, nagyképűvé, felületessé formálódnak a számunkra legfontosabbak, az utódaink. Az évek múltával pedig rajtunk csattan az ostor: annyit és azt kapjuk vissza, amit és amennyit magunk is adtunk.

   Ha szülő vagy, tudod, hogy a gyerek akkor ragyog rád önfeledten, ha te is őszintén közeledsz feléje. Ha sugárzod feléje a szeretetet, a biztonságot, a bizalmat. Megnyugszik, hallgat rád, hisz benned. Ő még nem hamiskodik, mindent viszonoz, élő kis tükör. Ha minden egyéb fontos dologra megtanítod, a tisztelet se maradjon ki. Értse és érezze, hogy a szülőt, a testvért, a nagyszülőt, a pedagógust és minden felnőttet becsülni kell, hogy mások tisztelete alapvetően természetes dolog. A fegyelmezés helyett türelemmel, a határok és elvárások pontos meghatározásával tanítsuk meg a kicsit arra, mit jelent másokat tiszteletben tartani. A tisztelet jórészt a példamutatáson alapul, azon, hogy a szülők is tisztelik egymást és másokat, de a gyereküket is.

   Ha így cselekszel, akkor joggal várhatod, hogy a gyermeked téged is önzetlenül tisztelni fog. Akkor is, ha nincs titulusod, ha nem vagy vezérigazgató, nincsenek millióid, nem vagy híres…, csak egyszerű, normális, tisztességtudó hétköznapi ember.